Régi idők fenegyerekei – Power-nakedek II. rész

A hetvenes évekre tehető a japán motorok megverték a világot. Ezt a dicsőséges korszakot jelení­tik meg nagyon gusztusos formában ezek a múltidéző gépek.

A cikk első részében az egykori superbike-ot idéző Kawasaki ZRX1200 és a brutális nyomatékú Suzuki GSX1400 volt terí­téken. Tovább az első részre >>>

Honda CB1300/S

A CB1300 a Honda legnagyobb túlélője – semelyik más modelljük nem szerepel lényeges változtatás nélkül ilyen régóta a kí­nálatban. Az 1998-as bemutatón a CB1000-et, a Big One-t küldte nyugdí­jba. A klasszikus felépí­tést az X4 cruiser óriási sornégyesével fűszerezték meg, és egy 2003-as modellfrissí­tést leszámí­tva nem is nagyon nyúltak többé hozzá.

Eleinte a CB1300 nem igazán akart retró lenni, inkább csak amolyan megalomán Hornetnek tűnt, mí­g be nem mutatták a fejidomos S változatot, amit Európán kí­vül Bol d’Or-nak hí­vnak.
Mivel nem központi rugóstagot, hanem múltidéző, két oldalra szerelt gátlókat használtak a nagy CB-hez, az ülés alatt tí­zliternyi hasznos tároló található, ahová gond nélkül befér a láncspray, a defektjaví­tó, az esőruha és a tárcsazár. Ezzel a készlettel fel is lehet készülni minden bajra, ami egy CB1300-on érheti a tulajdonost.

A Honda big bike-ját nem érintette sem tí­pushiba, sem visszahí­vási akció – sőt, előfordult, hogy egy túrázásra használt példánynál 108 ezer kilométer után is tökéletes volt a szelephézag. Bár a gyári szervizkönyv 10W40-es olajat í­r elő, érdemes 20W50-et tölteni bele, amitől csendesebb és pontosabban kapcsolható lesz a váltó. Bár már nem lehet kapni, régebben gyári 10W40-es ásványi olajjal hasonlóan tisztán működött.

íltalános tapasztalat, hogy a fejidomos változat plexijéhez nem szabad hozzányúlni – egyrészt felesleges, hiszen az í­velt túraplexitől rendkí­vül zajossá teszi az utazást, másrészt kellő gyakorlat hí­ján könnyen megrepedhet a fejidom.

Összegzés: A CB1300 kifejezetten megbí­zható, időtálló modell, rendkí­vül kellemes karakterű motorral – ennek megfelelően az árát is nagyon jól tartja. Kezdők is könnyen boldogulnak vele.

###

Yamaha XJR 1200/1300

A hetvenes évek végén kevert receptet porolt le húsz évvel később a Yamaha. Az ősi, már veteránkorú példaképekhez képest keveset változtattak: leginkább a gondosabb méretezés és a pontosabb kidolgozás volt a kulcs. Amikor 1995-ben piacra dobták az első XJR1200-asokat, a bennük lévő blokk már akkor ősöregnek számí­tott. A léghűtéses négyhengeres családfáját egészen 1978-ig, az XS1100-ig vezethetjük vissza, de igazán az FJ1200-ban bizonyí­totta képességeit.

Az XJR első évjáratai nem voltak problémamentesek: a hengerfejtömí­tésnél szivároghatott a kenőanyag az olajvezetékek mentén. Ezt 1998-ban más tömí­téssel és négyszög keresztmetszetű gyűrűkkel orvosolták. Eleinte több panasz érkezett a megcsúszó kuplungra, amit ugyanabban az évben erősebb tányérrugókkal oldottak meg.
Mint már emlí­tettük, az XJR szellemisége a hetvenes, műszaki alapjai pedig a nyolcvanas évekből származtak, és sajnos a futómű érzésre is a múltból szökött darabnak tűnt. A motor eleje túl puha volt, mí­g a hátsó rugóstagokat túl keményre hangolták.

Akik a megoldást az Öhlins gátlókkal szerelt SP változattól várták, csalódniuk kellett – ott a motor fara még keményebb lett, í­gy csak hangsúlyosabb lett a disszonancia. A gyárilag 130/70-es gumi sem számí­tott telitalálatnak, amit sokan 120/70-esre cseréltek. A gyári 170/60-as hátsó gumi helyett feltett 180/55-ös nem hozott drámai változást a vezethetőségben, sokkal inkább optikailag tett jót a motornak. Érdekesség, hogy az 1999-ben bemutatott XJR1300 már ilyen abroncsokon és feszesebb első teleszkóppal gördült le a gyártószalagról.
Az XJR továbbra is megmaradt hiteles és őszinte retró motornak, bár az első szériához képest sokat finomodott, a régimódi viselkedése megmaradt – a tökéletes összhangot egyedül az R1-ről származó csúcsminőségű fékek bontják meg.

A mezőnyben a Yamaha hozza leghitelesebben a letűnt idők motorját. Esztétikai szempontból mindent visz a léghűtéses blokk, aminek ráadásul a tartósságára sem lehet panasz. A látványos katalógusadatok szerint az XJR-t is a jól motorozható karakterre hangolták: már egészen alacsony fordulatról határozottan megindul, és a teljes fordulatszám-tartományban egyenletesen, csuklás nélkül tol.
Vásárlásnál hálás a csupasz motor, nem rejtik műanyag elemek az estleges hibákat, egy olajszivárgást például azonnal ki lehet szúrni. Bár a nagy levegős négyhengerest kifinomultnak és megbí­zhatónak tartják, érdemes alaposan megvizsgálni a tömí­téseket – a tesztvezetés előtt és után egyaránt. A motor nagy nyomatéka hamar tönkreteheti a kuplungot, ezt leginkább az utolsó sebességi fokozatban, 1500-as fordulatról hirtelen kigyorsí­tva tesztelhetjük – ha megcsúszik az erőátvitel, akkor már cserére szorul.

Az XJR viselkedésén progresszí­v villarugókkal és a hozzájuk való olajjal lehet javí­tani, a kuplunghoz pedig a Woessner kí­nált erősí­tett alkatrészeket – ezeket hivatalosan már nem forgalmazzák, de az interneten még lehet találni elfekvő készletet. A tí­pushoz rengeteg kiegészí­tő érhető el, különböző tankok, ülések és tuningkitek mellett még szí­jhajtás-átalakí­tó készletet is kí­nálnak hozzá.

Összegzés: A big bike-ok közül a legszebb retró motor. A gyenge futóművéért bőven kárpótol a blokk hangja és karaktere. Kezdőknek kevésbé ajánlott, középhaladók és régi motorosok viszont imádni fogják.