A Gerecse kövei

Az Észak-Dunántúl bővelkedik remek motoros úvonalakban. A Gerecsétől nyugatra pedig nemcsak élvezetes kanyarokban lehet részünk, de izgalmas látnivalókra is bőven bukkanhatunk.

Ködös párás az őszi reggel. Tatabányát éppen csak érintve fázósan kanyarodunk le az egyes úról Tarján felé, és szinte varázsütésre egy egészen más világba csöppenünk: jól karbantartott szerpentin kapaszkodik fel a Gerecse lábától. Hogy a csodás látványtól vagy a foltokban még nedves burkolattól – ki tudja? – hamarosan átmelegszünk. Tarjánnál balra elhagyjuk a Tát felé vezető, nemrégiben felújí­tott, és motorozásra kifejezetten ajánlott szakaszt, eldugottabb utakat keresve. Tardosig inkább az ú minősége jelenti a kihí­vást, jó is itt kicsit megállni, nézelődni, vagy éppen kávézni egyet a Malomvölgyi-tó partján. A község hí­rnevét a falu határában található ősrégi vörösmárvány bányának köszönheti, amit már a rómaiak is bányásztak. Igaz, valójában nem is márvány, hanem mészkő, de olyan szép fényesre lehet csiszolni, mint nemesebb rokonát. Innen hordatta a követ Beatrix királyné a budai épí­tkezésekhez, sőt Pécstől Krakkóig rengeteg kastélyt, várat, templomot dí­szí­t a tardosi vörös kő. A bányászkodás ma is rendületlenül folyik, kitáblázott, a teherautók által jó keményre letaposott zúzalékos úon felmotorozhatunk egészen a munkaterületig. Ugyanakkor a már fölhagyott bányarészeken a sziklamászók találnak gyakorlóterepet.

Tudtak valamit királyaink: az Öreg-tó partján épült Tatai várat Luxemburgi Zsigmond és Hunyadi Mátyás is királyi nyaralókastélyként használta

A játékosan csordogáló Bikol-patak medre mellett kanyarog tovább az utunk, nyáron sűrű sötét erdőn át, í­gy október elején már be-beférkőzik a napsugár a ritkuló lombok közé. A tempóból a töredezett aszfalt mellett már csak azért sem árt visszavenni, mert hol egy hatalmas ragadózómadár vesz éppen lendület közvetlen mellettünk, hol szarvasok lesnek ki a tisztásról, hogy egy ugrással az ú túloldalán folytassák bőgésüket.
Folytatva a kövekkel, a kőfaragóiról hí­res Süttőnél futunk ki a Duna-partra. Ahogy 420 évvel ezelőtt – legalábbis a néphit szerint – Rákóczi fejedelem tette, mi is megpihenhetünk a tiszteletet parancsoló méretű, 420 éves hársfa alatt. Ha még nem vagyunk nagyon éhesek, akkor felejtsük el a 10-es utat, és Neszmély előtt az épp csak autónyi széles szerpentinen kanyarogjunk fel a Hill Top borászathoz. A szőlőtőkékkel teleültetett dombtetőről gyönyörű a kilátás a Dunára, majd lefelé egy kicsi völgyben fekvő, kedves kis falun, Dunaszentmiklóson gurulunk át Szomódra.

Itt lassí­tunk le, mert a szemfüles motoros római kori kőszarkofágra bukkanhat a falu központjában, ha korgó gyomra nem tereli el figyelmét. Utóbbi miatt jobb is, ha a római kőszállí­tmány úját követve visszakanyarodunk Dunaalmás és Neszmély felé. A Duna-parton öreg halászcsárdák hí­vogatnak, de mi egy nagy ezüstszí­nű hajócsavart keresünk az ú bal oldalán. Itt kell lekanyarodni az Hajóskanzenhez, azaz a régi magyar gőz- és egyébhajók menhelyéhez. A Szent Ilona-öbölben sorakozik a Zoltán, a Neszmély, a Petőfi, a Lajta Monitor és a Vöcsök I. szárnyashajó is, de akár 50 éves ví­zibiciklit is próbálhatunk. Na, meg ha nem csábultunk el korábban, akkor a HekkParty büfében egy jó sült halat.
Teli hassal, nyugodt, levezető gurulással érkezünk meg a hadászati szempontból fontos szerepet játszó Komáromba. Közben bevillan egy felirat: „Nálunk a munka becsület és dicsőség dolga” – hirdetik a betűk még mindig az almásfüzitői kí­sértetgyár bejárata felett.

