Bridgestone Trail Wing 152/101 – Vissza, vissza!

A Bridgestone Trail Wing 152/101 párosí­tás másodszor is felkerült tartóstesztre befogott motorunkra. Döntésünket nem csak a megszokás motiválta.

Mi jelzi legjobban egy termék sikerét? Hát természetesen az, ha legközelebb is ugyanazt választjuk. A Suzuki DL650 már gyárilag is a Bridgestone Trail Wing 152/101 párosí­tással gördül ki a gyárból, de ugyanezt a párosí­tást kapta a Honda Transalp és a BMW F 650 GS is. Ötvenezer kilométeres tartóstesztre befogott
V-Stromunknál magától értetődőnek tűnt újra ehhez a márkához és tí­pushoz fordulni.

A Trail Wing nem mai gyerek, a Bridgestone kí­nálatában a duál célú motorokra ajánlott, on- és offroadhasználatra, akkor, ha a motoros túlnyomó részt aszfalton kí­vánja használni gépét. A gyár honlapján ugyan kissé ellentmondásos a „terepabroncs, mely utcára is használható, de leginkább utcára megfelelő” kitétel, de az egyértelmű, hogy túraendurókra javasolják.

 

 

A mintázatot tanulmányozva egyértelműbbé válik a sibillai mondat, a Trail Wing 157/101 inkább utcai, mintsem off roadabroncs, azon keveseknek, akik túraendurójukat keményebb terepekre is vinnék, mindenképpen jobb választás a TW 302/301-es párosí­tás.

Mi a DL650-et elsődleges rendeltetési céljának megfelelően − pontosan ugyanúgy, mint a felhasználók 99%-a – szinte kizárólag aszfalton használjuk, nagy ritkán tévedünk vele könnyebb terepre, ami általában murvás utakat, füves-köves ösvényeket, földutakat jelent, viszont gyakran használjuk nagyobb távok gyors és kényelmes megtételére. A Trail Wing egyetlen hibájának talán a versenytársakénál rövidebb élettartamot szokták megjelölni, a mi tapasztalataink szerint azonban 24 000 km-t meg lehetett tenni vele, ekkorra a hátsó abroncs profilmélysége a kritikus 1,6 mm-es érték alatt volt, az első ellenben további pár ezer kilométer megtételére még alkalmas lett volna.

 

Életújának vége felé kanyarokban a Trail Wing kissé elbutult, nehézkesebben fordult be, egyenesfutása tökéletes maradt, nem rázott, nem ütött, nem kóválygott, kigyorsí­tásnál nyújtotta az í­vet, a kocsisorok között pedig kissé bizonytalanná vált. Az új és a régi abroncs közötti különbség a csere után szinte ordí­tott, a DL650 egyszerűen újjászületett. Elképesztően szűken és pontosan fordult, a kiválasztott í­vet zokszó nélkül követte, kanyar közbeni fékezésre felállí­tó nyomaték szinte egyáltalán nem volt érezhető. A radiális szerkezetet amúgy is a nagyobb sebességhez ajánlják, a Trail Wing 160 km/ órás sebességnél is bombabiztos érzést ad. Száraz tapadása tökéletes, a mi gyakorlatunkban mindössze kisebb megcsúszások fordultak elő, csakis kifejezetten rossz minőségű utak élesebb kanyarjaiban, a megcsúszások azonban kontrollálhatóak voltak, meglepetésszerű tapadásvesztést nem tapasztaltunk.

 

A TW 152/101 párosí­tás egyik csúcspontja a kanyarstabilitás nyújtotta élmény

 

Offroadkörülmények között tavalyi szlovéniai túránk során használtuk, akkor zömmel erdei utak közepesen felázott talaján haladtunk, és igazolva láttuk a gyár állí­tását a TW152/101 jó öntisztuló képességéről. A közepesen köves talajokon, murvás utakon a keskeny profilok miatt nem képes igazán jól megkapaszkodni, ott némi bizonytalanság érezhető.

Vizes körülmények között viszonylag keveset használtuk, de egyet kellett értenünk azokkal, akik bí­rálták a TW vizes tapadási képességeit, még erőteljesebb kigyorsí­tásokkor is érezhető volt a hátsó kerék megcsúszása, igaz, ezek kezelhető kilengések voltak.  Az új abroncsot közel négyezer kilométer óta használjuk, ebben volt kb. 2800 km autópálya, ebből 2000 km 30 Celsius-fok körüli hőmérsékletben. Számottevő kopást és szögletesedést még nem tapasztaltunk. A TW 152/101 párosí­tás fő erényének a száraz tapadást és az élményszámba menő kanyarstabilitást tekintjük, a 24 000 km-es futásteljesí­tményt pedig kellemes meglepetésként értékeltük.