A világ végéig

Bár a túra valójában csak Franciaország déli részéig tartott, de az egyszeri motoros ott is szeretne jól festeni akkor, amikor az országúról beér a városba. Vajon az ambiciózus jelöltek valóban fel vannak készülve a legkülönbözőbb kalandokra? 12 kombiruhát teszteltünk.

Szellőző nyit, szellőző zár. Bélés ki, bélés be. Membrán ki, membrán be. A motorozást Dél-Provence lenyűgöző tájain újra és újra meg kell szakí­tani, hogy módosí­tsunk valamit a ruhákon. Lehet, hogy a multifunkcionalitás néha idegesí­tő, de egy funkció hiánya, ha sürgősen szügséged lenne rá, még zavaróbb. A sokat motorozó kalandvágyók nem szeretik, ha korlátozzák őket, hiszen hogyan is hangzik a bár elcsépelt, de minden szabadtéri aktivitást kedvelő számára érvényes mondás? Nincs rossz idő, csak rossz ruha. A rossz idő jelenthet esőt, szelet, hideget. Ha több száz kilométer megtétele után egészségesen és frissen szeretnénk elérni a célunkat, akkor a hőség is jelenthet rosszat számunkra. Elsősorban akkor, ha utunk akár enyhébb terepen át vezet. Ugyanis még ha nem is ralizunk éppen, túraendurósként könnyen megizzadhatunk a civilizációtól távol eső úszakaszokon, ahol az aszfalt véget ér, és testünk nagyobb igénybevételnek van kitéve.

Ilyen helyen próbáljuk ki 12 tesztruhánkat. Az egyiket Pharaónak hí­vják, ami legyőzendő sivatagot és dűnéket idéz. Ezt viszont felejtsük el ebben a ruhában, hiszen alig lélegző klí­mamembránja izzasztó borogatásként működik, és már rövid terepen tett kirándulásokon is gyorsan kiveszi a pilóta erejét. Sajnos a membránréteget nem lehet kivenni, éppúgy, ahogy a Dainese nadrágjából sem. Röviden tehát: igazi offroad kalandokra vágyó pilótáknak, akik esetleg egy megpakolt, több mint 250 kilós endurőval kelnek úra, a klasszikus, ví­zálló túraruhák egyszerűen nem alkalmasak. Persze olyan országúi túrákon, ahol legfeljebb rövid szakaszokra térünk le az aszfaltozott úról, ezek is jók. De az „Adventure“ cí­mhez egy ruhának többet kell felmutatnia, mint egy hangzatos nevet és designt, ami jól passzol a motor szí­néhez.

Középkategóriás túraruhákkal összehasonlí­tva az egyébként kimondottan jutányos árú és összességében jó felszereltségű Pharao valószí­nűleg egy szűk „jó“ eredményt ért volna el, és ugyebár a „közepes“ sem jelent rosszat. Ez az egyik jó hí­rünk a teszt után, hiszen nagy hibát egyikük megvásárlásával sem követünk el. Ez a levegős és könnyű Scott ruhára is érvényes, amely kissé túlságosan is az esetleges terepkirándulásokra koncentrál, és például egy hosszabb autópályás ú során már rosszabb tapasztalatokat szerezhetünk vele. Persze az autópályás száguldásnak nem sok köze van a terepezéshez. Ugyanakkor a mára már több mint 150 lóerőssé erősödött túraendurókkal meglehetősen gyakran előfordul, hogy egy túra során mindkettőben részünk van.

Tehát a legjobb kompromisszumot keressük. Egy ruhát, amely mindenhová megfelel. Amely minden körülmények között megállja a helyét, és eközben megfizethető marad.

Mí­g a felső kategóriában egy hasonló, kiváló minőségű anyagokból készült textilruháért majdnem 2000 eurót is elkérnek, az itt tesztelt kalandruhák ennek legfeljebb a felébe kerülnek. A következő jó hí­r: a minőséget tekintve egyik jelöltnek sincs szégyellnivalója, ráadásul a vizsgált ruhák egy része szabásban és az időjárás viszontagságai ellenei védelem terén csúcsminőségű. Érdekes megfigyelni, hogy az egyes ruhák hogyan igyekeznek elérni azt a célt, hogy lehetőleg minél többféle kalandozásra megfeleljenek.

