Off-road iskola II. rész: A kanyarodás alapjai

íœdvözlünk ismét az iskolában! A második lecke a kanyarodás. Amennyiben az első feladatunkat sikerrel begyakoroltuk, akkor megtanultuk a kuplung és a gáz használatát, a határozott fékezést, valamint a helyes üléspozí­ciót. Most az egyenes végén való visszafordulás következik.

A kanyarodás az általános felfogás szerint az egyik legerőigényesebb gyakorlat. Hiszen józan paraszti ésszel belegondolva azt hihetnénk, az egyenesben csak húzzuk a gázt, de a kanyarban be kell dönteni a motort, majd azt ismét egyenesbe kell terelni. Nem is beszélve a fékezésről meg a gyorsí­tásról. Ezeket a gondolatokat egy nagy levegővétel után hessegessük is el! Akárcsak a gyorsí­tás-lassí­tás gyakorlat, a kanyarodás is a helyes testtartásról szól, és nem a testépí­tésről.


A kanyarodás elmélete

Azt feltételezve, hogy a pálya fékezési szakaszának végére esik a kanyar kezdete, gyorsan ki tudjuk találni, hogy a kanyarnak van egy bevezető (fékúi) és egy kivezető (gyorsí­tó) része. Amint a kanyarba bemenet fékezünk, rögtön a helyes üléspozí­cióba csúszunk előre. Eközben a külső lábunkkal magunk alá vezetjük a motort oly módon, hogy az a felsőtestünkhöz képest jobban be legyen dőlve, miközben a csí­pőnk a kanyar irányába mutat. Amint ezt sikeresen megcsináltuk és a fékeket kiengedtük, máris kezdhetjük húzni a gázt. Mindezt úgy kell kivitelezni, hogy a mandí­nerként használni kí­vánt nyomot nem villamosvezetőként célozzuk meg, hanem folyamatos sodródással csúszunk bele, ahonnan a centripetális erőt is kihasználva dinamikusabban tudunk kigyorsí­tani, mint egy sima kanyarból.

Ezt í­gy leí­rva és elmondva is nagy nehézségekbe ütközne elsőre kivitelezni. Viszont a gyors kanyarvételnek ennyi az alapelve. Az alapelveket akkor tudjuk használni, ha a hozzájuk tartozó alapgyakorlatokat már tökéletesí­tettük.

Az alapgyakorlatok

A fenti műveletnek két alapgyakorlata van. Az egyik a testtartást érinti (ez gyakorlatunk kezdeti része), a másik az egyenes és a kanyar gyakorlati összekötését. Utóbbit álló kerekes fordulónak hí­vjuk, mert a nevével utal a kezdeteknél elkövetett hibára, hogy blokkoló hátsó kerékkel csúszunk be a fordulóba, majd nagy gázzal még jobban irányt váltva gyorsí­tunk ki.

 

 
 
 1. Előreülve induljunk, a lehető legrövidebb körí­vet leí­rva, egyes
sebességi fokozatban. Külső könyökünket magasan tartva egyenletes gázon
menjünk a körön, hogy a külső oldali lábtartón legyen a testsúlyunk
egyharmada.
 2. A külső lábbal és a gázzal irányí­tjuk motorunkat. A külső térdet
előrenyomva tudjuk csí­pőnket a kanyar irányába fordí­tani. Eleinte
lábletétel nélkül csináljuk a gyakorlatot, mert í­gy jobban ráérzünk a
helyes tartásra. A motor jobban bedől a kanyar irányába, í­gy a belső
kar majdnem nyújtva marad.
  
3. A kanyarban igyekezzünk a kezünket mindvégig lazán tartani, í­gy a
gáz-fék-kuplung kezelése könnyebb. Az egyenletes gáz mellé időnként
belebelehúzhatunk egy kicsit, hogy érezzük, hol a csúszáshatár a
jelenlegi tempónkhoz viszonyí­tva. Amikor a fordulót egyenletes gázhúzás
mellett folyamatos csúszásban tartott motorral tudjuk végrehajtani,
akkor elérkeztünk a következő lépéshez…

 4. Ellenőrzésként ugyanezt a gyakorlatot egy kézzel folytassuk… Ekkor
fogjuk igazán megérezni, hogy az irányí­tást nem kézzel, hanem a
csí­pővel és a gázzal végezzük.

Amikor egy kézzel is jól megy a gyakorlat, ismét folytathatjuk két kézzel, de próbáljunk ugyanezen a rövid í­ven nagyobb tempóval menni. Ekkor már nem működik, hogy mindkét láb a lábtartón van, mert a folyamatos csúszásban lévő motor, a raliautók kanyartechnikáját utánozva nagyobb korrigálást igényel. Ilyenkor már a belső lábat le kell emelni a lábtartóról és teljesen előrenyújtani. A térd maradjon szorosan a hűtő légterelőjének feszülve, de nyújtsuk ki előre a lábat. Elegendő gyakorlást követően, egy bizonyos dőlésszög után a lábunk el sem férne a lábtartó és a föld között, mert maga a lábtartó is leér!

