A tavasz közeledtével beindulnak az útjavítások szerte az országban. Amit a tél tönkretett az utakon, azt most szorgos kezek helyrehozzák. Jó ez nekünk? Hosszú távon nyilván jó, mert a kátyúk balesetveszélyesek. Ami azonban a helyreállítás során az utakon történik, az sokszor maga is baleseti veszélyforrás. Kis túlzással tehát azt mondhatjuk, hogy van az az eset, amikor a balesetveszélyt egy újabb balesetveszélyes húzással próbálják elhárítani az illetékesek.
Egy jól kivilágított úton igyekeztem haza valamelyik péntek este, amikor a frissen felújított úttesten, valahol a messzi távolban egy fehér háromszög tűnt fel, ami mintha megismétlődött volna a másik sávban. Közelebb érve azt láttam, hogy két „Úton folyó munkák” közúti jelzőtábla van elhelyezve közvetlenül az úttesten, vagyis merőben szokatlan helyen, ahhoz képest, hogy a közúti jelzőtáblák általában az úttesttől jobbra helyezkednek el, egy oszlopon, vagyis viszonylag magasan. Na már most: a két forgalmi sávos úton, annak bal oldalán egy akkora kráter volt, hogy az autónkat minden túlzás nélkül képes lett volna egy az egyben elnyelni. Szóval ne holmiféle kátyúra gondoljon a kedves olvasó, hanem egy kisebb szakadékra, ami autóval közlekedve is komoly veszélyforrás, motorral azonban egyenesen halálközeli élmény.
A kráter piros-fehér ferde csíkozású, függőleges talpakra szerelt lécekkel volt körülvéve, és halványan pislákoló sárga fényjelzés volt hivatva arra, hogy a közlekedők figyelmét a szakadékra felhívja. Az adott útszakaszon 50 km/h a megengedett legmagasabb sebesség, ám az „Úton folyó munkák” közúti jelzőtábla mellett – szintén az úttesten – egy 30 km/ h-s sebességkorlátozó tábla is virított. Hangsúlyozom, ez egy jól kivilágított útszakasz, és kizárólag ennek köszönhetően az 50-es sebesség mellett időben jól kivehetőek voltak a jelzések. Abba azonban nem szeretnék belegondolni, mi lenne akkor, ha az adott krátert az egész heti melóban megfáradt munkások nem itt, hanem egy rosszul kivilágított környéken felejtik ott. Mondjuk egész hétvégére… Nem hiszek az „Ezek milyen hülyék” típusú puffogás hatékonyságában, sokkal inkább abban hi szek, hogy ilyenkor tavasszal mi, autósok és motorosok jó ha újra felidézünk néhány szabályt, ami az útfelújítások, kátyúk időben történő felismerését és elkerülését elősegítheti. Milyen közúti jelzésekre érdemes ilyenkor fokozottan ügyelni?
Az „Útszűkület” tábla azt jelzi, hogy az úttest szélessége a megelőző útszakaszhoz képest számottevően csökken. Az útszűkület oka lehet az útburkolat javítása, illetve az ennek céljából kialakított munkaterület, ezért az ilyen táblát vegyük komolyan, és igyekezzünk meggyőződni arról, hogy milyen irányban és pontosan mit is kell kikerülnünk. Az „Egyenetlen úttest” tábla azt jelzi, hogy az úttest a megelőző útszakaszéhoz képest lényegesen rosszabb állapotban van, vagy az úttesten sebességcsökkentő bordákat (küszöböket) alakítottak ki.
Az „Úton folyó munkák” tábla azt jelzi, hogy az úttesten vagy annak közvetlen közelében útjavítási, karbantartási vagy egyéb hasonló munkálat folyik. A közúton végzett munkák előjelzésére az „Úton folyó munkák” jelzőtáblát minden forgalmi irányban el kell helyezni, kivéve azokat az eseteket (autópálya, illetve osztott pályás úttest, egyirányú forgalmú út), amikor az elkorlátozás valamelyik forgalmi irányt nem érinti. Elképzelhető, hogy az úton folyó munkák miatt a szokásostól eltérő útburkolati jeleket használnak az utakon. Az ideiglenes útburkolati jelek színe mindig sárga. Az ilyen útburkolati jelek esetén mindig érdemes óvatosnak lenni, mert például a szokásostól eltérő vonalvezetésre utalhatnak, amely nagyvárosi forgalomban egy motoros számára veszélyes viszonyokat eredményezhet.
Gondoljunk csak arra, hogy például az úton folyó munkák során egy új járdaszigetet alakítanak ki, amelynek kikerülése csak akkor lehetséges, ha követjük az útburkolati jeleket. Egy új osztósziget hatalmas veszélyt jelenthet annak, aki megszokásból vezet egy kétkerekűt. Az ilyen akadály észlelésére csak akkor vagyunk képesek, ha az emlékeink követése helyett a megfelelő sebességet megválasztva közlekedünk és figyelünk. Az „Egyéb veszély” tábla (háromszög alakú tábla piros kerettel, közepén felkiáltó jellel) azt jelzi, hogy az úton a KRESZ 16. § (1) bekezdés a)–y) pontjaiban említett jelzőtáblákkal nem jelezhető veszély van; a veszély fajtáját a jelzőtábla alatt elhelyezett kiegészítő tábla tünteti fel; ilyen tábla jelzi, hogy az úttesten hosszanti vályúk alakultak ki (nyomvályús útszakasz); ilyen tábla jelzi az utat keresztező vasúti pályát is, ha vasúti jármű áthaladását jelzőőr biztosítja.
A veszélyt jelző tábla és a veszély helye (a veszélyes útszakasz kezdete) között a távolság – autópályán 250–500 méter, – lakott területen kívül, egyéb úton 150–250 méter, – lakott területen 50–100 méter, kivéve, ha a jelzőtábla alatt elhelyezett kiegészítő tábla rövidebb távolságot jelöl meg. A jelzőtábla alatt elhelyezett kiegészítő táblán – két felfelé mutató nyíl között – levő felirat jelzi, ha a veszély hosszabb útszakaszon áll fenn. Elméletben a fenti veszélyt jelző táblák az útburkolati jelekkel, a sebességkorlátozó táblákkal, a megfelelő elkorlátozó elemekkel és a megfelelő előjelző táblákkal kellő biztonságot adnak a járművezetők számára, természetesen akkor, ha mindenki figyel. A gond az, hogy kis hazánkban mindent ellopnak, ami mozdítható, az ilyen mobiltáblák tehát ezer veszélynek vannak kitéve az utakon.
De ne menjünk ilyen messzire: mi van akkor, ha – mint a cikk megírásakor – odakint orkánerejű szél tombol, és felborít néhány ideiglenesen kihelyezett közúti jelzést vagy arrébb tolja az elkorlátozó elemeket? Esetleg egy előttünk közlekedő túl későn észleli őket, és nekik megy, felborítja, vagy éppenséggel a munkagödörbe löki őket? Ezekben az esetekben az a kép, ami az adott útszakaszon minket vár a szabályoshoz képest, már hiányos lesz. És mint annyi más esetben, úgy most is, csak egy dolog menthet meg ilyenkor a balesettől: ha kellően óvatosak és körültekintőek vagyunk. Meg persze, ha a nem teljesen világos helyzetekre azonnal a sebesség csökkentésével reagálunk.
