A Kawasaki Z800e tartóstesztmotorunk gyári Dunlop Sportmax gumija körülbelül tizenkétezer kilométer után vált csereéretté – egy 3000 kilométeres túrát ugyanis más gumikon futott. Ezútal egy tartósabb, sport helyett sport-túra kategóriába tartozó szett mellett döntöttünk. így került képbe a Continental Conti RoadAttack2, amely a kifutott egyes szériához képest több újdonságot kínál.
A motorgumik tudománya nehezen érthető – sokan nem is nagyon foglalkoznak a témával, és szinte találomra választanak, pedig nem véletlen, hogy a motorgyártók szorosan együttműködnek a gumik fejlesztőivel. Ugyanis az abroncs a kapocs az ú és a motor között, minden gyorsítás, fékezés, kanyarodás, visszajelzés keresztülmegy rajta. Ezért ha a gumi rossz, mindent annak érzünk. Ezzel a tétellel a motorgyártók is mélyen egyetértenek, ezért igyekeznek összhangba hozni motorjaikat az abroncsokkal. És ha a Honda VFR1200F, a Kawasaki Versys és BMW R 1200 R, illetve RT modellekre is ezt szerelték gyárilag, mert úgy gondolták, ezen az abroncson keresztül tudja a motor a legjobb oldalát mutatni.
Ehhez azonban hangzatos fejlesztésekre volt szükség, amelyeket élesben vizsgáztattunk, ráadásul egy olyan motorral, melynek ennél sportosabb karakterű volt a gyári gumija. A klasszikus szerelői gondoskodás egyik jele, amikor a gumicsere után a pilóta lelkére kötik, hogy eleinte csak óvatosan menjen, mert az abroncs csak bejáratás után nyújtja tudásának maximumát – az úgynevezett formaleválasztó anyagnak ugyanis le kell kopnia a futófelületről. Ezt az intést próbálják feledtetni a Traction Skin nevű mikrobarázdák a RoadAttack2 felszínén. Tehát a gumi futófelületét finom csiszolópapírhoz hasonlóan szemcsésre alakították ki, amit puszta kézzel is érezni. A bejáratási időre vonatkozó jó tanácsokat azonban érdemes megtartani, de a RoadAttack2-nél határozottan szűkebb a friss abroncs jelentette veszélyzóna.
A CCT (Continuous Compound Technology – folyamatos keverék technológia) ennél sokkal tovább boldogítja a tulajdonost. Ennek lényege, hogy nem különböző összetételű zónák váltják egymást, hanem egy keverékből készül a futófelület, de egy különleges hőkezelési eljárásnak köszönhetően középen keményebb, míg a vállakon lágyabb, a kettő között pedig folyamatos az átmenet. Ezzel a túragumiktól elvárt tartósságot növelik – a kemény felület ellenállóbb a hosszú és gyakran szükséges autópályás szakaszokon, míg a lágy széleket a sportosság követeli meg. A vállak rugalmas kialakítása ráadásul mély bedöntésnél kilapul, így nagyobb felületen biztosít kapcsolatot az útal.
Bár dolgoztak a futófelület mintázatán, hogy az árkok fékezésnél és gyorsításnál kevésbé deformálódjanak, valamint nagyobb stabilitást biztosítsanak, de a hétköznapok és a túrák során sokkal feltűnőbb az első generációs RoadAttacktól eltérő profil. Míg az előd keresztmetszete U alakú volt, addig a RoadAttack2 kifejezetten sportos V profilt kapott – ettől van az embernek olyan érzése, mintha a motor szinte magától bedőlne a kanyarba.
Igazán nagyot futásteljesítményben és nedves tapadásban fejlődött az elődhöz képest, száraz tapadásban és kezelhetőségben valamivel megelőzi, és komfortban csak minimálisan javult.
Az elhasznált, szögletesre kopott Dunlopok után mintha kicserélték volna a Kawasakit. Visszatért bele a kezesség, ismét pontosan lehet vele kanyarodni – nedves és száraz úon egyaránt. Összességében a Conti RoadAttack2 egy nagyon jó minőségű, változatos körülmények között is jól tapadó prémium sport-túra abroncs, amellyel sportos profiljának köszönhetően jó érzés lendületesen motorozni. A rövid távú tapasztalataink mindenképpen pozitívak, egyedül az maradt kérdés, hogy a már-már sportgumikat idéző tapadásért cserébe feláldozták-e a tartósságot?