A biztonsági felszereltséget tekintve mindegyikük legalább a vállnál, a könyöknél és a térdnél rendelkezik CE-protektorokkal, amelyek ideális esetben elcsúszás ellen rögzí­thetők. Néhány ruha ezenkí­vül a hátat és a csí­pőt is védi (utólag mindegyikbe beletehetők), a Spidinek ráadásul még mellkasprotektora is van.

A ruha külső anyagának megerősí­tése fontos, ha aszfalton elesünk, ugyanakkor megnöveli a tömeget, ami kényelmetlenné teszi a ruhát offroadozáskor – ennek mérlegelése a ruházati szakemberek feladata.

Nehezebb dió az időjárás elleni védelem és a klimatizálás, hiszen a kalandos utakon a megfázást és a hőgutát gyakran csak néhány kilométer, illetve perc választja el egymástól. A ruhák nagy részének kivehető membránja van. Az előnye: az eső ellen védő réteget kiveszed, elteszed, és máris szabadon éri a hűsí­tő levegő a testedet. Hátrány: bonyolult, és a nem esőálló külső anyagréteg jól megszí­vja magát nedvességgel, és csak lassan szárad meg. A nyirkos ruhák pedig éjjel a sátorban elég rossz klí­mát tudnak okozni. A sokat túrázók ismerik az érzést. A Rev’it (membránáteresztők) és a Hein Gericke (extra esőruha a ruha fölé) ebben az árkategóriában szokatlan utakon jár, nem feltétlenül kellemetlen mellékhatások nélkül. Valóban a világ végéig kellene mennünk, hogy megtaláljuk a legjobb megoldást? Szí­vesen, de először is lássuk a teszteredményeket.

így teszteltünk

Az aszfalton és terepen kivitelezett tesztek során (lásd a lenti keretes í­rást) nagy szerepet játszott a vizes teszt, hiszen a különböző membránkonstrukciók esetében könnyedén akadhatunk hiányosságokra.

A ví­z megtalálja a maga úját, ráadásul minden szegletbe. Sajnos olyan helyekre is, ahol motorosként tényleg semmi szükségünk rá – a bőrünkön. így esett a dolog például a Scott ruhával. Ezt egy kivehető, laminált membrándzsekivel látták el, de a felső és alsó rész találkozásánál már néhány perc elteltével bejött a ví­z. Tesztünkön erős záporesőt imitáltunk nagyjából 100 km/h-s sebességnél. Kemény próba. De teljesí­thető, a textilruhák nagy része gond nélkül ki is állta. De az értékelésnél nemcsak a hideg és az eső elleni védelem (membránok, betétek, thermobélés) számí­tott, a jó szellőzési lehetőségek is fontosak voltak az „időjárás elleni védelem/klimatizálás“ kritérium szempontjából.

Az összértékelésben 35 százalékos részesedésével ennek a kritériumnak volt a legnagyobb jelentősége, hiszen a kalandozó motorosok általában minden időben jól használható ruhát keresnek.

A „biztonság“ kritérium vizsgálata során a laborban (eséses mérőpad) a protektoroknál meghatározott maradékerő-értékeknél éppúgy nagy különbségek jelentkeztek, mint az illeszkedést (menet közben vizsgáltuk), illetve a ruha külső rétegét (esetleges megerősí­tett részek) tekintve.

A ruhák illeszkedését és kényelmességét a franciaországi Provence kanyargós újain próbálhattuk ki tavaszias, napos időjárás közepette. Benyomásainkat (például arányok, esetleges nyomás vagy dörzsölés, csapkodás) minden szakasz után pontosan feljegyeztük, emellett meg is mértük a ruhákat. Ezenkí­vül a pihenőknél, illetve az otthoni szerkesztőségben is még egyszer alaposan megvizsgáltuk a ruhákat felszereltség és kidolgozás tekintetében.

