A KIS KLASSZIKUS
Messziről nézve akár a hatvanas évek Angliájából is származhatna, de ha közelebb lépsz, akkor sem a minőség miatt fogsz rájönni, hogy rossz helyen tapogatózol.
A Keeway modellpalettáján az X-Light feladata, hogy betöltse az angol klasszikus motorkerékpár szerepét. Valljuk be, ezt egész jól csinálja. Szinte tökéletesen hozza a történelmi vonalakat, és a tervezők nagyon jól tették, hogy nem akartak semmi egyedit hozzáadni, amivel elrontották volna a kedvező összképet. Kerek lámpa, méretes, klasszikus tankforma tetszetős tanksapkával, lapos, egyrészes ülés, fűzött kerekek és kendőzetlenül elénk tárt egyhengeres blokk. Hát, ha az a blokk még sorkettes lenne… de hát hiába a hasonlóság mondjuk a Triumph Bonneville T100-zal, azért az X-Light egy nyolcadliteres motorka, semmi szüksége két hengerre. Ezt az egyet viszont szerencsére nem takarja semmi, úgy szép a maga funkcionális egyszerűségében, ahogy van. A vázat sem bonyolították túl, az erőforrást, váltót egyszerű csőváz veszi körül – illetve majdnem körül, mert a váz alsó része hiányzik, a blokk elöl, hátul és fölül csatlakozik a vázhoz, így egyfajta teherviselő elemként is szolgál. A blokk alatt már csak a kipufogó fut meglehetősen védtelenül, igaz, elég nagy szabad magasságot biztosítva az X-Lightnak. A lengővilla szintén csőből készült, és bár alig látszik, szebb, mintha a szimpla zártszelvényből készült volna. A képet két egyszerű, fűzött felni (elöl 18-as, hátul 17-es) egészíti ki. Az első sárvédő bobberesen rövidre lett szabva, a hátsó pedig szinte egyenesen fut a kerék fölött. Hmmmm, gyanús… ez a kerékméret, ráadásul a fűzött felnik, meg az a széles, lapos kormány, akár egy flat track vagy scrambler is lehetne… ráadásul a lábtartó gumibetétje alatt fogás látszik…
Akkor ezennel fel is adnánk a tervet, hogy kategóriába, skatulyába préseljük az X-Lightot, mindenki tartsa annak, aminek szeretné, a lényeg, hogy megnézik az utcán, tetszik az embereknek. Fényszórója, indexei, kerek, érintésérzékeny TFT-kijelzője, amely ráadásul kesztyűben is kezelhető, tovább árnyalja a képet. Tehát nem is klasszikus motor, hanem egy neo-klasszikus áll előttünk. Sebaj, még mindig tetszik, sőt, egyre inkább. A kormány, mint említettük, szélesen laposan kínálja magát a vezető kezébe, a markolatok gumiborítása rugalmas, jó minőség, és ha vannak rezgések, segít mérsékelni őket. Az indexkapcsolónál ér egy kis meglepetés, mert már elég régen láttam olyat, amit vissza kell húzni a deaktiváláshoz – illetve dehogy is volt régen, hiszen a Super Soco Hunteré is ilyen volt –, de azért ez ma már nem nagyon dívik. Tehát színes TFT-érintőképernyő és visszahúzandó indexkapcsoló, azt hiszem, ezt hívhatják eklektikusnak, az ezzel kapcsolatos érzéseket pedig ambivalensnek. A gyújtáskapcsoló nincs eldugva, nem kell gumiembernek lenni, hogy elérjed, mert mint régen, ott van az orrod előtt, az órától balra. Ja, és jobbra egy gumisapka alatt még egy USB-A és egy USB-C töltőportot is találsz – ha már 2024-et írunk. És egy apróság, egy igazi nüansz, de valahogy bírtam: a gyújtáskapcsoló két állásának jelölését egyszerűen beleütötték a felső kormánykifli anyagába. Na, ez aztán a minimalizmus!
