Hornetes romatikázás Toszkánában

Régóta dédelgetett álmom volt a történelmi olasz túra, a leghí­resebb olasz városok érintése, a motorosok által oly sokszor dicsért toszkán táj, valamint a tökéletes burkolatú, végeláthatatlanul kanyargó utak meghódí­tása.

írhatnám, hogy hosszas tervezés előzte meg utunkat, de mint a legtöbb motoros esetében, igen kevés időnk jutott erre az egyre sokasodó munka mellett. Egy héttel az indulás előtt döntöttük el, hogy utunk során Velencét, San Marinót, San Benedettót, Pisát és Firenzét szeretnénk érinteni. Ezzel a tudattal elment ismét egy hét, és csak a készülődés napján merült fel a jogos kérdés, „no de hol fogunk aludni?” Megállapodtunk, hogy az első szállásunkat interneten keresztül lefoglaljuk, majd maradunk a „lesz ami lesz” úvonaltervezés mellett.

1. szakasz – Budapest – Szlovénia – Punta Sabbioni

Miután a hí­rekben előző este azzal riogattak, hogy szlovén autópálya-matricát márpedig sehol sem lehet kapni, úgy döntöttünk, hogy irány az M7-es, és Ausztria déli részén átvágva jutunk Olaszországba. Tervünket egészen Balatonszentgyörgyig tartottuk, de itt a rédicsi határátkelő tűnt valamiért szimpatikusnak. Boldogan beszélgettünk a kommunikációs rendszeren, amikor leesett, hogy akkor mégis Szlovénián át vezet majd az utunk. A hí­reszteléssel szemben az első benzinkúnál sikerült matricát vásárolni. Ami viszont nem volt a hí­rekben, hogy fél évre kell megváltani a pályamatricát. Az unalmas pályázást a dimbes-dombos szlovén táj tette izgalmasabbá, majd Szlovéniát elhagyva Nova Goricánál léptük át a határt. Mindketten kí­váncsiak voltunk az olasz kisvárosokra, ezért úgy határoztunk: nem fogunk többet autópályázni. Ahogyan egyre sötétedett egyre több autóval találkoztunk, hiszen egész Olaszországban nagy az éjszakai élet. A szállás elfoglalása után az első utunk a partra vezetett, hogy legalább a lábunkat belelógathassuk a sós ví­zbe. Másnap Velencébe hajóval mentünk át, mert ahogy a mondás szól, Velencébe hajóval kell érkezni, és ez í­gy is van: a Szent-Márk tér első pillantásra felidézi bennünk a sok száz éves történelmet. Sétánk során felfedeztük az egész várost, jártunk Casanova házánál, a Sóhajok-hí­djánál, kis sikátorokat és szépséges kis tereket leltünk, és ami kihagyhatatlan – gondoláztunk. Velence után még egy napot töltöttünk a parton édes semmittevésben, majd újra felpakoltuk a Hornetet, és elindultunk San Benedetto del Tronto irányába.

2. szakasz – Punta Sabbioni – San Marino – San Benedetto del Tronto

Továbbra is tartottuk magunkat elhatározásunkhoz, hogy elkerüljük az autópályát, illetve ami még biztos volt, hogy érintenünk kell San Marinót. A tengerparttal párhuzamosan haladtunk délre Ravennán át Riminiig. Láttunk kagylótenyésztő telepeket, és í­zelí­tőt kaphattunk az igazi olasz közlekedésből, a hirtelen kikanyarodó autóktól elkezdve az irányjelző nélkül kanyarodókig. Riminiből kétszer két sávos úon érhetjük el San Marinót, Európa legöregebb városállamát, ahová egy kapun keresztül juthatunk be. A város tetején helyezkedik el a történelmi városrész és az erőd, ezt börtönként használták a XIV-XVIII. században. Minden nagyon tiszta és rendezett, sőt a közbiztonság is kimagasló, jó példa erre, hogy motorunkat teljes menetfelszerelésünkkel a parkolóban hagyhattuk.


Késő délután indultunk el San Marinóból, hogy a csodálatos látványt számtalan kanyarra cseréljük. Miután megszabadultunk Misano szorí­tásából, szép dombos szakasz következett egészen Pesaróig, ahonnan utunk majdnem végig a tengerparton vezetett. Este tí­z re érkeztünk meg San Benedetto del Trontóba, itt régi barátunk várt ránk. 

Mint másnap kiderült, igazi olasz kisváros. Külföldi szavakat nem igen hallani, ez itt az olaszok pihenőhelye hatalmas éjszakai élettel. A tengerpart pálmafasorral szegélyezett és a leander, mint a gaz nő mindenhol. San Benedetto-i látogatásunk egyben gasztronómiai körutazás is volt, ahol a tenger gyümölcseit vettük nyelőcső alá. számtalan halfajta, kagyló, rák elfogyasztását pipálhattuk ki ottlétünk alatt.

3. szakasz – San Benedetto del Tronto – Assisi – Volterra – Castiglioncello

Következő biztos célunk Pisa volt. Miközben nézegettük, merre menjünk, felhí­vták a figyelmünket, hogy úba fog esni Assisi, amelyet érdemes meglátogatni.

