Túra: Omán

Az egész azzal indult, hogy Bikeman Zoli barátom felhí­vott, és megkérdezte: mit szólnék egy januári motoros túrához Ománba? Mivel akkor Ománról még nem tudtam sok mindent, kis gondolkodási időt kértem. Néhány napos internetes kutatást követően elfogadtam a meghí­vást.

A túra egyik sarkalatos pontjának a motorok bérlésének megszervezése bizonyult, mivel Ománban a motoros kultúra alacsony szí­nvonalú, még alig ismert fogalom, ezért a hét ütőképes gép előteremtése komoly feladat volt.

Kattintson a képre a galériához!

2015. január 14-én végre elindulhattunk Dubai érintésével Muscatba, Oman fővárosába. A csapat hét motorosból, kettő kí­sérőből és egy kí­sérőautóból állt. Érkezésünkkor csodálatos kék ég és közel 30 °C fogadott bennünket. Az év ezen időszakában európai ember számára is kellemes a 25-30 °C-os átlaghőmérséklet. Oman Magyarországnál háromszor nagyobb területű ország az Arab-félszigeten, de csak kb. négymillióan lakják. A lakosság nagy része a városokban él, a vidék népsűrűsége ritka. Az ország jelentős része sivatag, északon és délen vannak magasabb hegyek.

A repülőtérről rögtön a város európai negyedébe vitettük magunkat, ahol átvettük a motorokat. A gépek vegyes állapotúak voltak, mind tí­pus-, mind műszaki szempontból. Gyorsan felmálháztunk, és a csapat únak indult. Shatan wadi felé vettük az irányt, úközben megnéztük Nakhal impozáns erődjét. Itt letértünk az aszfaltról, és innentől kezdve fantasztikus hegyi pisteken (köves földú), ví­zmosásokon keresztül motoroztunk egészen szürkületig. Este a hegyek között, a sziklák tövében sátrat vertünk, és tábortüzet gyújtottunk. Elfogyasztottuk a magunkkal hozott ételt, valamint a hazai sör és pálinka egy részét, minek köszönhetően nem zavart bennünket a hegyvidék hideg éjszakai levegője sem.

Reggel csodálatos látványban volt részünk, ahogy megpillantottuk a hegyek között felkelő napot. Folytattuk utunkat az aznapi végcélunk Jabal Shams, az arab Grand Canyon felé. Az ú hol patakmedrek mellett, hol fent a hegyen a sziklák között a több száz méteres szakadékok mentén vezetett a murvás, kavicsos úon. Aki szereti az efféle motorozást, annak ez maga a paradicsom!

Dél tájban egy kisebb wadiban fürödtünk meg, lemosva magunkról az ú porát. A wadik Ománban közkedvelt kirándulóhelyek mind a helyiek, mind a turisták számára. Késő délután érkeztünk meg Jabal Shamshez. Képzeljék el azt a látványt, amely az ezerméteres mélységű sziklák pereméről elénk tárult! Az éjszakát egy közeli kempingben, kényelmes fekhelyekkel felszerelt arab sátrakban töltöttük.

A meleg ví­z áldásával kellemesen megtisztálkodva tudtuk elfogyasztani a tradicionális arab vacsoránkat. Az itteni konyha í­zvilágában nagyon hasonlí­t az indiaihoz, mert ugyanolyan gazdagon fűszerezett. Több alkalommal fogyasztottunk csirkét, de ettünk marhát és kecskét is. A sertéshús természetesen hiányzik az étlapról, mint ahogy az alkohol is, ezért az otthonról hozott nedűnket kortyolgattuk az este folyamán. Másnap reggel a motorok szemrevételezésével indí­tottuk a napot. Megállapí­tottuk, hogy az elmúlt két nap mély nyomot hagyott a gépeken: az én KTM-emről az amúgy is viseltes gumi gyakorlatilag elkopott. Mivel a futófelületen több helyen kilátszott a szövet, ezért a legrövidebb úon Nizwába mentem. így a délutánt lánc- és gumicserével töltöttem, ám a beszerzés nem volt egyszerű feladat.

A következő napon a reggelit követően rövid sétát tettünk a belvárosban, ahol sikerült a szuvení­rok egy részét megvásárolnunk. Ománban az emberek követik a hagyományokat. A férfiak ruházata hófehér kaftán, nyakuknál egy bojt lóg, melyet tömjénbe mártanak. Fejükön szí­nes, hí­mzett sapka van. A nők fekete ruhában járnak, fejükön szí­nes kendővel. Omán a térség legliberálisabb országa, az utcák rendezettek, az emberek tiszták és barátságosak. Ismeretlen számukra a kéregetés.

###

A városlátogatás után aszfaltozott úon folytattuk utunkat Bami Khalid wadihoz, ahol az éjszakát szándékoztuk tölteni. Útközben megálltunk tankolni. A benzin nagyon olcsó, kb 80 Ft/l. Az autók zöme benzines, nagy és erős motorokkal felszerelt. A driftelés nemzeti sportnak számí­t, úon-úfélen szétszakadt gumimaradványokat lehet látni. Érkezésünkkor ismét lenyűgöző látvány fogadott bennünket, viszont sátorverésre nem találtunk alkalmas helyet. Időközben ránk esteledett, í­gy a sötét hegyeken keresztül indultunk vissza szálláshelyet keresni, ami errefelé nem egyszerű dolog, nehéz megfelelőt találni. Szerencsénkre egy motelre akadtunk a környéken. Másnap izgalommal telve keltünk úra, ugyanis utunk fénypontja, a sivatagi motorozás következett.

