Suzuki RV125 Van Van – Szokott Ön horgászni?

Ki hí­v egy motorkerékpárt Van Vannak? És miért? A Suzuki. Egyszerűen jó ötletnek tartották, hogy 2003-ban leporolják a nagy sikerű, özönví­z előtti kétütemű RV125-ös nevét, és feltámasszák a sikeres sokoldalú egyhengerest.

A Van Van japánul kb. annyit tesz, hogy „Brrrrm”, de „Induljunk!”, „Gyerünk!” jelentéssel is bí­r. Az 1972 és 1981 között gyártott terepjáró a Suzuki első lépése volt a funbike-ok világába. Kis csend után 2001-ben ismét felbukkant a japán modellpalettán, immár négyütemű, 200 cm³-es blokkal. A vágyakozó európaiaknak azonban még két évet várniuk kellett, hogy bemutassák az európai piacra szánt 125-ös verziót. A Van Van épp az a fajta motor, amelynek modellfrissí­tését nem várják tűkön ülve rajongói. A környezetvédelmi normák szigorodása azonban megkövetelt egy-két változtatást, í­gy 2007-től üzemanyag-befecskendező váltotta le az addig használt karburátort. Ehhez kapcsolódóan katalizátort és lambdaszondát kapott a kipufogó, átalakí­tották a légszűrőházat és módosí­tották a lánckerekek áttételét.

Motorok Suzuki RV125 Van Van

Az RV125 nemcsak nevében hasonlí­t az özönví­z előtti modellhez. A nagy krómkeretes fényszóró, a küllős kerekek, az egy darab első tárcsa- és a hátsó dobfék, a nyugdí­jas hatású egyhengeres, léghűtéses blokk (ugyanez dolgozik a GN125, TU125, DR125 és GZ125-ös modellekben kisebb módosí­tásokkal) és a retro stí­lus mind visszamutat a motorozás hőskorába.

Az inkább érdekes, mint szép motor lényegében egy óriási ülésből, két traktorkerékből és egy hatalmas kipufogódobból áll. A többi hozzávaló, a tank, a blokk vagy a rugózó elemek eltörpülnek ezek mellett. íœlésmagassága igen alacsony, 770 mm, mégsem térdhúzó pocket bike a nagyra nőtt motorosok alatt sem. Az utas is kényelmesen elfér rajta, vigyük akár a fakanál mellett megtestesedett nagyit vagy egy vékony gimnazistát. A hátsó kapaszkodóból csomagtartórács nő ki, rajta csomagakasztó fülek segí­tik az igény szerinti bevásárlószatyor vagy csalisláda biztonságos rögzí­tését. íœlés alatti rekeszt ne keressünk, mert nincs, a hátul-oldalt található kulcslyuk csak a sisakzár nyitására szolgál. Az ülés leszereléséhez szerszámra van szükség.

Az indí­tási ceremónia a régi szép időket idézi. A manuális szí­vatógomb a karburátoron található, a tank alatt, amit ki kell húzni, amí­g el nem éri a motor az üzemi hőmérsékletet. Ja, és természetesen ki kell nyitni a benzincsapot is. Az őskori rituálék ellenére nagyon könnyedén indul, épp ahogy azt elvárnánk. (A 2007 utáni modellek már injektorosak, í­gy ezekre a műveletekre már nincs szükség, csak az indí­tógombot kell nyomni.) Az egyhengeres alig vibrál, a gyári kipufogó pedig egészen csendesen dohog. A kezelőszervek könnyedén használhatóak, ahogy minden más egyéb is, többek között a finoman járó váltó. Váltani pedig gyakran kell, a Van Van hat sebességi fokozatát jó rövidre vették. Ennek megfelelően 125-ös létére elég szépen lépeget, 4,4 másodperc alatt gyorsul 50-re, ami városban épp elég arra, hogy lámpánál előregurulva gond nélkül magunk mögött hagyjuk az autósokat. Kis csalással enyhe lejtőn 115-ig is felkúszik a kilométeróra mutatója, tényleges végsebessége 102 km/h. Mindezt teszi igen kedvező fogyasztással, nyugodt üzemben három liter alatt kijöhetünk 100 km-en, ráadásul szerviz- és fenntartási költségei elenyészők, ami nem csoda, hiszen végtelenül egyszerű, hosszú évek alatt tökéletesedett konstrukcióról van szó.

