Sztereotí­pia, előí­télet, attribúció

Mottó: „Egy kereskedő egész életét egy montanai kisvárosban töltötte, ahol egyetlen valódi néger sem lakik, mégis »tudja«, hogy a négerek élhetetlenek, lusták és nemileg túlfűtöttek.”

Elliot Aronson az embert klasszikussá vált könyvében nemes egyszerűséggel „social animal”-nek nevezi, amit a magyar nyelv a fordí­tás során „társas lénnyé” szelí­dí­tett. A montanai kereskedő gondolkodása a társas befolyásolás ékes példája. Társas befolyásolásnak vagyunk kitéve az élet szinte minden területén: mások jelenléte, megnyilvánulása kihat a saját teljesí­tményünkre, illetve viselkedésünkre.

Még mielőtt jól lesajnálnánk a fent emlí­tett kereskedőt, gondoljunk arra, hány meg hány sztereotí­pia jellemzi a mi gondolkodásunkat a hétköznapokban és í­gy a közlekedésben is. íme egy tetszőlegesen kiválasztott példa: „Ott vannak mindenhol: egyszer az autópályán levillognak 160-nal a belső sávban, máskor meg agyonpakolva kettővel vánszorognak, tilosban parkolnak, elállják a járdát, nem indexelnek, leszorí­tanak, elmennek jobbról a megszűnős sávban és betolakszanak. A sofőrök jelentős része alkalmazott. (…) Az alkalmazotti léthez többnyire jár egy szemét főnök is, akit nem érdekel, milyen a forgalom, meg ilyesmi, érjen oda időben.” Ez a „fehér furgonos” sztereotí­piája. De vajon mi az az előí­télet? És mit jelent a sztereotí­pia?


Az előí­télet ellenséges vagy negatí­v attitűd valamilyen csoporttal szemben, mégpedig olyan attitűd, amely téves vagy nem teljes információkból származó általánosí­tásokon alapul. Egy embercsoport bizonyos jellemvonásainak vagy motí­vumainak általánosí­tását „sztereotipizálásnak” nevezzük. A szociális attitűd nem tudatos, rejtett hajlandóság értékelő jellegű viselkedésre tetszőleges „szociális-kulturális” tárggyal (pl. egy dologgal vagy intézménnyel stb.) szemben. A szociálpszichológia szerint „ha a sztereotí­pia tapasztalaton alapul és nagyjából pontos, akkor a világban való könnyű eligazodásunkat, alkalmazkodásunkat szolgálja”. Ha azonban leplezi előttünk, hogy milyen egyéni különbségek vannak egy embercsoporton belül, vagy semmi köze a tényleges tapasztalatokhoz, akkor a sztereotí­pia inkább a rossz alkalmazkodáshoz járul hozzá, és potanciálisan nagy veszélyekkel járhat.

Amennyiben a közlekedéssel kapcsolatos sztereotí­piák és előí­téletek kizárólag hétvégi sörözések során vagy elméleti vitákban merülnének fel, akkor ezek közül a saját csoportunkra vonatkozók legfeljebb bosszantó sztorik formájában öltenének testet, mí­g az általunk dédelgetett általánosí­tások csak elvben bántanának másokat. A közlekedés azonban kiváló terepnek bizonyul az előí­téletek gyakorlati „alkalmazására”, és ott mindennek komoly tétje van. Az előí­télet optimális esetben alapját képezheti a defenzí­v vezetési stí­lusnak. Például: ha úgy gondolom, hogy minden motoros hajlamos arra, hogy azonos forgalmi sávban előzzön, vagy kerüljön ki másokat, akkor – feltéve, hogy hajlamos vagyok az önmérsékletre – tartózkodni fogok minden olyan manővertől, amely részemről szabályos lenne ugyan, ám veszélyes egy szabálytalanul előző motorosra nézve. Vagy: ha úgy vélem, hogy minden motoros túllépi az adott esetben irányadó sebességkorlátot, akkor egy úkereszteződéshez érve akkor sem hajtok ki az alárendelt úról, ha alappal feltételezem, hogy ott a megengedett sebességgel közlekedő, elsőbbséget élvező motorossal semmiféle közlekedési konfliktusba nem kerülhetek. Ez azonban ritka megnyilvánulása a közlekedési előí­téletnek. A gyakoribb az, hogy a más közlekedőkkel szembeni előí­télet negatí­v – a másik számára előnytelen vagy kifejezetten veszélyes – magatartásra késztet, holott a tőlem elvárt szabályos közlekedésnek vajmi kevés köze van az általánosí­tásokhoz vagy bármiféle más pszichológiai jelenségekhez. A szándékos közlekedési bűncselekmények közül a célzatosak lényege éppen az, hogy a pszichés folyamatok mindenféle közlekedési előí­rást felülí­rnak. Szerencsétlen esetben előí­téleteim minden további megfontolás nélkül meghatározzák, hogyan viselkedem pld. egy motorossal vagy egy idős járművezetővel szemben.

Ha a saját gondolkodásomban előí­télettel kezelt csoport egy tagja a közlekedésben valamilyen hibát vét, azt hajlamos vagyok saját előí­téletem igazolásaként kezelni. Pl. azt látom, hogy az előttem haladó fehér „furgon” lassabban halad, mint a megengedett. Anélkül, hogy meggyőződhetnék róla, hogy ennek mi az oka, máris kész az í­télet: Minden fehér „furgonos” alkalmatlan a vezetésre, és öklömet rázva már kezdem is az előzést, holott lehet, hogy az előttem haladó egy gyalogos-átkelőhely miatt fékezett. A nagyobb baj az, ha önmagam számára mindez arra is kellő magyarázatul szolgál, hogy miért szoktam az adott csoport tagjaival agresszí­v és türelmetlen lenni. Mázsák és lőerők birtokában ugyanis az előí­télet nagyobb nyomatékot kap, és eredménye nem egyszerűen bántó, hanem kifejezetten veszélyes.

Amennyiben számomra teljességgel elfogadható, hogy pl. bizonyos motorteljesí­tménnyel vagy járműmárkával való találkozás során mások részéről minden közlekedési manővert „ész nélkül” szabálytalannak nyilvání­tsak, és ráadásul hajlamos vagyok arra is, hogy a szabálytalanságot a másik részéről mindig szándékosnak tételezzem fel, akkor szintén sztereotipizálást végzek. Az emberben minden körülmények között ott munkál a késztetés, hogy a másik ember viselkedésére valamiféle okot, magyarázatot keressen, hogy túlmenjen azokon az információkon, amelyeket ténylegesen megszerzett, észlelt. Ezt nevezik tulajdoní­tásnak vagy attribúciónak. Egy ilyen magyarázat elvileg lehet pontos és téves is. Nem mindegy azonban, hogy milyen „terepen” végezzük az okkeresést. Tét nélkül találgathatunk, ha egy baráti beszélgetés során azt próbáljuk megmagyarázni, hogy vajon kedvenc csapatunk miért esett ki a döntőből, ugyanakkor másokat sodrunk veszélybe, ha az utakon akarjuk kiélni okkeresési mániánkat. A nagy társasjátékban nem árt észben tartani: az úon mi is teszünk olyan dolgokat, amelyek másokat téves feltételezésekre sarkallnak. És nyilvánvalóan nehezen tűrjük, ha az okkeresés számunkra előnytelen vagy egyenesen veszélyes „eredménnyel” jár…

folytatjuk