A hirtelen ötlet villámsebesen változott motoros túrává. Péntek éjjel a térkép fölött görnyedve végül ráböktünk Kassa városára. Kelet-Szlovákia méltánytalanul hanyagolt úi cél, ráadásul belezsúfolható egyetlen hétvégébe. Mi kellhet még?
A komáromi Erzsébet híd tövében tízóraizva még nem gondoltam, hogy minden elfogyasztott kalóriára szükség lesz. Szlovákiába átérve viszont egyből egy rendőri akcióba keveredtünk. Nem, nem a magyar rendszám által kiváltott vegzálásról volt szó, egyszerűen csak csikorgó gumival beesett elénk a körforgalomba egy rendőrautó, amit egyből a város szélén viszont is láttunk, amint a két megtermett közeg egy gépfegyvert és egy félautomata sörétes puskát varázsolt elő a csomagtartóból. Ha itt így küldik, akkor érdemes lesz betartani a sebességkorlátozásokat, gondoltam, azért mégis jobb óvatosnak lenni, mint valami úszéli statárium áldozatául esni. Az aggályaim szerencsére nem váltak valóra, és az ú további része a boldog pacifizmus jegyében telt. A tervek szerint mindig a kacskaringósabb utakat választva céloztuk meg a Szlovák Paradicsom névre hallgató nemzeti parkot, amin egy térképen is látványos szerpentin vezet végig – ezt szántuk az ú csúcspontjának –, majd egy éjszaka Kassán, ahonnan a délelőtti városnézés után elindulunk haza. Körülbelül ezer kilométer az egész, ami éppen elég a tartósteszten nálunk lévő Honda NC700S bejáratásához.
A szakirodalom szerint az Alacsony-Tátra Szlovákia második leglátogatottabb hegysége, amit úgy kell érteni, hogy mindenki a sokkal jobban hangzó Magas-Tátrát választja úi célnak. Mi legalábbis néhány eltévedt autóst leszámítva egy teremtett lélekkel sem találkoztunk nagyon sokáig. Az egészen jó minőségű utak egyre szebben kanyarogtak, így nem is hiányzott a forgalom. Tudtuk, hogy a Hernád által vájt kanyonokra és a Dobsinai-jégbarlangra nem lesz időnk, igyekeztünk a motorozásra koncentrálni, és mindig keskenyebb utat választani a továbbhaladáshoz. Meg sem lepődtem, amikor a barátnőm integet, hogy az a töredezett, aszfaltot csak nyomokban tartalmazó ösvény lesz a várva várt szakasz, ami a paradicsomi névre távolról sem szolgált rá. Az egyetlen sáv tényleg csodálatos vonalon haladt, ám élvezetes döntögetés helyett pokoli küzdelem vette kezdetét. Az NC700 kényelmes futóműve hirtelen kevés lett: ahol nem gödrön, ott kőzúzalékon vagy száraz tűleveleken kellett áthajtani. Hiú ábrándokat ébreszt egy rövid, frissen aszfaltozott szakasz. Jó tempót ott sem mertünk menni, ugyanis belegondolni is rossz, hogy mi történik akkor, ha a keskeny úon a szembejövő is éppen velem egy időben akarja eltüntetni a majrécsíkot a gumi széléről. Utána újabb hosszú rázós kilométerek következtek, lassan, motorfékkel csorogva ereszkedtünk lefelé. Enduróval kellett volna jönni, morogtam magamban.
Szokatlan, ha egy forrásra azt mondják, hogy jelenleg nem üzemel, a Szlovák Paradicsomban viszont előfordulhat. Az Időszaki-forrás egyedülálló jelenség, amiből csak időszakonként, rendszertelenül tör elő a víz – de mindig azonos mennyiségben. A különleges jelenséget a szakértők egy fordított V alakú barlangrendszerrel magyarázzák. Amikor a vízoszlop eléri a csúcsot, olyankor látványosság, amikor pedig mi járunk arra, akkor csak egy szárazon álló, apró, vízimalomhoz hasonló szerkezet (ún. kereplő) árulkodik az érdekességről.
A főúra visszaérve tankolással egybekötött rövid pihenőt tartunk. Számítottam rá, hogy az NC700 keveset fogyaszt, de a 3,2 liter száz kilométerre akkor is döbbenetes – a 125-ös robogóm fogyasztott ennyit, utas és csomagok nélkül.
Motoros túrán általában nem szoktam szállást foglalni, legfeljebb az interneten körülnézek, hogy mire számíthatok. A kassai kínálat az alpesi fogadók árszintjén mozog, fejenként harminc eurónál kezdődtek a szobák. Lett volna olcsóbb is, de mivel éjfél után ültünk le megtervezni az utat, aznapra már nem lehetett foglalni, így maradt a majd lesz valahogy.
ím ha az ember kimerülten megérkezik egy idegen városba, és az istennek nem talál egy elfogadható szállást, ahol nincs az az érzése, hogy gazemberek akarják lehúzni, akkor elhatalmasodik rajta az érzés, hogy ez már nem lesz sehogy. Boltokba betérve próbálunk eligazodni, ahol először angolul, majd németül nem boldogulva kiderül, hogy ha az eladó nem is, de valamelyik közelben tartózkodó barátja beszél magyarul. Miután egy kifőzdés rosszindulatúan elküldött minket Miskolc felé, végül találtunk egy kellemes panziót, ahol még a konyha is nyitva volt.
Még egy baklövést nem engedhettünk meg magunknak, ezért az étlapon a semmitmondó nemzetközi fogásokat átlapozva egyből a helyi specialitásokhoz ugrottam. Rossz nyelvek szerint a szlovák konyha alacsonyrendű, pedig, ó, dehogy!
A legismertebb szlovák étel a brindzás galuska (bryndzové haluÅ¡kyt), ami burgonyatésztából készült galuska juhsajttal összekeverve, a tetejére pedig pirított szalonna és olvasztott sertészsír kerül. Szintén jellegzetes még a burgonyalepény, káposztaleves cérnametélttel és a virslivel készült bableves, az egészet pedig a világmárkákkal versengő népszerűségű üdítőkkel, Vineával vagy Kofolával öblíthetünk le.
A helyi sörökkel sem lehet nagyon mellényúlni, az Aranyfácán (Zlatí½ Bažant), Smí¤dní½ Mních vagy a Topvar egyaránt kiváló. A másnapi korán kelés miatt nem akartunk elmerülni a bennszülött alkoholizmusban, de a borókapálinka (boroviÄka), a hriatí´ (pörkölt szalonna, szesz és méz keveréke) vagy a lúgozott enciángyökérből készült Horec egyaránt ígéretes.
Mi végül a tésztába töltött brindza sajt mellett döntöttünk, amit sült szalonnával bőségesen megszórtak, az egész tetejére meg valami tejszínes, mégis tejfölös utóízű kapros szósz került. Visszagondolva a külön kikért krokett már felesleges volt, de éhesen az ember hajlamos túlzásokba esni.
A hazaú előtti délelőttöt a belváros bejárására szántuk, aminek a hangulatával egyáltalán nincs gond, de ha valaki már járt korábban Szegeden, Győrben, Debrecenben, Kecskeméten és Székesfehérváron – egyszóval a nagyobb magyar városok zömében –, az igazán újat már nem fog tapasztalni. A szökőkutas terek, a régi templomok és a hangulatos házak között így is órákat el lehet nézelődni. A régióban lényegesen több látnivaló akad, mint amire egy hétvége elég, de ha csak egy szombat-vasárnap áll rendelkezésre, már csak az odavezető ú miatt is érdemes Kassát meglátogatni.
