A Magas-Tátra és környéke nem először kerül elő túraajánlóink során, több ízben kalauzoltuk már e tájon Olvasóinkat, és biztattuk őket arra, hogy kövessék példánkat.
Miért érdemes errefelé jönni?
Legelőször is a Tátra viszonylag közel van. Aztán, az ország – bár már nem számít magyar bevásárlóparadicsomnak, mint a nyolcvanas években –, még mindig viszonylag olcsó. A motorosnak az sem mellékes, hogy az utak jó minőségűek, akkor is, ha egyébként agyonfoltozottak. És végül… nem kell mindenkire vigyorogni, mert ránk sem fog senki. Itt nem érzi úgy a helyi lakos, hogy pusztán azért kedvesnek kell lennie, mert külföldit lát. Egy élménydús motoros túrához még szabadságot sem kell kivennünk, már két nap alatt is rengeteg látnivaló kínálkozik, de akár egy hetet is tartalmasan el lehet itt tölteni. A Magas-Tátrát több úon is megközelíthetjük Magyarországról. Személy szerint a középső utat találom a legszebbnek (Salgótarján, Filakovo [Fülek], Tisovec [Tiszolc], Muran [Murány], Poprád).
 |
| Kattintson a képre a galériához! |
A táv Budapesttől 255 km, ez kevesebb, mintha az Årségbe menne az ember, és máris egy hamisítatlan magashegység lábainál találja magát. Ez a világ legkisebb alapterületű magashegysége, szlovákiai része mindössze 260 km2-t tesz ki.
A Magas-Tátra éppen ettől a Föld egyik kis ékszere. Ha dél felől szemléljük, azt látjuk, hogy egy 600 m magas medencéből egyetlen lendülettel emelkednek az ég felé 2500-as csúcsai, amelyek közül a legmagasabbak a déli előgerincen láthatók, és nem a rejtettebb belső gerincek valamelyikén. Szép idő esetén úgy állnak előttünk gyakran nyáron is havas csúcsai, mint egy terepasztal játékhegysége.
Az sem mellékes, hogy az odavezető ú is fantasztikus – már ha szót fogadnak, és Murány felől közelítenek. Engedjenek meg egy személyes kitérőt. Ez az úvonal számomra AZ ÚT. Itt lettem motoros. Ugyanis én nem oldalkocsiban láttam meg a napvilágot. Belőlem a Murányi vár és a Ciganka alatt futó ú csinált motorost. Éppen a Tátrából buszoztunk hazafelé, amikor a messze belátható, hullámzó, kígyózó úon megelőzött minket egy csapat motoros. Jobbról, az erdő aljától virágos rét futott az úhoz, balra a hegyek között falucska fehér templomtornya ragyogott. Napsütés, motorok, kormányokra csavart hálózsákok és sátrak, szélben röpködő copfok és lófarkak. Mintha akkor nyílt volna ki a szemem a világ egyik leggyönyörűbb dolgára. Mintha egészen addig ködben éltem volna. Nem tudom, azon a buszon akkor hány motoros született, de egy biztosan. Tulajdonképpen mindenkinek azzá kellett volna válnia, aki látta azt, amit én láttam.
Tehát az odaú…
Hatvantól már csodaszép a táj, a Cserhát és a Mátra lejtői már felkészítik az embert az élményekre. Cikkünk írásakor még javában folyt az úépítés a 71-es úon, talán 2017-re be is fejeződnek a munkálatok, és villámgyorsan elérhető lesz a somoskőújfalui határ.
Időutazással érnek fel a hegyek között megbúvó falvak, ahol még működnek a lármafák (utcai hangosbemondók hírekkel, zenével) is
Vármániásoknak rögtön itt az első csemege, a határ túloldaláról megközelíthető Somosi vár, a bazaltorgona-mániákusoknak pedig a mellette található geológiai képződmények.
A kihalt határállomáson azon tűnődik el az ember, hogy ebben a megbolondult világban vajon meddig suhanhatunk át ilyen gondtalanul a szomszédba, hogy vajon az a politika, amelynek olyan fontos, hogy veszélyben érezzük magunkat, mikor kényszerít minket ismét határok és kerítések közé. Mikor jön újra az a régi, jól ismert, gyomorszorító érzés a határőr egzecíroztatásától, amelyhez az egyenruha adja a jogalapot.
A szocializmus és a szegénység nyomait az épületek őrzik meg a legtovább, a Filakovo (Fülek) előtti települések ú menti házai erről tanúskodnak. Füleknél érdemes az elkerülőn menni, hacsak nem akarnak újabb várban gyönyörködni. Hamarosan jellegtelen ú nyílik jobb felé – Buzitka, olvasható –, és a furán hangzó szlovák neve ellenére érdemes erre jönni, ha a Tátrára tartogatnánk több időt. Rimaszombat előtt érjük el újra a főutat, a város előtti nagy kereszteződésnél tartsunk balra Tisovec (Tiszolc) irányába. Elnézést a hazafias lelkületű olvasóktól a szlovák helységnevek használatáért, de az ú során ezekkel fognak találkozni, könnyebb lesz így tájékozódni.
Tiszolcig még nemigen szép az ú, de innentől beérünk a Muránska Planina hegyei közé, és fantasztikus lesz a táj. Hegyek, kanyarok, messziről csodás kis falvak, az ú foltos ugyan a sok javítástól, de sima, jól lehet rajta haladni. Vajon hogy csinálják? Nemzeti titok, vagy a mi úépítőink is megtanulhatnák?
