Olvasói teszt

Július utolsó hétvégéjén második alkalommal hí­vtuk olvasóinkat egész napos közös tesztre. A szerkesztőség ezútal a Yamaha új modellpárosát az XJ6-ot és az XJ6 Diversiont vagyis a Yamaha új, hatszáz köbcentis naked bike-jait ajánlotta a sorsolás úján kiválasztott jelentkezők figyelmébe, illetve a Mátra legszebb kanyarjait, bár azokat mindhárman jól ismerték már.

A jelöltek közt volt fiatal és középkorú, sportos és nyugodt vezető, sőt akadt olyan is aki rengeteg tapasztalatot szerzett már saját FZ6 Fazerével, í­gy érvekből és ellenérvekből nem volt hiány az új tí­pusokkal kapcsolatban. A társaság tagjai a fordulatokban és fordulókban bővelkedő nap végén munkához látott, hiszen a tesztelő élete –legyen az illető akár olvasó- nem csupán az élmények gyűjtéséből, hanem azok közzétételéből is áll.

Élményeit Nyéki József meséli el:

A szerkesztőség előtt felsorakozott 6 motor jól mutatott, bár a Guzzi-t kicsit hiányoltam közülük. Rövid papí­rmunka és eligazí­tás után nekivágtunk a városnak, Lánchí­d, Hősök tere, M3 úvonalon. Elsőre a Diversion jutott nekem és nagyon jól éreztem magam a nyergében, jól húzott, szépen ment. Azonban azt el kell mondanom, hogy a motor és a kipufogó hője számomra kicsit zavaró volt. Folyamatosan jött a forróság a lábamra minden megállásnál, de menet közben azért javult a helyzet. A szélvédelme rendben van, a plexi teszi a dolgát. Az M3 egyik pihenőjében cseréltünk, ekkor a burkolatlan XJ6 került hozzám. Lényegében ugyan az a tapasztalat, talán kevesebb hőt tolt a lábamra. Ami mindkettőnél számomra érdekes volt, az a hangjuk, illetve a hangjuk hiánya. Villanymotor módjára veszi a gázadást, tol minden fordulaton, de sajnos a hangja is villanymotorhoz méltó (talán a mostani kibocsátási és hangszabályok miatt lehet ilyen).


Közjáték. Letérve az autópályáról a korábban két ember által (köztük én ) nagy nehezen lecsukott doboz felnyí­lt a Diversion csomagtartóján és elhagytunk pár dolgot a minősí­thetetlen felületű úon. Keresgélés, megtalálás, hálás köszönet a szemüvegtokom megtalálásáért!

Parádon, a hegyi pálya alsó parkolójában cuccoltunk le ismét, megkezdődött a fotózás. Az alsó kanyarban járkáltunk fel-le meg sem tudom mondani hányszor, de mint megtudtuk, ez is a tesztelők és újságí­rók dolga, nem csak a motorozgatás. Innen elmentünk Sirokra, ezt az Intruder nyergében sikerült teljesí­tenem. Nagy tepsi vas, megy mintha kötelező lenne, kényelmes, mondjuk kellett pár kanyar, mí­g megszoktam a kanyargást vele.

A tesztelők szorgosan értékelik a motorokat

Beugrottunk Egerbaktán a félig-meddig lezárt bányatóhoz, pancsiztunk, majd gyerünk tovább. Parádfürdőn fényképezés, videó készí­tés, pihengetés. Ekkor következett egy érdekes rész, menet közben videó készí­tés. A két Yamahával kerülgettük az Intrudert, hogy menet közbeni felvételek is legyenek. A másik érdekesség, hogy a már emlí­tett parádi alsó kanyart megcsináltuk párszor, szorosan egymás mellett is a fotózás kedvéért.

Innen már hazafelé vettük az irányt, ekkor kaptam meg a kis VTR-t, ami kellemes csalódás volt. Ugyan pörgetni kell, de ha megvan a fordulat, akkor nagyon szépen kapkodja a lábát. Kicsit ugyan kicsi volt nekem, de kanyarogni és haladni is lehetett vele szépen. Az autópályán a 140-et könnyedén eléri és tudja is tartani, a tükröket lehetett volna kicsit előrébb helyezni valami módon a kormányhoz képest.

Amik lejöttek nekem erről a napról:

– nagyon jól éreztem magam, kellemes társaság jött össze

– sokféle motorról kaptam rövid időn belül képet és még kí­váncsiak is voltak a véleményemre

– ha egy mód van rá, soha nem lesz fejidom nélküli motorom, kövezzetek meg, de nekem kell szélvédelem

– ha véletlenül legközelebb is jönne egy ilyen lehetőség, akkor habozás nélkül mennék ismét

Hogy miként teljesí­tettek a motorok és a Motorrevü olvasók, az kiderül lapunk következő, 2009/9. számában.

[poll_109]