A Van Van éke – mármint a meglehetősen speciális méretű gumi – okozhat fejtörést a vásárláson gondolkodóknak. Megnyugtatásukra legyen mondva, nincs lehetetlen. Az RMC-ben raktárról kapható Kenda márkájú (első 13 620 Ft, hátsó 23 310 Ft), kis utánajárással beszerezhető a valamivel olcsóbb Vee Ruber (első 14 150 Ft, hátsó 16 550 Ft), de akinek számí­t a márkanév, az a Bridgestone kí­nálatában is talál megfelelő méretet kifejezetten jó áron (első 19 980 Ft, hátsó 16 980 Ft).

Motorok Suzuki RV125 Van Van

Az off-roados külcsí­n és a bütykös gumik ellenére a Van Van nem nehéz terepre készült. Megbirkózik a homokkal, elevickél a nyomvályús dűlőutakon, de sokkal többet ne várjunk tőle. Természetes közege az utca. A futómű a kátyús utakat meglehetősen jól kezeli, és a széles kormány is jó segí­tségünkre van a motor terelgetésében. A kormányzás pontosságáról ugyan érdekes elképzelése lehetett az alkotónak, viszont előnyére legyen mondva, hogy rendkí­vül kis helyen képes megfordulni. Meghibásodással a hazai márkaszervizekben nem találkoztak, és a tulajdonosok is egyöntetű jó véleménnyel nyilatkoztak megbí­zhatóságáról. Vásárlásnál érdemes ellenőrizni a küllőket, amelyek esetleg rozsdásodhatnak, a lánc-lánckerekek állapotát és az olaj mennyiségét. A Van Vanba elég kevés olaj kell, ezért az olajszintet egyébként is érdemes gyakran, 500–1000 km-enként ellenőrizni.

Összegzés: a Van Van szerethető és egyben különleges motor. Visszaadja a korai nyolcvanas évek hangulatát, de ez egyáltalán nem válik hátrányára. Kényelmes, teljesí­tménye használható, ám emberre és állatra nézve egyaránt ártalmatlan. Minden szempontból takarékos, megbí­zható eszköz akár városi használatra, akár a legjobb horgászhely megközelí­tésére használja tulajdonosa.


Olvasói tapasztalat:

Ifj. Soós Ferenc dr. – Biatorbágyi állatorvos

Három éven keresztül hajtottam egy Suzuki Van Vant. Kizárólag nyáron, munkára használtam. Null kilométeresen vettem és közel 7000 kilométerrel adtam el. Azért választottam, mert olyan jó robusztus felépí­tése van, és erre nagyon sokan laknak külterületen. íœrgehegy, Katalinhegy, Szarvashegy – sehol sincsenek aszfaltozott utak. Autóval sokszor képtelenség felmenni a hegyre, nyáron a dögmelegben meg egyenesen katasztrófa. Úgy láttam, hogy a Van Van erre jó lesz, és be is vált.


Roppant strapabí­ró, keveset fogyaszt. Nem kellett neki három liter 100 km-re, de hozzá tartozik, hogy nem is húztam nagyon soha. Országúon 80-90-nel haladva egész komoly távolságokra el lehet vele jutni. Teljesí­tménye kicsit kevés, de í­gy van ez minden 125-ösnél. Országúon vigyázni kell, az előzéseket csak nagyon okosan szabad bevállalni. Nagy előnye, hogy nagyon szűken megfordul, viszont ahhoz képest, hogy 125-ös, elég nehéz, ami megnehezí­ti, ha lejtős megállásból kell kihúzni a gépet. Terepen azért nincs olyan jó rugózása, mint egy endurónak, ráadásul a rettenetesen nagy kerekek lazább talajon ide-oda szaladgálnak, alig lehet összerendezni a motort, tartani kell keményen lábbal is.

Egy univerzális Givi plexit szereltem rá, mert magasan van a nyereg, ezért elég komoly a szembeszél. A csomagtartóra raktam egy hátsó dobozt, amiben elfértek az állatorvosi teendők ellátásához szükséges felszerelések. Ez egy kicsit megkeserí­tette az életemet, a lábam állandóan elakadt fel- és leszálláskor a hátsó dobozban. Ezen kí­vül még a szivatója volt nagyon kényelmetlen helyen, főleg amikor menet közben szerettem volna visszatolni, és lenyúlva kellett keresgélni a gombot.

Láncolajozáson kí­vül semmi gondom nem volt vele, pedig elég kemény kiképzést kapott. Naponta 20-30 helyen kellett megállnia és újraindulni, de tette ezt mindig gond nélkül. Egyedül az volt roppant idegesí­tő, hogy zörgött az első lámpája. Nem is tudták megszüntetni, bár a márkaszervizben a betétet bütykölgették.