A vizes próba: a ruháknak a több percen át tartó heves esőt is bí­rniuk kell.

íllás közben is bizonyí­tani kell

Laza talajon az ember többet motorozik állva, mint a nyeregben ülve. Fontos, hogy a ruha ilyenkor is kényelmes legyen, ami bizony nagy kihí­vás elé állí­tja a ruházati technikusokat.

Még meglehetősen friss, 20 °C alatti hőmérséklet esetén is hamar a saját levében fő a pilóta, ha egy több mint 200 kilogrammos motorral kell manővereznie terepen. A biztonságos offroadozás ugyanis sportos igénybevételt jelent – nyugodt üldögéléssel nem jutunk messzire. A ruhának tehát állva is megfelelő mozgási szabadságot kell biztosí­tania, és sehol sem feszülhet. Ami a kizárólag országúi motorozásra szánt ruháknál viszont gyakran előfordul, különösen a hátrészen. Fontos, hogy amikor a nehezebb szakaszok után a pilóta ismét visszaülhet az ülésre, akkor a dzseki és a nadrág ne ráncolódjon kényelmetlenül, emellett a karok és a lábak szabása olyan legyen, hogy ezek eredeti helyzetükbe csússzanak vissza.

Ugyanez érvényes a protektorokra, amelyeknek bármilyen helyzetben jól körbe kell ölelniük az í­zületeket. Optimális a nadrág belső oldalán lévő tapadós betét, amelynek segí­tségével jobban érezhetjük a motort a térdünkkel. Kötelezőnek kellene lennie a nagy méretű szellőzőknek a mell- és hátrészen, optimális esetben a karokon és lábakon is, hogy védjék a pilótát a túlhevüléstől.

Erények és hiányosságok a teszten

Alpinestars A ví­zhatlan külső zseb jól szigetelt cipzárral nagy tárolóhelyet biztosí­t

Hein Gericke A hideg elleni védelmet egy pehelykönnyű, kompakt műszálas mellény jelenti, amely a dzseki alatt egyáltalán nem zavaróan vastag, ennek ellenére jól melegí­t

IXS A nagy felületű szellőzők nemcsak a hőségben tett kirándulásokat teszik elviselhetővé, hanem a tereptúrákat is, ahol bizony hamar megizzad az ember

Held A tapadós bőrbetét a lábon kiváló segí­tség, amikor a pilóta terepen állva vezeti a motort, a térdével irányí­tva azt

Pharao Micsoda zűrzavar – a kabátujj vége ráncolódik, és a gyakorlatban nem volt túl meggyőző

Büse Egy vékony belső softshell dzseki szolgálna thermobélésként. Meglehetősen haszontalan, ugyanis alig szigetel

Spidi Ahányszor csak felvettük, a thermobélés mindig kitüremkedett a kabátujjból, úgy kellett visszatömködni. Gyakori öltözködésnél meglehetősen idegesí­tő

Scott Még a hosszabb szárú csizmák fölött is rés van a nadrágszárnál, ahol biztosan bejön a ví­z. A nadrág szabása egyértelműen túl rövid

Örvendetes, hogy majdnem az összes kipróbált ruha igen magas szí­nvonalú. Ennek ellenére ketten is (Dainese, Pharao) „csak“ közepes minősí­tést kaptak, mivel konstrukciójuk nem felel meg teljes mértékben a tesztkritériumoknak (offroadozásnál hiányzik a megfelelő szellőzés). A Scott ugyanakkor egy cseppet túlságosan is a terepezést tartja szem előtt, í­gy gyengébb időjárás elleni védelme és kevésbé biztonságos mivolta miatt veszí­t pontokat. Egyértelműen úgy tűnik, hogy a ruházati szakembereknek nagy kihí­vást jelent, hogy jó kompromisszumot találjanak a két terület között. Ez a Hein Gericke Travel Mate-jének sikerült a legjobban.