Nóbik Sanyi bácsi és a Harley-Davidson V1200

Egy örökifjú ember, aki lassan fogalommá válik és egy 78 éves gép, amely már régóta fogalom. Egymásra találtak.

Talán nem is léteznének egymás nélkül: Nóbik Sándor és az a bizonyos Harley. Egy dolog bizonyos: a Harley nem létezne Sanyi bácsi nélkül. Ő találta lelt rá, és ő mentette meg az enyészettől. Az öreg jószág pedig megteremtette azt a Sanyi bácsit, akit ma annyian ismerünk. Sanyi bácsi a Harleyval lett ismert ember. Egy szellemi műhely jött létre körülötte, aminek ő a központja: régi gépek, a motorozás és a Harley iránt rajongó emberek – idősebbek és fiatalabbak egyaránt – veszik őt körül.

Harley-Davidson V1200

Nóbik Sanyi bácsi és Harley

Törődik a környezetében lévő emberekkel. És a tárgyakkal is. Különösen, ha azok koros tárgyak. Megmenti őket a pusztulástól és a feledéstől. Édesapjának lakatosszerszámait is nagy becsben tartja. A rozsdamarta fogókat, kalapácsokat, kisebb-nagyobb satukat… Kezelésbe veszi őket, és azok hamarosan felújí­tva, kijaví­tva merülnek ismét évtizedes álmokba. Nem romlanak tovább. Sanyi bácsi szereti a szerszámokat, és szereti a gépeket. Náluk ez már családi hagyomány. Amikor megszületett első unokája, fia e szavakkal jellemezte a legifjabb Nóbikot:

– Apám, ennek a gyereknek igazi iparos keze van.

És ebben az „iparos kézben” annyi, de annyi a szakma iránti szeretet és tisztelet csengett, amit nehéz lenne papí­rra vetett szavakkal visszaadnunk! Ez az unoka lett Sanyi bácsi egyik felének örököse: a Harleyénak. Hihetetlen örökség! Amikor az unoka huszonkét éves lesz, a motorja éppen száz…

A motor története meseszerű, és vagy harminc évvel ezelőttre nyúlik vissza: Sanyi bácsi – aki mezőgazdasági gépek garanciális javí­tásaival foglalkozott, akkor már egy ideje vadászott valami nagy lökettérfogatú, négyütemű motorra. Egyszer csak kapott egy „fülest” egy emberről, aki valami nagyon öreg, és nagyon hangos motorral hordja a fűteni való fatuskókat az erdőből. Sanyi bácsi megkereste őt, és amikor benyitott pajtájába, a félhomályból egy V2-es henger kacsintott rá. Sanyi bácsiban meghűlt a vér:

– Csak nem Harley?

Az volt. Egy ócska, kopott, pókhálós és mocskos Harley, a melléeszkábált oldalkocsiszerű szörnyűséggel. Sanyi bácsi ettől kezdve hetekig nem aludt jól. íllandóan a motoron járt az esze, nem volt étvágya és gyakran révedt a semmibe. Néha szertelen jó kedvre kapott, majd oktalan búskomorságba esett. Egyszóval: szerelmes lett! A fenti lelkiállapot általában a még nem realizálódott szerelmekre jellemző, mert a beteljesült szerelem az olyan, mint könnyű ingben, enyhe lejtőn futni tavaszi virágokkal borí­tott mezőn. Az ember szárnyal, langyos szellő simogatja homlokát! Egyszóval: az élet szép, akadályok nem léteznek.

Harley-Davidson V1200

Innen indult a Harley új élete

De Sanyi bácsi lelkét sötét kétségek mardosták: övé lesz-e valaha? A gazda ugyanis nem akarta eladni, majd pedig följebb és följebb srófolta az árat. Sanyi bácsi végül nem bí­rta tovább, és olyan összegért vette meg, amelyet még ma is titokban tart.

