AZ ŐS NYOMÁBAN
A Ducati az új e-bike-jaival ismét azt a koncepciót követi, amellyel a Borgo Panigale-i gyár háromnegyed évszázaddal ezelőtt elindult a siker felé két keréken: a magas árkategóriás segédmotoros kerékpárokat. De van-e még valami más közös az akkori Cucciolóban és a mai TK-01 RR-ben?
Várj, ne menj olyan gyorsan, nem tudlak követni! – Há! Ezek a modern kütyük. Még egy 75 éves segédmotorral sem tudnak lépést tartani. De így írja elő a törvény. Amikor a Cucciolo motorját kifejlesztették, hogy a második világháború után lassan újra motorizálják a lerombolt Olaszországot, az adminisztrációnak más problémája volt, mint a segédmotoros kerékpárok sebességkorlátozása. Örültek, hogy a legkedvezőbb közlekedési módként lassan újra mozgásba lendítik a társadalmat. Ma teljesen más a helyzet az elektromos kerékpárokkal. A pedálrásegítésnek 25 km/h-nál le kell állnia. A Cucciolo (ami olaszul kiskutyát jelent) kis négyütemű motorja ilyen sebességnél még vidáman ugat tovább, és hiába pedálozunk a TK-01 RR-rel, menthetetlenül elhúz. De jaj, ha jön egy emelkedő. Ilyenkor a Cucciolo-vezetőnek is pedáloznia kell, és ha nagyon meredek lesz, akkor az elektromos nyomaték kerül előnybe. Így a két eltérő segédmotoros kerékpár rendeltetése merőben eltér.
A negyvenes években a munkahelyi távolságok megtétele és a teherszállítás volt a cél, és bár ma már sokan járnak munkába elektromos bringával, mégis igazán ott van elemében a TK-01, ahová igényes futóművével megalkották. Vagyis a hegyi ösvényeken, ahol a 85 newtonméternek köszönhetően minden elképzelhető lejtővel megbirkózik, és a downhill nem csak a fáradságos tolás után következhet, vagy csak a kötélvasúttal megközelíthető útvonalakon. A két eltérő rokonban egy dolog mégis közös: fejlesztésük nem a Ducatitól származik, hanem külső cégtől vásárolták meg a technikát a bolognaiak.
A Cucciolo-motor ötlete a második világháború alatt a műszakilag jártas ügyvéd, Aldo Farinelli, a torinói SIATA autóbeszállító ügyvezető igazgatójának fejéből fakadt ki, aki meg volt győződve arról, hogy ha véget ér a pusztítás, egy olcsó és könnyen előállítható jármű lesz a legfontosabb kellék az újjáépítéshez. A kerékpárok pedáltengelyére szerelhető, dörzsgörgős, kétütemű motorra gondolt, de Aldo Leoni, a SIATA főmérnöke meggyőzte, hogy egy kis négyütemű motort fejlesszenek kétfokozatú sebességváltóval és lánchajtással. Mivel a háború idején tilos volt a civil fejlesztés, ezt titokban kellett megtenni.
Leoni saját műhelyében építette meg az első prototípusok legtöbb alkatrészét, Farinelli pedig éjszaka végezte a teszteléseket. A háború után Farinelli elképzelése valóra vált. Akkora volt a kereslet, hogy a SIATA-nak nem volt kapacitása elegendő Cucciolo-hajtóművet gyártani, így kiadták a licencet a Camerben működő Cansa repülőgép-beszállítónak és a bolognai Ducatinak, amely a háború előtt elektromos berendezések gyártójaként lett naggyá. Bologna környékén sok jó kerékpár-kereskedő volt, a Ducati tudta eladni a legtöbb Cucciolo-motort, és 1948-ban teljesen megvásárolta a jogokat. Giovanni Florio mérnök továbbfejlesztette, a Ducati elkezdett saját futóműveket gyártani, és a Cucciolo a segédmotoros kerékpárból egyre inkább kismotorkerékpárrá fejlődött.