Biztosan felmerült már a kérdés bennetek, hogy miért kell a csí­pőnek annyira elöl lenni és a kanyar irányába mutatni? Egyszerű a válasz. Az a kerék indul először csúszásnak, amelyiken kevesebb a terhelés. A csí­pőnk meg sétálás közben is arra mutat, amerre megyünk, ha motorral tesszük ugyanezt, akkor is természetellenes, ha nem a csí­pőnk által mutatott irányba haladunk! Ezenkí­vül, í­gy tudjuk a motor oldalán kényelmesen ülve a helyes kanyartesttartást elérni. A súlypontunkat pedig a kanyar fordulópontja körül a felsőtest előre-hátra döntésével irányí­tjuk, mint a fékezés-gyorsí­tás gyakorlásánál. Amennyiben a kanyar bemeneti részén a hátsó kerék indul csúszásnak, akkor azt a gázzal és a fékkel tudjuk irányí­tani – í­gy a hátsó kerék fogja az elsőt a kanyar irányába tolni – ahogy a raliautók is teszik. Nekünk nem ilyen egyszerű a dolgunk, mert két keréken jóval nehezebb az egyensúly megtartása. Ezért kell a helyes testtartásra nagyon odafigyelni, és arra, hogy fölöslegesen ne blokkoljon a hátsó kerék. Ennek a begyakorlására fogjuk az úgynevezett álló kerekes fordulót még jobban begyakorolni.

ílló kerekes forduló

Az alapfelállás két hosszú egyenes összekötése két rövid kanyarral. A fékú és a gyorsí­tás nagy része már egyenesbe állí­tott motorral történik. A feladat gyakorlásához egy mezőre leteszünk két tárgyat (pl. autógumit) egymástól körülbelül 50 méter távolságra. Ehhez a gyakorlathoz az egyenesben is ülve fogunk menni. A fékezésnél igyekszünk elöl maradva, felsőtesttel hátradőlve, nagy első fékkel megcélozni a gumit úgy, hogy a fékú vége a kanyar első negyedében legyen. A fékúon, mikor hagyjuk, hogy a fékerő előrecsúsztassa a csí­pőnket, a külső térdünkkel kényszerí­tsük magunk alá a motort!

 

  
5. Amikor az első féket felengedtük, egy kis plusz hátsó fékkel csúszásba hozzuk a hátsó kereket, ahogy kiskorunkban a biciklivel tettük… külső lábtartón a testsúlyunk egyharmada, azzal döntjük be a motort.

 

6. Majd egy határozott gázadással a csúszásban lévő hátsó kereket tovább fordí­tjuk… ebben a pillanatban már kitehetjük a lábunkat is, ha szükséges. Viszont, ha tudjuk, akkor minél kevesebb lábletétellel kell megpróbálnunk ezt a gyakorlatot is.

 

 
 7. A gázadást folytatva hagyjuk továbbfordulni a hátsó kereket, és elindí­tjuk a lábunkat vissza a lábtartóra. 8. Majd a felsőtestünket kissé hátraengedve annyi terhelést adunk a hátsó tengelyre, hogy a keresztbecsúszás megálljon, és egy keréken gyorsí­tson a motor a másik irányba.

Fontos, hogy egy egységet képezzünk a motorral, mert testünk fölösleges kilengéseiből nagy energiaveszteség szokott adódni. A motoron nekünk az irányí­tó szerepet kell megtartani, nem pedig a harcostársét. A láb minél hamarabb kerüljön vissza a lábtartóra, mert az irányí­tás oroszlánrészét a lábunkkal végezzük! A kanyar bejárata felé haladva például nem kell „indexnek használni”, mellyel a mögöttünk haladó motoros társunkat tájékoztatjuk kanyarodási szándékunkról.

Ez a gyakorlat már elég közel visz ahhoz a szinthez, amivel már a pályán is haladósan és energiapazarlás nélkül tudunk motorozni. Igaz, ez a kanyarodás ebben a formában nagyon ritkán kerül kivitelezésre a pályán, akárcsak a skálázás a koncerteken. ím ahogy a skálázás is elengedhetetlen gyakorlat a zenészeknek, úgy ez a forduló hasonló szerepet tölt be a krosszos/off-roados kelléktárában. Ebből a fordulóból fog következni a nagyobb í­vű forduló, szintúgy, mint a mély nyomba való kanyarodás. Ezek által megérezhetjük a motor csúszásának határait, amit mi tudunk kontrollálni. A rövid fékú révén megérezzük, hogy mostanáig rengeteg időt vesztegettünk el „fékezés” cí­mszó alatt elkövetett gurulással.

A következő cikkünkben folytatjuk a helyes álláspozí­ció és ugratási technika elsajátí­tásával. Addig is motorozzatok sokat, és az alap-állóképességeteket legalább kétnaponta megismételt futással készí­tsétek elő a nagyobb energiaszükségletű feladatokra. A hasizmunkat is fejlesszük, mert a legtöbb gyakorlat a csí­pő-láb-hasizom magasságából indul!