Komppal Szicí­liába – Hajóra vele!

Két éve érlelődött a terv, hogy meg kellene nézni Szicí­liát. De hogyan? Ha csak ezért motorozunk oda, túl sokat megyünk autópályán, sok pénzért, unalmasan. Ha viszont Olaszország más részeinek bejárásával kapcsoljuk össze, az vagy túl nagy falat, vagy csak felületes rohanás lesz.

Végül a következőt találtuk ki: menjünk el motorral Genovába, onnan komppal Palermóba, bejárjuk Szicí­liát, majd ugyaní­gy haza. így megússzuk a felesleges autópályázás nagy részét és hajókázunk is.

Első lendülettel leutaztunk Lentibe, hogy – egy kis fürdés után – másnap már Palmanovában éjszakázhassunk. Az élet egy picit átí­rta terveinket. Lentiben reggel, indulás előtt szerettem volna beí­rni az első olaszországi cí­met a GPS-be, de a készülékben nem találtam Olaszországot. Két éve pedig ugyanezzel jártuk be Nápolyt és környékét. Éppen indulás előtt frissí­ttettem a térképeket, na ezt nem kellett volna. A bajon Lenti egyik számí­tástechnikai boltjában segí­tettek, sok jóakarattal és vagy két óra munkával. Ez után gond nélkül jutottunk el Palmanovába. Szállásunk kitűnő, a helyi pizza még ennél is jobb volt. A másnapi ú sok érdekességet nem tartogatott, újabb 450 km szinte csak autópályán Genováig.

Túrák Komppal Sziciliába

A genovai kikötőben nem volt egyszerű feladat megtalálnunk azt a mólót, ahonnan hajónk indult. Próbálkoztunk minden nyelven – az olaszt kivéve –, végül egy moldovai illetőségű ottani munkás segí­tett, mert vele legalább oroszul szót lehetett érteni, mí­g a többi csak anyanyelvét beszélte folyékonyan. A kompra a motorosok szálltak fel először, és egy láthatóan nagy gyakorlattal rendelkező szakember kötözte le a kétkerekűeket. Tartottam ettől egy kicsit, ezért megvártam, amí­g Yamahánkra is sor került. Nagyon figyelmesen mindkét oldalra rögzí­tette a gépet, í­gy nyugodtan mentünk fel a kabinba. A motorra láncolva hagytuk a sisakokat – mások is ezt tették –, csak a 20 órás hajóú alatt használandó dolgainkat vittük magunkkal. Maga a hajóú kényelmes volt, reggelizni és ebédelni viszonylag olcsón lehetett a kávézóban és az önkiszolgáló étteremben.

Az úikönyv szerint Szicí­liában a közlekedés kaotikusabb, mint Olaszország egyéb részein. A könyv mindenképpen óvott a Palermóban és a Cataniában való vezetéstől, de a komp Palermóba érkezett, í­gy eldőlt, ott motorozunk-e, vagy sem. Az első egy-két óra borzasztó volt. Nehéz megszokni, hogy mí­g balról egyszerre két robogós is előz, nem érdemes jobbra húzódni, mert ott jön 70-nel a harmadik. A forgalmi sávokat egyáltalán nem figyelik, annyian mennek egymás mellett, ahányan elférnek. A kanyarodást vagy előzést ritkán jelzik indexszel, minek is, hiszen úgyis lehet látni, hogy megelőztek. Persze az is lehet, hogy indexelne, de az régen összetört. Tí­z autóból kilenc biztosan meg volt húzva vagy törve egy picit. Ezzel együtt nagyon figyelnek egymásra. Sokat dudálnak, de ez nem a türelmetlenség jele, csak jelzik, hogy kanyarodnak, előznek, vagy valamit majd tesznek, tehát figyeljünk. A forgalom lüktetését egy nap alatt sikerült megszokni, végül nekem kifejezetten tetszett. Több alkalommal láttunk a forgalmi dugókat feloldani igyekvő, intézkedő rendőröket. Szájukban sí­ppal mutogatnak, rendelkeznek, és az autósok vita nélkül betartják utasí­tásaikat.

Túrák Komppal Sziciliába
Olasz rendőrnő

Palermótól nyugatra, egy Capaci nevű helyen szálltunk meg. Innen csillagtúraszerűen jártuk be a sziget északi és nyugati részét. Egynapos kirándulást tettünk a szállásunktól kb. 160 km-re található Agrigentóba, a templomok völgyébe. Errefelé nincs sztráda, szinte függőlegesen vágtunk át a szigeten. Érdekes a szicí­liai táj. Vadnak tűnik, de minden megművelésre alkalmas helyen termesztenek valamit. Maga Agrigento és a romok lenyűgözőek. Nagyobb és jobb állapotú templomok maradtak itt fenn, mint Athénban. Csak azzal volt nehéz megbarátkozni, hogy 45 oC volt árnyékban – és persze a romok nincsenek árnyékban. Szicí­liának ez a része körülbelül Afrika északi részével van egy vonalban.

Szerettünk volna valami kis képet kapni arról is, hogyan élnek az emberek ott, ahol nem hemzsegnek a turisták, í­gy átköltöztünk a sziget közepére, Piazza Armerinába.

Hát itt nem hemzsegtek. Szállásunk úgynevezett „agriturismo” hely volt, vagyis régi parasztház, amelynek nagy kertjében zöldséget, dinnyét termesztettek, állatokat tartottak. A reggeli sem a szokásos „breakfast” volt. Az ebédlőben a nagy asztalt körbeülték a vendégek, egy angol, egy francia, néhány olasz házaspár és persze mi. Ekkor jött a gazdasszony, mamma Maria, és rengeteg finomságot kí­nált: teát, tejeskávét, többfajta gyümölcslevet, saját készí­tésű narancslekvárt, sonkát és egy szicí­liai specialitást is: frissen sült zöldségeket kenyérszeletek között. A kedves asszonyság folyamatosan traktált, együnk még, mit hozhat még.

