Motoros csúcspontok
Az AlpenMasters selejtezőinek előző számunkban közölt első részében már négy döntős kiléte eldőlt. Most további nyolc motor küzd meg négy csoportban a döntőbe jutásért. Vajon kik kerülnek a csúcsra?
SZÖVEG PETER MAYER
KÉPEK JÖRG KÜNSTLE, ARTURO RIVAS (1)
A 2025-ös megmérettetés immár a nyolcadik AlpenMasters, amelyet a Dolomitokban rendeznek meg. Másképp fogalmazva: az Alpokban sehol máshol nem rendezték meg ennél többször az év legnagyobb motorkerékpár-összehasonlító tesztjét, mint az Eisack-völgytől keletre fekvő lenyűgöző hegyvonulatok környékén. Ennek okai sokrétűek. Először is, a Dolomitok viszonylag gyorsan elérhető Németországból. Másodszor, a szokatlan sziklaalakzatok és a lejtőkön messze zöldellő völgyek kombinációja egyedülálló alpesi látványt jelent. Harmadszor pedig, sehol máshol nem tapasztalható meg az alpesi utak varázsa olyan koncentrált formában, mint a Dolomitokban. A kibővített Sellaronda-útvonal például, amelyet a Motorrad csapata gyakran választ tesztkörként az AlpenMastersen, mindössze 98 kilométert tesz ki, mégis öt hegyi hágót foglal magában ezen a rövid szakaszon. Végső soron ez a motorozás esszenciája, a Dolomitok útjai pedig pontosan ezzel tükrözik az AlpenMasters koncepcióját. Itt igazán csak a lényeg számít (lásd az „AlpenMasters-értékelés” című keretes írást, 33. oldal). Az AlpenMasters sokszínű mezőnyében az univerzális koncepciók játsszák a főszerepet. A naked Honda CB 1300, amely selyempuhán járó erőforrásával 2009-ben megnyerte az első AlpenMasterst, inkább kivételnek számít a dobogón. Ahogy az Alpokban általában, a Dolomitok időnként bukkanókkal tarkított és gyakran csúszós útjain is az univerzális motorkerékpárok – a hosszú rugóúttal, egyenes üléspozícióval és kiváló, időjárás elleni védelemmel rendelkező modellek – érzik magukat igazán jól. Márpedig ez gyakorlatilag egy az egyben megfelel a túraendurók termékleírásának. Ennek megfelelően a Honda naked modelljét követően kizárólag a motorkerékpár-ipar univerzális zsenijei adták egymásnak a győztes trófeát a Dolomitokban. Az évek során többek között a BMW R 1200 és 1250 GS, a KTM Super Adventure, a Honda Africa Twin és végül a Ducati Multistrada V4 fotózkodhatott győztesként aSass Pordoi-fennsík és a Passo di Giau közötti hegygerinceken.
És idén? A Motorrad tesztcsapata már az AlpenMasters 2025 előző számunkban olvasható első részében eldöntötte, az első körből melyik négy résztvevő juthat a döntőbe. Az AlpenMasters első napja óta ez a selejtezőkben, kifejezetten az alpesi körülményekre adaptált pontrendszer alapján történik (lásd a fenti keretes írást). A power naked kategóriában a kifinomult Suzuki GSX-S 1000 legyőzte az alacsony fordulaton kissé lomha Honda CB 1000 Hornet SP-t. Az ázsiai középkategóriás endurók közül a kis fordulatszámon hasonlóan gyengélkedő Moto Morini X-Cape 700 (Zhongneng Vehicle Group/Kína) húzta a rövidebbet a Benelli TRK 702X-szel szemben (QJ Motor/Kína). Az európai középkategóriás kalandmotorok közül a kulturált erőforrásával meggyőző Ducati Multistrada V2 S győzött a földhözragadtabb Moto Guzzi Stelvio előtt, a Modern Classics kategóriában pedig a sportos Yamaha XSR900 GP negyedik lett, alulmaradva a klasszikusabb stílusú Triumph Speed Twin 1200 RS-sel szemben. És most? Kezdődjön a selejtezők második fordulója! A csoportok sok izgalmat ígérnek. Nem számít spoilernek, ha azt jósoljuk, hogy a kezdőknek szánt endurók és a mid naked kategória győztesei valószínűleg nem jelentenek majd valódi veszélyt a döntőbe jutott túraendurókra. Annál nagyobb kihívást jelenthetnek az idén meglehetősen sportosra sikerült középkategóriás crossover és különösen az XL adventure kategória győztesei, akik akár az idei AlpenMasters trófeájára is igényt tarthatnak. Izgatottan várjuk a négy selejtező eredményeit a következő oldalakon – és a döntőt a következő számban.
A részletes teszt a Motorrevü 2025/12-es számában, valamint a Laptapíron olvasható.
