Az egész azzal indult, hogy Bikeman Zoli barátom felhívott, és megkérdezte: mit szólnék egy januári motoros túrához Ománba? Mivel akkor Ománról még nem tudtam sok mindent, kis gondolkodási időt kértem. Néhány napos internetes kutatást követően elfogadtam a meghívást.
A túra egyik sarkalatos pontjának a motorok bérlésének megszervezése bizonyult, mivel Ománban a motoros kultúra alacsony színvonalú, még alig ismert fogalom, ezért a hét ütőképes gép előteremtése komoly feladat volt.
| Kattintson a képre a galériához! |
2015. január 14-én végre elindulhattunk Dubai érintésével Muscatba, Oman fővárosába. A csapat hét motorosból, kettő kísérőből és egy kísérőautóból állt. Érkezésünkkor csodálatos kék ég és közel 30 °C fogadott bennünket. Az év ezen időszakában európai ember számára is kellemes a 25-30 °C-os átlaghőmérséklet. Oman Magyarországnál háromszor nagyobb területű ország az Arab-félszigeten, de csak kb. négymillióan lakják. A lakosság nagy része a városokban él, a vidék népsűrűsége ritka. Az ország jelentős része sivatag, északon és délen vannak magasabb hegyek.
A repülőtérről rögtön a város európai negyedébe vitettük magunkat, ahol átvettük a motorokat. A gépek vegyes állapotúak voltak, mind típus-, mind műszaki szempontból. Gyorsan felmálháztunk, és a csapat únak indult. Shatan wadi felé vettük az irányt, úközben megnéztük Nakhal impozáns erődjét. Itt letértünk az aszfaltról, és innentől kezdve fantasztikus hegyi pisteken (köves földú), vízmosásokon keresztül motoroztunk egészen szürkületig. Este a hegyek között, a sziklák tövében sátrat vertünk, és tábortüzet gyújtottunk. Elfogyasztottuk a magunkkal hozott ételt, valamint a hazai sör és pálinka egy részét, minek köszönhetően nem zavart bennünket a hegyvidék hideg éjszakai levegője sem.
Reggel csodálatos látványban volt részünk, ahogy megpillantottuk a hegyek között felkelő napot. Folytattuk utunkat az aznapi végcélunk Jabal Shams, az arab Grand Canyon felé. Az ú hol patakmedrek mellett, hol fent a hegyen a sziklák között a több száz méteres szakadékok mentén vezetett a murvás, kavicsos úon. Aki szereti az efféle motorozást, annak ez maga a paradicsom!
Dél tájban egy kisebb wadiban fürödtünk meg, lemosva magunkról az ú porát. A wadik Ománban közkedvelt kirándulóhelyek mind a helyiek, mind a turisták számára. Késő délután érkeztünk meg Jabal Shamshez. Képzeljék el azt a látványt, amely az ezerméteres mélységű sziklák pereméről elénk tárult! Az éjszakát egy közeli kempingben, kényelmes fekhelyekkel felszerelt arab sátrakban töltöttük.
A meleg víz áldásával kellemesen megtisztálkodva tudtuk elfogyasztani a tradicionális arab vacsoránkat. Az itteni konyha ízvilágában nagyon hasonlít az indiaihoz, mert ugyanolyan gazdagon fűszerezett. Több alkalommal fogyasztottunk csirkét, de ettünk marhát és kecskét is. A sertéshús természetesen hiányzik az étlapról, mint ahogy az alkohol is, ezért az otthonról hozott nedűnket kortyolgattuk az este folyamán. Másnap reggel a motorok szemrevételezésével indítottuk a napot. Megállapítottuk, hogy az elmúlt két nap mély nyomot hagyott a gépeken: az én KTM-emről az amúgy is viseltes gumi gyakorlatilag elkopott. Mivel a futófelületen több helyen kilátszott a szövet, ezért a legrövidebb úon Nizwába mentem. így a délutánt lánc- és gumicserével töltöttem, ám a beszerzés nem volt egyszerű feladat.
A következő napon a reggelit követően rövid sétát tettünk a belvárosban, ahol sikerült a szuvenírok egy részét megvásárolnunk. Ománban az emberek követik a hagyományokat. A férfiak ruházata hófehér kaftán, nyakuknál egy bojt lóg, melyet tömjénbe mártanak. Fejükön színes, hímzett sapka van. A nők fekete ruhában járnak, fejükön színes kendővel. Omán a térség legliberálisabb országa, az utcák rendezettek, az emberek tiszták és barátságosak. Ismeretlen számukra a kéregetés.
###
A városlátogatás után aszfaltozott úon folytattuk utunkat Bami Khalid wadihoz, ahol az éjszakát szándékoztuk tölteni. Útközben megálltunk tankolni. A benzin nagyon olcsó, kb 80 Ft/l. Az autók zöme benzines, nagy és erős motorokkal felszerelt. A driftelés nemzeti sportnak számít, úon-úfélen szétszakadt gumimaradványokat lehet látni. Érkezésünkkor ismét lenyűgöző látvány fogadott bennünket, viszont sátorverésre nem találtunk alkalmas helyet. Időközben ránk esteledett, így a sötét hegyeken keresztül indultunk vissza szálláshelyet keresni, ami errefelé nem egyszerű dolog, nehéz megfelelőt találni. Szerencsénkre egy motelre akadtunk a környéken. Másnap izgalommal telve keltünk úra, ugyanis utunk fénypontja, a sivatagi motorozás következett.