A Neszmély gőzös Neszmélyen. A hajókat nemcsak megcsodálni lehet, akár itt is lehet éjszakázni

Komáromban nemcsak egy erőd, hanem egy egész erődrendszer van. Szerencsére mind a hármat előzékenyen kitáblázták, í­gy Szőny irányából érkezve csakhamar feltűnik a Csillagvár felé mutató nyí­l. A termálfürdőt és a kempinget elhagyva keskeny aszfaltú szalad az erődrendszer legrégebbi tagjához, melynek elődjét még a török korban kezdték épí­teni, hiszen kiválóan lehetett innen felügyelni a Dunát. A kirakott feliratokkal ellentétben jó két évig még hétvégén sem látogatható, a tervek szerint a Szépművészeti Múzeumnak lesz itt állandó kiállí­tása. Igazán pompázatos formáját fentről nézve mutatná, de mellette elmotorozva is monumentálisak a zord, jellegzetes hegyes szögekben találkozó falak.

Innen a hátsó ú egyenesen a révkomáromi Duna-hí­dhoz vezet. Az Erzsébet hí­d Magyarország egyik legöregebb nagyhí­dja. Most magyar–szlovák közös tulajdon, érdekesség, hogy a tí­zévenként esedékes korrózióvédelmi munkálatokat felváltva állja a két állam. A vasúi hí­d és a folyami hí­d között kis utcácska csalogatott, és bár csak a kí­váncsiság hajtott erre, a végén éppen a Monostori erődnél kötöttem ki. A lenyűgöző méretű (ez a legnagyobb) hadtörténeti műemlék egészen 1990-ig katonai használatban volt, Közép-Európa legnagyobb lőszerraktárát működtette benne a Vörös Hadsereg. Most számos kiállí­tásnak ad otthont, legújabb attrakciója a látogatható kazamatahálózata. A legnagyobb kihí­vást az Igmándi erőd meglelése jelentette, annyit segí­tek, hogy a fehér ví­ztorony mellett van, benn a városban.

A nyüzsgő határvárosból kihalt, egyenes, ám elég rossz ú vezet Mocsára, néhány élesebb kanyarral. A naszályi hí­res ví­zimalom állí­t meg egy fotó erejéig. A közel négyszáz éves épületet a Szegény gazdagok cí­mű film tette hí­ressé. Ugyan csak kerí­tésen kí­vülről látható, de gyönyörűen helyrehozták, a hí­rek szerint hamarosan panzió lesz belőle. A Ferencmajori-halastórendszer után egyszer csak feltűnik a tatai nagytemplom két tornya.
Tata kedvelt motoros célpont, nem kevesebb, mint tizenegy településről vezet ide ú. Leginkább az Öreg-tó partján fekvő ví­zivár miatt jönnek a legtöbben. Két helyről is elég jól meg lehet közelí­teni motorral. A Platán étterem parkolója szinte közvetlen a királyi nyaraló mellett van, mí­g a Kastély térnél egy régi kőkapun át büntetlenül lehajthatunk egészen a tópartig, ahonnan igazán varázslatos a látvány.

A Vizek Városa azonban még számos izgalmas felfedeznivalót tartogat. Bár számtalanszor jártam Tatán, először merészkedtem be az Angolkertbe. Az 1780-as években létesí­tett park minden szeglete a romantikáról szól. A Pálmaház mellett leparkolva kis patakok, zubogók között kanyargó ösvényeken járhatjuk be. Tervezője igen játékos ember lehetett, hidacskák, műromok, a Pokol-patak forrásánál kialakí­tott barlangbejárat, sőt egy török mecset is akad itt. Na meg egy Kiskastély, ahová nyaranta költözött a megrendelő, Esterházy gróf és családja. Még egy kávé a Pálmaház teraszán – í­gy búcsúzunk Tatától, hogy ismét a motorozásé legyen a főszerep.
Javarészt kiváló minőségű, könnyed, ám igazán élvezetes vonalvezetésű úon haladva érintjük Agostyánt, és jutunk vissza a Gerecse vörösbe boruló erdejeiben futó hajtűkanyarokhoz. Oda, ahol utunkat olyan élvezettel kezdtük, és ahol ugyanilyen élvezettel kezdenénk újra.

A török háborúkban a tatai malmok az Öreg-tó középső zsilipjénél épült Cifra-malom kivételével elpusztultak