Az ülés bőrözése – tudom, hogy nem bőr – kétféle anyagból áll, kényelmes, nem kemény, nem süpped, van rajta hely mozogni, szóval teljesen rendben van, és még az esetleges utasnak is egészen emberi körülményeket biztosít. 715 mm-es magassága azt eredményezi, hogy az X-Light 160–185 cm-es magasságig mindenkinek kényelmes és biztonságos. Tehát indítás… viccesek ezek ott a Keewaynél, mert elfordítod a kulcsot, megnyomod az indítógombot és hallod, hogy az indítómotor teker. De nem indul be az erőforrás, mert a/ ki van hajtva az oldaltámasz, b/ a switch killer off állásban van, c/ mindkettő együtt. Szóval az említett esetekben nem az indítómotor felé szakad az áramkör, hanem a gyújtás vagy az injektor felé, a motor teker, de nincs szikra vagy benzin. Persze, ilyet is láttunk már nemegyszer, de azért a kevésbé rutinos motorost megviccelheti. A kuplung adagolhatósága rendben van, a váltó nem csontos, de pontosan érzed a fokozatot, a gáz bár a holtjátékot be kell állítani, jól, pontosan adagolható. Tehát egyes, húzod neki, imponáló elevenséggel pörög fel a kis kétszelepes, levegős 125-ös. Olyan 7000 körül váltasz el, kettő, három, négy, és a tükörben azt látod, hogy szépen megléptél a kocsisor elől. Jöhet a kicsivel hosszabb ötödik, és ha van tér előtted, azt látod, hogy az órán háromjegyű szám jelenik meg. Jó, éppen csak hogy átlépi a százat, de átlépi. Egy 80-90-es utazóval azért a legtöbb esetben lehet számolni, ekkor 7500 körül forog a főtengely, a kis 125-ös pedig egész érces hangon trombitál. A dinamikus haladáshoz valahol ekörül kell tartani a fordulatszámot, és örömteli tapasztalás, hogy nem kell sokat váltogatni, mert ötödikben elbírja még az 50-et is.
Ami a futóművet illeti, nagy csodákra nem kell számítani, de egy jó átlagot hoz, az éles peremű gödröket és gerinceket nagyobb tempónál ugyan nem képes kezelni, akár el is dobja a hátulját, de az átlagos útviszonyok között viszonylag jól elboldogul. Egyenesfutása a 100 körüli végsebességnél is stabil, a kanyarokban barátságosan, semlegesen viselkedik, abszolúte nem kell birkózni vele. Az X-Light nem kapott ugyan ABS-t, kapott viszont kombinált fékrendszert, előre 276-os, hátra 220-as tárcsával. A fékek hatásfoka egész jónak mondható, az adagolhatóságuk is, viszont mindkettő meglehetősen pulzálva lassít, ezt különösen enyhébb, hosszabb fékezésekkor érezni. ÖSSZEGZÉS A Keeway X-Light abszolút sallangmentesen és túlzások nélkül hozza a klasszikus vonalat, némi kis neo beütéssel. Az arányokat kifejezetten jól eltalálták a dizájnerek, a motor szemmel láthatólag tetszik a közlekedőknek. A 125-ös kategória véleményünk szerint bizonyos keretek között zseniális kategória. Már, ha nem szenvedsz ready to raceitisben. A napi városi közlekedéshez találni sem lehet náluk jobbat, emellett élmény, igazi relax másodrendű utakon túrázni velük. Egészen másfajta élményeket fognak nyújtani, mint a nagymotorok. A rendkívül barátságos, kezes X-Lighttal stílusosan és stresszmentesen motorozhat a gazdája, legyen fiatal, kezdő motoros, kis termetű, hölgy, vagy akár már lenyugodott öreg róka. Az is biztos, hogy nem kell sűrűn megállnia a tankolások miatt, mert tizenhat literes tankjával akár 600 km fölötti táv is megtehető vele megállás nélkül.
Képek és szöveg: Mező János
