24 óra motoron – Corenet Kalandmotoros Túra

Egy fórumozó és egy újságí­ró hosszú napjának igaz története. A Motorrevü csapata rajthoz állt egy tájékozódási túraversenyen.

Körülbelül harminc csapat állt rajthoz a bükki kempingben. Noha a mi rajtunk idején még fél tí­z sem volt, mivel ötkor már úra keltünk, úgy voltunk, mint mások délben. Indulás előtt felí­rták a kilométeróra-állásunkat, az itiner mellé kaptunk néhány hasznos tanácsot. Az első, hogy felesleges sietni, az idő nem számí­t. Sokkal fontosabb, hogy a megtett kilométerek stimmeljenek, és válaszoljunk a kérdésekre. A túra három szakaszból áll, amiket külön értékelnek, í­gy ha az egyiken nagy lesz az eltérés, ne akarjuk a másikon behozni.

Ketten vagyunk, társam a Motorrevü Online-ról jól ismert fórumozónk, Feri , aki a 660-as Teneréjével jött, én pedig a tartóstesztes Honda NC700S-sel érkeztem. Előre megbeszéltük, hogy nincsenek ambí­cióink, elég, ha célba érünk.

Az ú elején bemutatott produkciónkat a legjobb indulattal is csak szerencsétlenkedésnek lehet nevezni, ugyanis már a nyugati irány megtalálása is problémát okozott, aztán az „Irány a ciszterciek” utasí­tásra majdnem megindultunk Egerbe. Ez úgy jött össze, hogy a Google-t hí­vtam segí­tségül, és a renddel összefüggésbe hozható települések közül ez volt a legközelebb – ott iskolát tartanak fenn. Az utolsó pillanatban végül összeállt a fejemben a helyes megoldás: Bélapátfalván van a ciszterci kolostor! A helyszí­nen még sokat nézelődtünk, beí­rtuk az itinerbe, hogy milyen fa alatt áll a kereszt, és indultunk tovább.

Az úvonalat egyébként trükkösen megfogalmazva adták meg, ami pontonként összeolvasva valahogy í­gy hangzott: „Ezer bocs, de bármennyire is aranyos, ne menj arra, bátran haladj tovább, a fából készült ülőalkalmatosság felé.” (Értelmezve: Egerbocson át menj tovább Bátor irányába, de ne Hevesaranyos felé haladj, hanem Bükkszék felé). Sok esetben elég a térkép, de egyfajta általános műveltség is szükséges volt. Lehet az utóbbi hiányával vagy generációs különbséggel magyarázni, de több esetben a mobilinternet segí­tségére szorultunk. Nekem például fogalmam sem volt, hogy Micimackó magyar hangjának mi köze lehet egy településhez (megoldás: Mikó István – Mikófalva), és Feri sem rajzolt volna pluszpontért olyan tökéletes Rumcájszot, ha nem lett volna digitális minta a rajzfilmfiguráról.

Az első ellenőrző pontot jó tempóban értük el, majd a kilométeróránk állásának ismételt rögzí­tése után kitöltöttünk egy KRESZ-tesztet, ebédeltünk, és átvettük a második szakasz úvonalát. Ez már némileg bonyolultabb volt, a kérdések száma is megszaporodott. És ekkorra már elkezdtünk fáradni, és jöttek egymás után a hibák – ezen a szakaszon körülbelül húsz kilométernyi hibát motoroztunk össze, ami a másik két etap öt és három kilométeres eltéréséhez képest jelentős.

A második ellenőrzési ponthoz már esőben érkeztünk meg, és ekkorra már tényleg kimerültek voltunk. Az ott kapott zsí­ros kenyérből sikerült még energiát merí­tenünk, de egyre többször fordult elő, hogy egy-egy megoldandó feladatnál csak néztünk egymásra, várva, hogy a másik megváltja a világot. Feri tizenöt, én tizenhárom órája ültem a nyeregben, amikor egy tankolás után megegyeztünk, hogy a kérdésekkel már nem bajlódunk, csak tisztességesen végigmegyünk az utolsó ötven kilométeren.

Feri diktálta a tempót, bevallása szerint úgy volt vele, hogy már le akarta tenni a motort, célban vagy az árokban, mindegy, emiatt nagy sebességkülönbséggel előztünk a cél előtti kilométereken egy másik különí­tményt.

A célban még utoljára rögzí­tették a kilométerállásunkat, begyűjtötték az itinereket, és elkezdték kiértékelni a csapatok teljesí­tményét. Zsolt, a főszervező szólt, hogy ugyan az utolsók között értünk be a célba, a kilométeradatunk elég jónak tűnik, 270 kilométeren tí­z százalékot tévedtünk. Az összesí­tés végére kiderült, hogy teljesí­tményünk a tizedik helyre volt elég. A bográcsos vacsora után még beszélgettünk egy keveset, majd nem sokkal kilenc előtt indultunk haza. Én éjfél körül léptem át a küszöböt, de a nap hőse Feri volt, aki Tatáról indult, í­gy ő közel 24 órát töltött ébren, nagyrészt nyeregben.