Rendőrségi tapasztalatok szerint gyakorlattá kezdett válni személygépkocsik esetén az első rendszám leszerelése, motorkerékpároknál pedig a hátsó megtörése, többek között annak érdekében, hogy a fotót vagy videót készítő sebesség-ellenőrző készülékek felvételein olvashatatlan legyen a rendszám és így azonosíthatatlan a jármű.
A jogalkotó ezért 2010. január 1-jétől szigorította a rendszámhasználatra vonatkozó szabályokat. Önök most valószínűleg azt kérdezik magukban, ugyan minek foglalkozni ezzel a kérdéssel. Mi köze ennek a közlekedési balesetekhez? A rendszámhasználatnak nem csupán a sebességtúllépések következményei előli menekülés szempontjából van jelentősége.
Más típusú szabálysértések esetén is megnehezíti a jármű azonosítását az, ha a rendszám nem, vagy nem teljes egészében olvasható le. Jó tudni, hogy a rendszámhasználat szabályainak megszegése – bár nyilvánvalóan más szabályszegések következmény nélkül maradását célozza – maga is szabálysértés, következésképp szankciót von maga után. És ne felejtsük el azt sem: ami ma pusztán egy erősebben megnyomott gázpedál és a sebesség mámora, vagy egy dühödt elégtétel egy elszúrt nap miatt, az holnap összetört autók és motorok vagy letakart holttestek látványa. Nincs algoritmus, ami alapján előre kiszámítható lenne, hogy melyik vár ránk és másokra. Talán emlékeznek még: a Motorrevü egy korábbi számában foglalkoztunk már a cserbenhagyással és a segítségnyújtás elmulasztásával Mindkettő bűncselekmény, és a kiszabható büntetés mellett a közlekedési előéleti pontrendszerben is „nyomot hagy”. E bűncselekmények elkövetési körülményei tipikusan azt eredményezik, hogy az elkövető azonosításához előbb – sokszor komoly munka árán – a járművet kell azonosítani. Ha találkoztak már dühödt és elkeseredett emberekkel, akik egy azonosíthatatlan jármű vezetője miatt összetört autójukat/motorjukat, esetleg családtagjaikat „siratják”, és közben tehetetlenül veszik tudomásul, hogy az okozót nem lehet kézrekeríteni, akkor tudják, hogy a tét nagyobb, mint első ránézésre gondolnánk.
2010. január 1. előtt a rendszámhasználatról a jármű közúi közlekedésben való részvételének feltételei között a KRESZ mindössze annyit mondott, hogy „a közúi közlekedésben csak jogszabályban meghatározott érvényes hatósági jelzéssel szabad részt venni”. (Ez természetesen csak a járművekre vonatkozó feltételek egyike, a többivel azonban most nem foglalkozunk.) Ehhez a KRESZ csak annyit tett hozzá, hogy „a hatósági jelzést a járművön jól olvasható állapotban kell tartani, azt megváltoztatni vagy letakarni tilos”. 2010. január 1-től a közúi közlekedésben csak olyan járművel szabad részt venni, „amelyre külön jogszabályban meghatározott számú, típusú és elhelyezésű hatósági jelzés(ek) [rendszámtábla(ák)] van(nak) felszerelve”. Ha a jármű az előbbi feltételnek nem felel meg; az üzemben tartó nem engedheti meg, hogy a vezető a járművel elinduljon és az elindulást köteles megakadályozni; a vezető a járművel nem indulhat el és az elindulásra vonatkozó utasítás végrehajtását köteles megtagadni.
A KRESZ által hivatkozott jogszabály szerint a járműre – az e célra kialakított helyre – a jogszabályban előírt hatósági jelzést feltüntető táblát (rendszámtábla, azonosítási tábla) kell felszerelni. A gépjárműre (a motorkerékpár is gépjármű!), a mezőgazdasági vontatóra, a lassú járműre és a pótkocsira a szabványos „H” betűt feltüntető államjelzést a jármű hátsó részén, jól látható helyen és úgy kell elhelyezni, hogy az államjelzésnek a hatósági jelzéssel való összeolvasását kizárja. (A külföldre távozó magyar rendszámú gépjárművet – a „H” betűt feltüntető – államjelzéssel kell ellátni.)
A hatósági jelzést illetőleg annak tartószerkezetét a lassú járműre elöl, az oldalkocsi nélküli motorkerékpárra és a pótkocsira hátul, a többi gépjárműre és a mezőgazdasági vontatóra elöl és hátul, a jármű hosszirányú függőleges felezősíkjában vagy attól balra, oldalkocsis motorkerékpárra az oldalkocsin elöl, a motorkerékpáron hátul kell elhelyezni. A jogszabály azt is megszabja, hogy a rendszámnak a jármű hossztengelyére merőlegesnek és megközelítően függőlegesnek kell lennie stb.
Jó ha tudjuk, hogy a rendszámtábla olyan hatósági jelzés, amely nem a miénk, az a jogszabály által kijelölt hatóság tulajdonát képezi. A rendszámtábla gyártótól történő megrendelése és a jegyzők azzal történő ellátása egy erre rendelt hivatal, az ügyfélnek történő kiadása pedig a jegyző (okmányiroda) hatáskörébe tartozik. A megrongálódott, elhasználódott – de még azonosítható – rendszámtábla utángyártása a jegyző engedélyével történik. Az elveszett, eltulajdonított, megsemmisült hatósági jelzés csak a jegyző engedélye alapján gyártható le. Nem engedélyezhető az elveszett, eltulajdonított, megsemmisült hatósági jelzés utángyártása, ha egy hatósági jelzés másodízben, illetve ha a két hatósági jelzés egyszerre, vagy szóló motorkerékpár, pótkocsi hatósági jelzés tűnik el. A rendőr a forgalmi engedélyt, illetve az ideiglenes forgalomban tartási engedélyt a helyszínen elveszi (többek között akkor), ha a járművel érvénytelen hatósági jelzéssel vettek részt a közúi forgalomban, vagy esetleg gyanú van arra, hogy a jármű rendszámtábláját meghamisították. Ez utóbbi esetben a rendszámtáblát a helyszínen el is kell venni. A rendőr a hatósági jelzést (a rendszámtábla is az!) a helyszínen akkor is elveszi, ha a jelzés nem felel meg a jogszabályban meghatározott előírásoknak. (Pl. nincs rajta regisztrációs matrica stb.)