Leengedtük a gumikat, és bevetettük magunkat a sivatag dűnéi közé. Kezdeti lelkesedésünket óriási esések és elakadások lohasztották. Bebizonyosodott, amit már bamakós túrákon is átéltem, hogy a túlsúlyos, nehéz túraendurók nehezen boldogulnak ilyen terepviszonyok között. A kísérőautónk sem úszta meg kisebb baleset nélkül, mert a homokban a feszülettől az ablaka kitört. A motorok homokban való állítgatásaitól és tologatásaitól kitikkadva érkeztünk meg a Desert Campbe, mely 30 km-re volt a köves útól. A nap hátralévő részét a sivatagban egy jól felszerelt kempingben töltöttük. A szobákban nem volt sem áram, sem víz, viszont a fal és a padló vastagon be volt kárpitokkal, szőnyegekkel borítva, és minden ágyat moszkítóháló takart. Nagy élmény volt itt tölteni az éjszakát. Ilyen csend még soha életemben nem vett körül, még a szél hangját sem lehetett hallani! Reggel kettévált a csapat, az egyik fele a sivatagon keresztül egy guide segítségével próbálta teljesíteni az aznapi távot, amely kb. 100 km lehetett. Én a másik csapattal a társam nehéz motorja miatt a rövidebb, 30 km-es sivatagi etapot választottam, és azt követte a mintegy 100 km aszfaltozott ú. Célunk a teknősrezervátum volt Ras Al Haadban, ahová az állatok költeni járnak, lerakják tojásaikat az Indiai-óceán partjára. Ezt csak éjszaka lehet megtekinteni, helyi kísérettel. Sajnos csak egy teknőssel futottunk össze az éjszaka folyamán, de a kirándulás így is izgalmas volt. Szállásunk pazar helyen, az óceán homokos partján állt. Ennek ellenére nyugtalanul ittuk sörünket a helyi bárban (itt még azt is lehetett kapni, jó drágán), mivel a csapat másik fele még nem csatlakozott hozzánk, és esteledett. Mikor hírül adták, hogy megérkeztek, rohantunk a kapuhoz eléjük, és elképedve láttuk, hogy két motor egy pickup platóján áll. Az egyik motor rommá törve, a másik kevésbé, de az is üzemképtelenül! A másik kettő nagyjából épen vészelte át az utat. Kiderült, hogy az ú viszontagságosra sikeredett, ugyanis 100 helyett 150 km-t tettek meg. Az egyik motoros dűnébe fúródott és hatalmasat esett, motorja csúnyán összetört, a másik motornak mintegy 30 km-rel a cél előtt leégett a kuplungja. Szerencsére a guide kimentette őket, ennek ellenére nyilvánvaló volt, hogy a törött, sérült motorokkal nem lehet továbbmenni. Másnap igyekeztünk mégis használhatóvá tenni a gépeket. A teljesen összetört motort kábelkötegelővel és pattex szalaggal sikerült összerakni annyira, hogy folytathatta az utat.
Egész nap az óceán partján motoroztunk, délután megnéztük Omán egyik legszebb természeti látványosságát, a Tiwi wadit. Az óceán felé igyekvő patak gyönyörű szurdokot vájt a puha kőzetbe. Az éjszakát az óceánparton, vadkempingben töltöttük el tábortűz mellett. Reggel villanyborotvám zúgásával ébresztettem a csapat tagjait, amelyet ők néhány keresetlen szóval jutalmaztak. Összeszedtük sátorfánkat, és szomorkás hangulatban Muscat felé vettük az irányt, hiszen másnap reggel le kellett adni a motorokat. Ez utóbbi nem volt zökkenőmentes, tekintettel a jelentős anyagi kárra, melyet meg kellett téríteni.
Muscat történelmi városrészébe mentünk, amelyről kiderült, kisebb, mint gondoltuk. Összesen 25 ezren lakják a várost. Megnéztük a kikötőt, majd bevettük magunkat a bazár sűrűjébe. Itt van minden, mi szem-szájnak ingere: helyi ételek, italok, fűszerek, ruhaneműk, lábbelik. Sok időnk nem maradt tátani a szánkat, mivel kora reggel indult a gépünk vissza Dubaiba. Ott még egy szabad napunk maradt arra, hogy a helyi látványosságokat megtekintsük. Megvallom őszintén, nem tett rám mély benyomást, számomra inkább érdekes, mint szép. Másnap elérkezett a hazaindulás ideje, amelyet hasonlóan vártunk, mint 10 nappal azelőtt a túra kezdetét.
Este kicsit fáradtan, de élményekkel és tapasztalatokkal feltöltődve érkeztünk meg Budapestre. Életem egyik legszebb úja volt az ománi motoros túra. Megismertem egy új országot a kultúrájával és az ott élő szimpatikus emberekkel. Aki teheti, látogasson el ebbe a gyönyörű, a globalizáció káros hatásaitól még mentes, tiszta, rendezett országba!




