Triumph Tiger 1050 – í“vakodjunk a Tigristől?

Kit érdekel, hogy egy több mint kétszáz kilós motorral lehet-e terepezni? így gondolkodott a Triumph, amikor elkészí­tette a Tiger 1050-et. De mit gondoljon, aki tigrist tartana a garázsban?

A Triumph Tiger története már az előtt elkezdődött, hogy olvasóink többsége megszületett. Nem a kilencvenes évek elejétől gyártott, háromhengeres túraenduro sorozat viselte először ezt a nevet a hinckleyi gyár történetében, hanem egy 1939-es klasszikus kéthengeres. De térjünk vissza a közelmúltba. A manapság köztünk élő Tiger-generációk közös jellemzője a soros háromhengeres motor, a hosszú rugóutak és az ezekből következő kimerí­thetetlen lehetőségek.

A háromhengeres motorblokk megalapozta a Triumph újkori sikereit, ami nem is csoda, hiszen ezek a blokkok hasonlóan széles használható fordulatszám-tartománnyal és viszonylag magas csúcsteljesí­tménnyel kecsegtetnek, mint a négyhengeresek, de nem jellemző rájuk az alsó fordulati erőtlenség.

Az 1999-től a Speed Triple blokkjával készí­tett elődmodell még valódi terep-túramotor volt elöl tizenkilenc colos kerékkel és egy ideig fűzött, küllős felnikkel, majd később tömlő nélküli abroncsokkal. A következő fontos modellváltáskor, 2007-ben a gyár úgy döntött, hogy az 1050-es motor köré szerkesztett, könnyűfém váz alá tipikusan az utcai gépekre jellemző tizenhetes kerekeket szerel, melyekre a kor túra-sportmotorjairól származó abroncsokat illeszt. Ezzel a Tiger enduro funkciója teljesen megszűnt, ezért aki lemerészkedne az aszfaltról, felejtse el az 1050-et.

A futómű hangolása is feszesebb lett a korábbinál, az első fék pedig radiális felfogatású. Fontos újí­tás még, hogy már az első évjárattól lehetett hozzá blokkolásgátlót kérni. A sportmotoros fékrendszerhez fokozottan ajánlott ez az extra.

Menet közben végképp kiderül, hogy a Triumph Tiger 1050 semmiben sem hasonlí­t elődjeire és nagyon távol áll például a BMW GS-től. Elődje még magas súlypontja és orrnehéz tömegelosztása miatt szenvedett a gyors, váltott í­vű kanyarokban, mí­g az aktuális modellnek kifejezetten jól fekszik a tempós szerpentinmenet. Motorja finoman reagál a gázparancsokra, már 1500-as fordulatszámtól vehemensen tol és nagyjából mindig ereje teljében van. A donor Speed Triple blokk váltófokozat-áttételezését, illetve vezérlését, valamint befecskendezését is a közepes fordulatszám közelébe optimalizálták, í­gy lehetséges a békés túratempó, de aki ilyen motort vesz, valószí­nűleg fontosabbnak tartja, hogy a rekedtesen morgó háromhengeres akár tí­zezerig elforgatható, és amire ott képes, azt egyetlen kéthengeres, magas épí­tésű túramotor sem képes felülmúlni.

De milyen a gép hosszú távon?

A gyár rengeteg kiegészí­tőt kí­nál a Tigerekhez. A legfontosabb a szí­nben, méretben és formában a géphez passzoló oldaldobozszett. A felszerelés ugyan nem túl nagy térfogatú, de utólag, használtan is százezer forintos többletkiadást jelenthet, mí­g a vele felszerelt Tiger 1050-eket nem feltétlenül kí­nálják drágábban, mint a csupasz példányokat. Létezik még markolatfűtés, sőt zselés ülésbetét is. Ez utóbbiról ódákat zengnek a tulajdonosok.

Motorok Triumph Tiger 1050 2009

A használt Tiger 1050 vásárlása nem egyszerű feladat, hiszen ebből a tí­pusból kétségtelen erényei ellenére szűk a hazai választék. Érdemes keresgélni, várni és akár külföldön is körülnézni, mivel az olcsóbb példányok ára akár 1,5 millió forintig is lemehet, de kétmillió körül biztosan találunk megfelelő 1050-est.

