Szokatlan műszaki kivitel, légiesen könnyed külső. Nagy sikert aratott a milánói kiállításon a Moto Guzzi három tanulmánya, mivel valamennyi ultramodern eszközökkel, tökéletesen hangsúlyozza ki a karakteres, V2-es motort.
Csak öncélú látványosság valódi tartalom nélkül? Dehogyis! Igenis van értelme annak a felhajtható „fedélnek”, amelyet három tanulmányán mutatott be a Moto Guzzi a milánói szalonon. Ha előre billenti az ember a tank, az ülés és a far alkotta egységet, megtalálja alatta az akkumulátort és a biztosítékdobozt, méghozzá rendezetten, jól hozzáférhetően. Pierre Terblanche formatervező szerint „sokszor a fél motort le kell bontani egy biztosítékcseréhez, ami időt és pénzt emészt fel, ráadásul bosszantó is. Mi ezért egészen más megoldást választottunk.”
Terblanche Miguel Galluzzival, az Aprilia vezető formatervezőjével közösen alkotta meg a három vásári szépséget. Valamennyihez a Moto Guzzi nagy múltú, 90 fokos hengerszögű, kéthengeres motorját álmodták meg hajtás gyanánt, annak legkorszerűbb, hengerenként négyszelepes és 1200 köbcentiméteres változatában. Maga a V12-es projektnév is a hengerűrtartalomból lett levezetve. Precíziós öntési eljárással készített alumíniumvázban foglal helyet az elegáns és impozáns erőforrás. Ez a váz olyan könnyedséggel ruházza fel a három tanulmányt, ami egyáltalán nem jellemző a Moto Guzzi termékeire.
Ugyancsak közös a kiállítási trió tagjaiban az elmés sztender, amely egyútal az olajteknőt is védi, valamint az ún. heatpipe. Ez a hőelvezető cső a hűtőbordák mögött, a hengerfejek fölött foglal helyet, és azt a célt szolgálja, hogy lehűtse a motor által felhevített levegőt, akár ventilátoros segédlettel. „Elég sok hőt ad le a lábak irányába a Guzzi V2-ese, nem minden pilóta tud megbékélni vele. Mivel közvetlenül a motor mellett nem lehet lehűteni a felforrósodott levegőt, el kell vezetni onnan” – magyarázza Terblanche a koncepció lényegét. És ez még nem minden: LED-ek helyettesítik a fényszórót, a hengerfejekre ültetett minikamerák figyelik a mögöttes forgalmat, és játsszák át a képet egy monitorra, továbbá állítható a műszerfalidom és a kormány magassága.
Terblanche és Galluzzi ebből az ütőképes alapból fejlesztette ki a három eltérő karakterű motorkerékpárt, a piros V12 LM sportmodellt, amely a legendás Le Mans eszmei örököse, valamint az elegáns V12 Strada túramotort és a nyilvánvaló támadókedvvel megáldott V12 X funbike-ot. A műanyag idomokkal takarékosan bánt mindkét formatervező. Helyettük más részletekkel hangsúlyozták ki a három V12-modellváltozat puritán jellegét. Az LM esetében például a lengővillába beépített rugóstaggal.
 |
| A harmadik tanulmány ugyanarra a koncepcióra épül, mégis teljesen másképp fest |
Lehet, hogy az elmúlt hónapok véggel fenyegető viharai után mégis képes lesz újrakezdeni a Moto Guzzi? Ilyen motorokkal jó esélye lenne rá!