A remény bajor csillaga

Hogyan adhatott új reményt egy sosem gyártott motor egy egész gyárnak? A BMW R10 történetéből kiderül.

1945-ben a II. Világháború végén Németország romokban hevert, az ipar
teljesí­tménye minimálisra csökkent, emberek milliói veszí­tették el
állásukat. A BMW különösen nehéz helyzetben volt, mivel az ország
nyugati részén fekvő gyáregységei a támadások során erősen
megrongálódtak, az Eisenach-ban fekvő üzem pedig, ahol a háború alatt a
motorkerékpárokat gyártották, orosz fennhatóság alá került.


Ebben a nehéz helyzetben megvolt a valós esélye annak, hogy a BMW csupán
emlék maradjon a történelemben. Az országban tartózkodó amerikai
hadseregnek szüksége volt viszont egy olyan állomáshelyre, ami képes
ellátni nagyszámú hadászati járműve javí­tását, í­gy tapasztalt
munkatársainak, valamint a stratégiai helyen lévő müncheni központjának
köszönhetően a BMW-t bí­zták meg a feladattal. Ez a megbí­zás nem csak a
szövetséges csapatok számára volt fontos, de a németországi
munkavállalók számára esélyt jelentett az újrakezdésre.

Kurt Donath, a BMW akkori menedzsere kezdte meg a szövetséges flottához
kapcsolódó munkákat, valamint irányí­tása alatt a bajor gyártó edények,
kerékpárok és mezőgazdasági eszközök gyártásába kezdett. Ezek a
tevékenységek Németország és a BMW számára is nagy jelentőséggel bí­rtak,
hiszen esélyt adtak egy új jövő kialakí­tására.

Donath természetesen nem érdeklődött túlzottan az effajta termékek
előállí­tása iránt, számára a motorkerékpárok épí­tése jelentette a jövőt,
ami idővel szintén lehetségessé vált. 1946 márciusában az amerikaiak
zöld utat adtak a kétkerekűek gyártásának, mivel szükségük volt alapvető
szállí­tási eszközökre, de a legnagyobb hengerűrtalmat 125 cm3-ben
limitálták.

65 évvel ezelőtt, 1946. június 3-án, Kurt Donath hosszú távú döntést
hozott; utasí­totta a BMW legendás alakját, Alfred Böning-et az R 10-es
modell, és vele együtt az M411-es, kéthengeres boxer erőforrás
kifejlesztésére. A kis 125 cm3-es boxer érdekes kinézetű motorkerékpár
volt, alacsonyan fekvő blokkjával és a motoros lába mögött elhelyezkedő
hengereivel. Ez azt jelentette, hogy a sebességváltó a motor aljához
kapcsolódott és a kardántengely a többi boxernél jóval magasabban
helyezkedett el.

Rövidesen el is készült a működő prototí­pus, azonban mielőtt gyártásba
kerülhetett volna, nyilvánvalóvá vált, hogy a szövetséges hatalmak
emelni fogják a hengerűrtartalom korlátot 250 cm3-re, í­gy a projekt az R
24-es modell javára abbamaradt.

Napjainkra a BMW Motorrad nagyjából 100 000 motorkerékpárt gyárt évente,
olyan technológiai í­nyencségeket is beleértve, mint az S 1000 RR vagy a
K 1600 GT/GTL páros. 65 évvel ezelőtt azonban, a vállalat teljesen más
helyzetben volt, mint ma, és az R10-es fejlesztése új reményt adott a
vezetésnek és az alkalmazottaknak. A kéthengeres R10-es sosem került
sorozatgyártásba, mégis fontos részét képezi a BMW történelmének.