Innen kiindulva néztük meg a görög szí­nházáról hí­res Taorminát. Aki a szí­nház nézőterén ül, az a szí­npad felett elnézve az Etna pipáló csúcsát láthatja. Tényleg gyönyörű. A sziget legmagasabban fekvő települése, egyben Szicí­lia geometriai középpontja Enna, ahol egy monumentális normann erőd maradványai és a nélkülözhetetlen dóm alkotják a látványosságokat. Egynapos kiránduláson néztük meg Caltagironét és Siracusát. Előbbi a szicí­liai kézművesség, különösen a fazekasság központja. Idefelé a GPS-be beí­rtuk a város nevét, és a legrövidebb utat jelöltük meg, autópályák kitiltva. Hát a következő másfél órában kanyarból kanyarba estünk, legfeljebb 200 méter utat tettünk meg egyenesen. Caltagirone a rengeteg kerámiát áruló és helyben gyártó kis műhelyéről hí­res. Természetesen van dóm is, amelyhez a Santa Mariad el Monte 142 fokos lépcsősora vezet. Minden lépcső előlapja különböző, a motí­vumok arab, normann és spanyol hatást mutatnak – ezek a népek biztosan szerepeltek a város történelmében hódí­tóként.

Siracusa óvárosa nagyon hangulatos, egy kis szigeten van, ahová két hí­don lehet bejutni. Persze különböző táblák tiltják a behajtást, alattuk rengeteg kivétel. Az olasz nyelvben való járatlanságom miatt azt a megoldást választottuk, hogy ahová az olasz robogósok bemennek, oda mi is, és ahol ők leparkolnak, ott mi is ott merjük hagyni a motort. No hát az olaszok mindenhová bemennek robogóval és bárhol megállnak vele. Ezért azután az óváros szí­vében, egy bank falánál parkolt a motorunk, mí­g mi várost néztünk.

A sziget belseje még egy emlí­tésre méltó helyet tartogatott számunkra: a III.–IV. századból való Villa Romana di Casalét annak idején sárlavina temette be, í­gy viszonylag épségben konzerválódott. Padlóin elképesztő mennyiségben és minőségben maradtak meg a mozaikok. A legnagyobb 60 méter hosszú és 5–6 méter széles.

Sajnos elfogyott az időnk, és indulnunk kellett Palermóba, a komphoz. Sajnáltuk, mert igazán jó hely volt a sziget belseje. Genovából nem indultunk rögtön haza, hiszen a komp délután 5-kor kötött ki. Aludtunk egyet Busallában, Genovától északra kb. 20 km-re. Este a városkában ünnepeltek valamit, nem tudtuk kiderí­teni, hogy mit, de finom bólét lehetett kapni. Másnap elindultunk hazafelé, és 860 km megtétele után megérkeztünk Lentibe, a kiindulási pontba. Az ottani panziós örömmel fogadott, és mi is örömmel vacsoráztunk egy kétszemélyes hústálat. Finom volt a sok pizza és pasta, de már jólesett egy kis rántott húst, cigánypecsenyét is enni. Kicsit szomorúan jöttünk Budapest felé az M7-esen. így közvetlenül jobban lehetett érezni a két ország közlekedési kultúrája közti különbséget. Van mit fejlődnünk. S hová rohanunk ennyire?

Fontos tudnivalók

Útikönyv: Szicí­lia Útikönyv, Alexandra Kiadó. Lehet, hogy van más is, de ez jó volt. Egy magyar családdal találkoztunk Cefaluban, ők is ezt szorongatták.

Költségek: a hajóú Genovából Palermóba és vissza 640 euró. Lehetett volna 100 euróval olcsóbb is, ha februárban vesszük meg, és ha kabin nélkül utazunk, csak 440 euró lett volna. De az ú 20 óra, í­gy kényelmesebb volt.

A benzin kicsit drágább, mint nálunk, kb. 3800 km-t motoroztunk, s a Yamaha Faser 600-as átlagban 5 litert fogyasztott 100 km-enként.

Szállás: Olaszországban 50 eurót költöttünk éjszakánként, reggelivel két személyre. A motor mindenütt zárt udvarban állt. Magyarországon, Lentiben kicsivel több mint 7000 Ft volt a szállás éjszakánként reggelivel.

Autópályadí­j: az olasz autópályáért fizetni kell, de a rendszer korrekt, világos: ahogy rámész, kapsz egy jegyet, és csak a lehajtásnál kell fizetni. Arra azonban vigyázni kell, hogy ha automata van a lehajtónál, az nagy cí­mletet – pl. 50 euróst – nem fogad el. Vagy legyen apró, vagy embert kell keresni a fizetéshez.

Étkezés: enni a szieszta idején szinte lehetetlen, jobb, ha ráállunk a reggeli-vacsora ritmusra. Egy kisvárosban 5 euró körül van egy pizza, turisztikai gócban inkább 8. íltalában nagyobb látványosságoknál csak nézelődni szabad, mert nagyon le tudnak venni. A boltban 0,5 eurós ásványví­z Siracusában, egy fagylaltosnál már 2 euró. De legalább hideg. Csapvizet mindenütt lehet inni, fogyasztható.

Utazásra, benzinre, szállásra, autópályára, étkezésre, belépőkre és persze finom olasz kávékra és fagyira összesen körülbelül 1700 eurót költöttünk. Ez leí­rva sok, megkeresve még több, de rengeteg élménnyel gazdagodtunk és régi tervünket sikerült valóra váltanunk.