A TK-01 az olasz Thok gyártótól származik, amelyet az egykori Ducati-, Honda- és Suzuki-MotoGP-csapatfőnök, Livio Suppo alapított a profi downhill és egykori BMX-világbajnokkal, Stefano Migliorinivel. Suppo meg volt győződve, hogy a mountain bike-ok között hamarosan teret fog hódítani az elektromos rásegítés, és a kiváló minőségű termékeket vette üzleti modellként. Amikor a Ducati megállapodott a Thokkal, a bolognai cég még jobb minőségű futóműtartozékokat szereltetett be, a színvilágjának megtervezését pedig Aldo Drudira bízta.
Nem kutya a saját edzésre szánt mountain bike-om se, de a Ducati mellett minden szempontból elsápad. A TK-01 teljesen állítható Öhlins rugózóelemekkel rendelkezik, az első villa hihetetlen, 38 mm-es belsőcső-átmérőjű, ami megegyezik a bolognai cég 40 évvel ezelőtti királytengelyes ezres motorjaiéval. Az aktuális Ducati superbike-okhoz hasonlóan a Shimano fékek is radiálisan rögzített négydugattyús féknyergekkel rendelkeznek. A futómű gond nélkül birkózik meg az igazán nehéz tereppel is, a nyereg pedig 16 centiméterrel leengedhető a kormányon lévő kar segítségével, így lefelé haladva nagyobb mozgásszabadságot biztosít. Persze a Cucciolo itt nem tud lépést tartani vele, ahogy a TK-01 brutális fékhatásával sem. A háromnegyed évszázadnyi fejlesztés hozományaként a legnagyobb különbségek a könnyebb kezelhetőségben mutatkoznak meg.
A Cucciolónál jobb kézzel kell működtetni a gázmarkolatot, az első féket és a váltókart a tankon, a bal kézzel pedig a dekompresszort az indításhoz a forgatható markolat segítségével, a tengelykapcsolót és a hátsó féket pedig egy-egy karral. Ez nem kevés megszoktatást igénylő ujjakrobatika. Az indításhoz ajánlott egy csepp olajat juttatni a szelephimbákhoz és a tolórudak alsó vezetőjéhez, majd ki kell nyitni az üzemanyagcsapot és meg kell úsztatni a karburátort, ezután erőteljesen pedálozni az állványon. A TK-01-nél a vázcső alatti gombbal csak be kell kapcsolni az akkumulátort, majd a kormány bal oldalán található kapcsoló segítségével kiválasztani az Eco, Trail és Boost üzemmód közül a számunkra megfelelőt, ami a kijelzőn is leolvasható a sebesség és a töltési állapot mellett. Ezután már csak pedálozni kell, és ezt a villanymotor az üzemmódtól függően támogatja. A Boost üzemmódban úgy érzi magát az ember egy 750 köbcentis sportmotor nyomatéka mellett, mint Superman.
De azért jó lett volna, ha a Ducati nem követ két értelmetlen divatot a kerékpárok világából: az első fék a jobb kézhez, a hátsó a bal kézhez tartozik minden, nem aberált jobbkezes embernél, főleg motorosnál. Egy oldaltámasz pedig sok bajtól megkímélne. A Cucciolo akkoriban nem volt olcsó, a kis négyütemű motor kétszer annyiba került, mint a dörzsgörgős kétütemű konkurencia (névlegesen a Mosquito, aminek későbbi leszármazottja a magyar Dongó lett), de minőségének köszönhetően mégis érvényesülni tudott, és a háború utáni években Olaszországban az összes segédmotoros kerékpár több mint felét hajtotta. Ma a Ducatinak sokkal nehezebb dolga lesz, tekintettel a versenyhelyzetre a kerékpárpiacon. Ám ma már nem ez a fő profilja a Ducatinak. Most a márka rajongói motorjuk mellé náluk vásárolhatják meg e-bringájukat is. De az lehet még drágább is! A Powerstage RR-rel a Ducati szénszálas modellt is kínál a TK-01 RR közel kétszeres árán!
SZÖVEG ÉS KÉPEK PAULOVITS IMRE