A balesetek nyomait mindenekelőtt a kormánynyak környékén keressük. Nagy erejű, frontális ütközésnél szétnyí­lhat a váznyak hegesztése vagy letörhet a kormányhatároló, ami nehezen, illetve egyáltalán nem javí­tható.

A tigeres közösségek felhí­vják a figyelmet, hogy a háromhengeres blokk a bemelegí­tés szakaszában csipegeti az olajat, í­gy az utántöltést elmulasztva hamar csapágyassá válhat. Aki rendszeresen ellenőrzi a szintet, hosszú élettartamra számí­that. A motor két kötelező szervizenként, vagyis húszezer kilométer után szelephézag-ellenőrzésre szorul, í­gy karbantartása nem tartozik a legolcsóbbak közé.

Érdemes ellenőrizni az első féktárcsák állapotát, mert azok a sportos üzem jelentette hőterheléstől eldeformálódhatnak. A hiba nem általános, í­gy nem kell, hogy emiatt lemondjunk a Tiger-vásárlásról.

A tulajdonosok két apró módosí­tást szoktak elvégezni a gépen. Az egyik az utólagos hátsó sárvédő felszerelése és a láncvédő kiegészí­tése a csomag és utas koszolódása ellen, a másik a vetí­tőlencsés fényszórók teljesí­tményének növelése. Erre hatékony módszer lehet a tí­pusazonos, emelt fényerejű izzók beszerzése. Nélkülük éjszaka alaposan vissza kell fogni a tempót az egyébként hosszú vágtákra termett Triumphon.


OLVASí“I TAPASZTALAT

Boros Tamás

Én 2007 őszén vettem a Tigert, újonnan. Egy sportos, kényelmes túragépre vágytam, ami bí­rja a rossz minőségű magyar utakat. A 1050 cm3-es, soros háromhengeres blokk, már alapjárattól megindul és a tiltásig folyamatosan ereje teljében van. Karakteres, szinte turbinaszerűen fütyülő hangját az ismerőseim azonnal kiszúrják. Városban nekem 7-7,5 liter között eszik, de túrán két személlyel, 3 kemény dobozzal megpakolva 5,5 -6 liter között van a fogyasztása.

A Tiger ülése az egyik legjobb, amit szériagyártású motoron láttam. Két személynek is ideális. A szélvédelem sok minden függvénye, de még sehol nem hallottam, hogy valaki kiválónak mondta volna. A fékek remekül teszik a dolgukat. Az első futóművön külön száron lehet állí­tani a nyomó- és húzócsillapí­tást. Az előfeszí­tés szintén állí­tható. A központi rugóstagon az előfeszí­tés és a húzócsillapí­tás variálható. A gyári rugók szerintem meglehetősen gyengécskék, ezért a motor bólint fékezésnél, illetve komolyabb gödröknél fel is koppanhat. A megoldás a rugó szett csere.

A Tiger láncát a gyári ajánlásnál 2 cm-vel lazábbra érdemes állí­tani, í­gy sokkal finomabban veszi a gázt. Szerintem a motor leggyengébb pontja a fényszóró. Nem is értem, hogyan kerülhetett bele ilyen. Az én motoromban 15,000 km van. Ez idő alatt semmilyen probléma nem volt vele. 2-3 ezer kilométerenként ellenőrizni kell az olajszintet, és ha kell kicsit utántölteni.

A Tigerhez rengeteg kiegészí­tő kapható. A gépem extrái: HID Xenon, középállvány, új plexi, Hyperpro rugószett, bukócső, kormánymagasí­tó és doboztartó szett. A Triumph nagymacskája azoknak való, akik a “túra-enduroknál” fürgébb, erősebb, könnyebb gépre vágynak, ami a sportos stí­lust is jól tűri, de ha kell, képes hosszú úon két személlyel is túrára vinni a tulajdonosát. Barátnőmmel, több alkalommal is teljesí­tettünk 1200 km-t egy nap és nem összetörve szálltunk le a motorról. Egy fórumon í­rtam korábban: csak akkor vidd el próbaúra, ha kész vagy a vásárlásra, mert azonnal meg akarod majd venni.