A falvak ugyan nem túl hívogatóak és nem is túl barátságosak, de érdemes meglátogatni egy-két krÄmát és hoŝtinecet. Az utasnak lehet boroviÄka, a vezetőnek kofola, a helyi, kissé citromos ízű kóla.
ÄŒervena Ŝkalánál jobbra tartsunk, Poprád felé. Hamarosan a Szlovák Paradicsom szerpentinjein találjuk magunkat.
###
A forgalom gyér, az ú jó, az élet szép
Hranovnica bevezető szakaszán csak óvatosan, sok a gyalogos az úon, járda nincs és fehér ember sem sok akad. Gyakran kínálnak vödrökből frissen szedett vörös áfonyát. Mártásokhoz és lekvárnak príma. Érdemes miatta kiüríteni a topcase-t. Az utolsó kanyargós szakasz következik Poprád előtt, rövid, élvezetes rész, de egy faszállító mögé beragadva majd’ megőrül az ember a kihagyott fantasztikus kanyarok miatt. Kvetnica után már érdemes balra-előre a nyiladékokba belesni, mert jó idő esetén már látszanak a Tátra csúcsai.
Poprádra alig ismer rá, aki régebben járt erre. A globális gazdaság bevásárlórengetege övezi, majd a szocializmusból itt maradt panel lakótelepek mementói jönnek. Mögöttük már-már szürreálisnak hat a fenséges Magas-Tátra, a Kárpátok legmagasabb csúcsával, a 2655 m magas Gerlachhal, és a Nyugati-Tátra Tichá dolinájával, ahol medvék is élnek. Háundem és medvék… mókás, nem?
Poprád kissé olyan, mint egy vége felé járó zombifilm helyszíne, szép sétálóutcáján, üzletsorai előtt néha egy teremtett lelket sem látni.
Rövid séta után indulás a hegy felé, Nova Lesnára, ahol egykor oly sokat időztem, szintén alig ismerek rá. íœdülők veszik körül az egykori egyszerű kis falut, bevezető részén vadonatúj utca zakopánei stílusban épült rönkházakkal,
És a Hotel Eufóriával…
Nem Hotel Lomnic, nem Hotel Smokovec, hanem Eufória…
Amúgy tiszta, rendes, de az étterem-bár tízkor bezár, ha fene fenét eszik is, és nem lehet kártyával fizetni. Viszont itt nézett amerikainak az étterem pincérlánya…
A szomszédos Tátra Koliba azonban nagyon rendben van, ismerik a kártyás fizetési módot. Kötelező étel a pohutka és a bryndzové haluÅ¡ky, hozzá egypár kupica boroviÄka s horcom… szerencsére az Eufória négykézláb távolságban van.
Második nap ezerfelé is indulhatna az ember, ezútal legyen a Tátra-körú, és irány Lomnic, majd Javorina. Ez utóbbi már tulajdonképpen a Bélai-Tátrához tartozik. Az úon örömmel konstatálom, hogy az erdő kezd lassan újjáéledni a 2004-es hatalmas vihar pusztítása után. Annak idején így írtak erről a lapok: „November 19-én orkánszerű szél söpört végig a Magas-Tátra déli lejtőin, minden képzeletet felülmúló pusztítást hagyva maga mögött. Főként a hegység lábainál lévő és részben a hegyoldalakra felkapaszkodó erdőségekben esett kár…
Az Isten jókedvében teremtette a világnak ezt a szegletét. A háttérben a Try Koruny, vagyis a Három Korona csúcsai
A kidőlt, elpusztult fa mennyisége 2,5–3,0 millió köbméterre tehető, mely meghaladja Szlovákia éves fakitermelését…”
Tatranska Kotlinánál jobb kéz felé hegyes szögben visszafelé nehezen észrevehető úelágazás nyílik, érdemes errefelé menni, és a néptelen, elképesztően szép tájon át közelíteni a Pienynhez, ahol a Dunajec folyik. Slovenska Vesnél kell csak jobban figyelni, ahol már ki van írva, hogy ÄŒervení½ KláÅ¡tor, vagyis Vörös Kolostor. Jön pár kilométer kanyar és hajtűkanyar, majd megszelídül a táj, és leérkezünk a Dunajec mellé.
Hasznos mondatok, amelyekkel megalapozhatjuk a jobb viszonyt: | |
| Dobre rano prajem – Jó reggelt kívánok Dobry den – Jó napot Dobry veÄer – Jó estét Prosim – Kérem, kérek Dakujem pekne – Köszönöm szépen Maj sa dobre – Minden jót Gde je? – Hol van? |
A Vörös Kolostornál Velky Lipnik felé tartunk, majd balra Lesnica felé vesszük az irányt. Utunk egyik legszebb része tárul szemeink elé, ahogy felkapaszkodunk a Pienyn-hegység emelkedőjén. A hágóról leereszkedve Lesnica zsákfaluba érünk, amely a híres dunajeci tutajtúrák végállomása. Parkolódíjat motor után is fizetni kell, de az étteremben remek a knédli guláÅ¡sal, a bryndzové haluÅ¡ky pedig itt sem okozhat csalódást.
Ha kétnaposra terveztük utunkat, innen már hazafelé kell fordítanunk a motor kormányát. Ha gyorsan akarunk hazaérni, érdemes a Poprád–Ružomberok– Donovally-úvonalat választani, bár az Alacsony-Tátrán átvezető főú meglehetősen forgalmas, sok rajta a lassú kamion és előszeretettel vadásznak gyorshajtókra a rendőrök.
Ha több napra terveztük az utazást, érdemes még meglátogatni a szepességi városokból legalább Késmárkot és Lőcsét.
Jó utat – dobru cestu!