Visszamentünk Civitanova Marchéig, majd az ország belseje felé fordultunk. Nagyon élveztük a hegyek között kanyargó utat, miközben felfedeztünk egy magasan a sziklába vájt templomot. Az utolsó pár kilométeren tértünk le a főúról, itt már ciprusok (amely az etruszkok szent fája) és olajfaligetek szegélyezték a domboldalban kanyargó utat egészen Assisiig. Ahogy átléptük a város első kapuját, megérintett minket a történelem. Kr.e. 1000 körül már kis magaslatokon településeket épí­tettek ide a vándor umbriaiak. Ebből fejlődött ki Assisi, innen indult a Ferences rend megalakulása. Érdemes meglátogatni Assisi Szent Ferenc-bazilikát, továbbá számtalan kisebb katedrálist és palotát találunk az utcák mentén, de még a kisebb boltí­ves átjárókat is csodás freskók dí­szí­tik.

Szállást a meredek tengerpartra épült Castiglioncellóban találtunk, szobánkból csodás panoráma tárult a helyi kis kikötőre. Miután egész nap nem ettünk, í­gy a gyors lepakolást követően elsődleges célul tűztük ki, hogy telerakjuk a gyomrunkat. Hotelunk recepcióján megkérdeztük, hogy mit ajánlanának, ha az igazi toszkán konyhát szeretnénk kipróbálni. Először furcsálltuk, hogy a Ghostbusters nevezetű pizzériába irányí­tottak, de olyan jó választásnak bizonyult, hogy az itt töltött négy napból három alkalommal itt ettünk. Másnapra pihenőnapot terveztünk, és szintén a házigazdáink javaslatára meglátogattuk a helyi, kicsit eldugott tengerpartot. Nem csalódtunk, fehér homokjával és égszí­nkék szí­nű ví­zével a Bahamákat idézte.

4. szakasz – Castiglioncello –Pisa – Firenze – Volterra – Castiglioncello

Reggeli után rögtön motorra pattantunk, majd irány Pisa, Firenze és Volterra dombtetőre épült városfallal körülvett óvárosa. Az ú majdnem Livornóig a tengerparton vezet, a hegyek a tengerig érnek és az oldalukba vájt úról csodás kilátás nyí­lik.

Pisa az egyik legrégebbi olasz város, 7,5 km-re fekszik a tengertől. Központjában, a régi városfallal körülvett téren találhatjuk a nevezetes ferdetornyot, a Santa Maria Assunta Dómot és a Baptisteriumot. Ez Olaszország legnagyobb keresztelő kápolnája, kerülete 107 méter.

A Pisából Firenzébe közel 80 km-es kétszer kétsávos ú vezet. Motorunkat a városfalon túl, egy kisebb parkolóban hagytuk, ahonnan már látható volt a Ponte Vecchio hí­res hí­dja. A fecskefészekként oldalaihoz épí­tett kis műhelyekben aranyművesek dolgoznak immár öt évszázada.

Firenzét a reneszánsz bölcsőjeként is emlegetik. A Medici család uralkodása alatt épí­tették a legtöbb katedrálist, palotát és készí­tették a legtöbb szobrot. Leghí­resebb tere a Piazza Duomo. Itt található a Keresztelő Szent János-kápolna, a Firenzei dóm és a Harangtorony, amelynek oldalát Donatello szobrai, többek között Dávid alakja dí­szí­ti. Barangolásunk során láttuk még a Santa Maria Novella bazilikát és a Palazzo Vecchio épületét, amely eredetileg a köztársasági kormány székhelye volt. A Piazza della Signoria téren található még a Neptun-kú, a Loggia dei Lanzi, – amely egy pompás nyí­lt csarnok számtalan szoborral – és nem utolsó sorban a Uffizi-palota is. Firenzében nem elég néhány órát eltölteni, legalább három nap szükséges, hogy minden látnivalót felfedezzünk.



Az aranyművesek hí­djának is nevezik Firenze egyik legrégebbi hí­dját

5. szakasz – Castiglioncello – Abetone – Maranello – Garda-tó – Udine – Hegyeshalom – Tata

A hazafelé utat két naposra terveztük. Abetone felé indultunk, amely kb. 1500 méter magasan fekszik. Ide a hegyek között kanyargó, közel 70 km-nyi szerpentin vezet fel, majd le egészen Maranellóig, itt pihenőként iktattuk be a Ferrari galéria meglátogatását. ítvágtunk a Pó sí­kságon egészen Veronáig, majd a Garda tó legdélebbi pontjáig. A késő délután úgy döntöttünk, hogy tovább indulunk egészen Udinéig, hogy az utolsó napra még vállalható mennyiségű kilométer maradjon hazáig.

Esőre ébredtünk Udinében, de mire felpakoltuk a motort tovább is állt. Innentől már nem tartottuk fogadalmunkat, 10 nap és közel 3 ezer kilométer megtétele után az autópályát választottuk.