Leengedtük a gumikat, és bevetettük magunkat a sivatag dűnéi közé. Kezdeti lelkesedésünket óriási esések és elakadások lohasztották. Bebizonyosodott, amit már bamakós túrákon is átéltem, hogy a túlsúlyos, nehéz túraendurók nehezen boldogulnak ilyen terepviszonyok között. A kí­sérőautónk sem úszta meg kisebb baleset nélkül, mert a homokban a feszülettől az ablaka kitört. A motorok homokban való állí­tgatásaitól és tologatásaitól kitikkadva érkeztünk meg a Desert Campbe, mely 30 km-re volt a köves útól. A nap hátralévő részét a sivatagban egy jól felszerelt kempingben töltöttük. A szobákban nem volt sem áram, sem ví­z, viszont a fal és a padló vastagon be volt kárpitokkal, szőnyegekkel borí­tva, és minden ágyat moszkí­tóháló takart. Nagy élmény volt itt tölteni az éjszakát. Ilyen csend még soha életemben nem vett körül, még a szél hangját sem lehetett hallani! Reggel kettévált a csapat, az egyik fele a sivatagon keresztül egy guide segí­tségével próbálta teljesí­teni az aznapi távot, amely kb. 100 km lehetett. Én a másik csapattal a társam nehéz motorja miatt a rövidebb, 30 km-es sivatagi etapot választottam, és azt követte a mintegy 100 km aszfaltozott ú. Célunk a teknősrezervátum volt Ras Al Haadban, ahová az állatok költeni járnak, lerakják tojásaikat az Indiai-óceán partjára. Ezt csak éjszaka lehet megtekinteni, helyi kí­sérettel. Sajnos csak egy teknőssel futottunk össze az éjszaka folyamán, de a kirándulás í­gy is izgalmas volt. Szállásunk pazar helyen, az óceán homokos partján állt. Ennek ellenére nyugtalanul ittuk sörünket a helyi bárban (itt még azt is lehetett kapni, jó drágán), mivel a csapat másik fele még nem csatlakozott hozzánk, és esteledett. Mikor hí­rül adták, hogy megérkeztek, rohantunk a kapuhoz eléjük, és elképedve láttuk, hogy két motor egy pickup platóján áll. Az egyik motor rommá törve, a másik kevésbé, de az is üzemképtelenül! A másik kettő nagyjából épen vészelte át az utat. Kiderült, hogy az ú viszontagságosra sikeredett, ugyanis 100 helyett 150 km-t tettek meg. Az egyik motoros dűnébe fúródott és hatalmasat esett, motorja csúnyán összetört, a másik motornak mintegy 30 km-rel a cél előtt leégett a kuplungja. Szerencsére a guide kimentette őket, ennek ellenére nyilvánvaló volt, hogy a törött, sérült motorokkal nem lehet továbbmenni. Másnap igyekeztünk mégis használhatóvá tenni a gépeket. A teljesen összetört motort kábelkötegelővel és pattex szalaggal sikerült összerakni annyira, hogy folytathatta az utat.

Egész nap az óceán partján motoroztunk, délután megnéztük Omán egyik legszebb természeti látványosságát, a Tiwi wadit. Az óceán felé igyekvő patak gyönyörű szurdokot vájt a puha kőzetbe. Az éjszakát az óceánparton, vadkempingben töltöttük el tábortűz mellett. Reggel villanyborotvám zúgásával ébresztettem a csapat tagjait, amelyet ők néhány keresetlen szóval jutalmaztak. Összeszedtük sátorfánkat, és szomorkás hangulatban Muscat felé vettük az irányt, hiszen másnap reggel le kellett adni a motorokat. Ez utóbbi nem volt zökkenőmentes, tekintettel a jelentős anyagi kárra, melyet meg kellett térí­teni.

Muscat történelmi városrészébe mentünk, amelyről kiderült, kisebb, mint gondoltuk. Összesen 25 ezren lakják a várost. Megnéztük a kikötőt, majd bevettük magunkat a bazár sűrűjébe. Itt van minden, mi szem-szájnak ingere: helyi ételek, italok, fűszerek, ruhaneműk, lábbelik. Sok időnk nem maradt tátani a szánkat, mivel kora reggel indult a gépünk vissza Dubaiba. Ott még egy szabad napunk maradt arra, hogy a helyi látványosságokat megtekintsük. Megvallom őszintén, nem tett rám mély benyomást, számomra inkább érdekes, mint szép. Másnap elérkezett a hazaindulás ideje, amelyet hasonlóan vártunk, mint 10 nappal azelőtt a túra kezdetét.

Este kicsit fáradtan, de élményekkel és tapasztalatokkal feltöltődve érkeztünk meg Budapestre. Életem egyik legszebb úja volt az ománi motoros túra. Megismertem egy új országot a kultúrájával és az ott élő szimpatikus emberekkel. Aki teheti, látogasson el ebbe a gyönyörű, a globalizáció káros hatásaitól még mentes, tiszta, rendezett országba!