Évek munkájával megszerezte a motor papí­rjait és pár korábbi adásvételi szerződést, amelyek a motor életének állomásait jelentik. Lassan összeáll a kép: a gépet 1930-ban gyártották (mindössze 1950 darabot), és órájának tanúsága szerint eleve európai piacra szánták. Tí­pusjele: V. Erőforrása 1200 cm3-es, alulvezérelt, oldaltszelepelt konstrukció. Magyarországon 1947-ben helyezték forgalomba.

Harley-Davidson V1200 blokk

1200 cm3 szí­v

Szintén évekbe került, mí­g össze tudta szedni a hiányzó alkatrészeket, és lecserélhette végre az innen-onnan származó elemeket. Motorikusan elképesztően jó állapotban volt – és van még ma is – az öreg Harley. A blokkon belül mindössze a dugattyúkat kellett kicserélnie újdonsült gazdájának. Az eredeti öntöttvas dugattyúk helyére – a hátsó törése miatt – végül alumí­nium Mazda dugattyú került, ezzel a mai napig tökéletesen működik a Harley.

Harley-Davidson V1200

Újjászületve

A motor és gazdája között mély érzelmi kapcsolat alakult ki. Sanyi bácsi ismeri, figyeli Őt működés közben, tudja, mikor mire van szüksége. A Harley pedig meghálálja a törődést. Voltak együtt már 600 km-es túrán is. Egy öreg gép érzékeny jószág, vele nem bánhat úgy az ember, mint egy mai motorral, hogy csak felpattan rá, benyomja az indí­tógombot és elfüstöl. Ezt a masinát kezelni kell, meg van a maga komoly rituáléja, melyet mély áhí­tattal végez el gazdája minden indí­tásnál: gyújtás nélkül, elzárt szivatóval három rúgás a berúgókaron. Ezt követően gyújtáson, teljesen megnyitott, majd egyharmad részben visszazárt szivatóval az első rúgásra indulnia kell. Amit az esetek túlnyomó részében meg is tesz, csodálatos akusztikai élmény kí­séretében. Szinte minden alkatrész, fogaskerék, himba, tengely működését hallhatjuk még a kipufogózajon keresztül is: őrlés, zúgás, sziszegés, robbanás!

Egy kis melegí­tés után az ember bal lábbal benyomja a kuplungot, és sebességi fokozatot választ. Ez általában a „Second” feliratú jelenti. A „Low” a hegy-, a „High” pedig a gyors menetre való áttételezést jelent. A jobb kézzel a markolatot előre forgatva gázt adunk, miközben a bal markolatot visszafelé forgatva az előgyújtást szabályozzuk a gázadás függvényében, a kuplungot sarokkal visszaengedjük, és a motor elindul. Ha hidegben, hosszú állás után indí­tanánk be a motort, akkor előzőleg a tankból az erre a célra szolgáló, csavaros tetejű fém „fecskendővel” a hengerfej hidegindí­tó szelepén keresztül egy kis benzint juttathatunk az égéstérbe. A harmincas években ezerkétszáz kilométer megtétele után az ú szélére húzódott az amerikai tulajdonos, és bal lábbal lenyomott egy kis vas billentyűt, amivel a karter aljában összegyűlő olajat leengedte, a tank szeparált olajrekeszéből pedig a tankba épí­tett pumpával négy és fél nyomásnyi olajat juttatott a főtengelyhelyhez, hogy addig se járjon szárazon a blokk, amí­g ismét feltölti a vezérlésről hajtott olajpumpa. A korra jellemző félkörös olajozási rendszer ez. A pumpával nagyobb igénybevétel – például hegymenet – esetén a vezető plusz olajat jutathat a főtengelyhez. Mi ez, ha nem maga az igazi törődés?

Harley-Davidson V1200

Sokat járnak együtt, és Sanyi bácsi már harminc éve jól alszik. Úgy érzi magát, mintha könnyű ingben, enyhe lejtőn futna tavaszi virágokkal borí­tott mezőn. Szárnyal, langyos szellő simogatja homlokát! Egyszóval: az élet szép. A szerelem beteljesedett.