Pont jó
A köbcenti furcsa dolog. Minél nagyobb, annál könnyebb lenyűgözni vele az embert. A 125 lóerős motor izgalmasabbnak hangzik, mint egy 48 lóerős, az 1200 köbcenti is komolyabbnak tűnik a 450-nél, a nagyobb számok pedig valahogy mindig azt sugallják, hogy az erősebb gép természetesen jobb is. Aztán szerencsére időnként jön egy motor, amelyik megkérdőjelezi ezt az egész logikát. Na, ilyen a BMW F 450 GS.
SZÖVEG HAJNAL JÁNOS KÉPEK MEZŐ JÁNOS
Nyíri Zoli kollégánk ott volt a sajtóbemutatón, és egy rendkívül részletes cikkben beszámolt a motorról, ami már teljes egészében olvasható a honlapunkon, videós tartalommal együtt, így akit leginkább a száraz adatok és a felszereltségek érdekelnek, látogasson el a motorrevu.hu-ra, és az „Új motortesztek” fül alatt meg fogja találni. Alig vártam, hogy végre egy több napos mustra után beszámolhassunk a kis GS használati értékéről valós, hétköznapi körülmények között, és most, hogy ez megtörtént, már egészen más kérdések foglalkoztatnak, mint előtte. Például az, hogy kell-e ennél több a hétköznapokra. És még inkább az, hogy a közúton mennyit tudunk valójában kihasználni abból, amit a nagyobb gépek kínálnak. Manapság már a középkategóriában is találunk olyan motorokat, amelyek papíron kétszer ennyit tudnak, csakhogy a közút ugyebár nem Excel-tábla. A nagy teljesítményű motorok egyik paradoxona, hogy miközben elképesztő képességekkel rendelkeznek, ezek jelentős részét egyszerűen nem lehet kihasználni, és hát mivel a közút nem is versenypálya, így hiába 150 lóerős valami, ha az ember az esetek többségében csak a töredékét használja. A forgalom, az útminőség, a sebességhatárok és a saját józan eszünk folyamatosan korlátozzák, hogy mit engedjünk meg az erőgépeknek. Az F 450 GS viszont nem ilyen. Ezt bátran lehet nyelezni, és közben nem érzed azt, hogy valami veszélyes dolgot csinálsz. Nem kell félgázzal közlekedni, és arra figyelni, hogy egy hirtelen gázmozdulat milyen következményekkel járhat, ez pedig egyáltalán nem a lassúságról szól! Hanem a használhatóságról. Így, mielőtt félreértésekbe keverednénk, a kis GS végsebessége 160 km/h fölött van, ami azt jelenti, hogy autópályatempónál még simán lehet vele előzni, szóval nem az van, hogy hiába húzod a gázt, nem történik semmi. Nagyon is történik, éppen ez az. Háromezres fordulattól megindul, és onnantól gyönyörűen, lineárisan adja le a teljesítményét, majdnem egészen a tiltásig, közvetlen és közben nagyon finom gázreakciókkal fűszerezve, tökéletesre komponált hang és garantált vigyor kíséretében. A 420-as sorkettes BMW-fejlesztés, amelynek a gyártásában a bajorok régi kínai partnere, a Loncine működik közre és annak ellenére, hogy nagyon kulturáltan viselkedik, szereti, ha gyepálják. Bátran lehet használni, nem kell folyamatosan kordában tartani, ez egyben felszabadító és végtelenül szórakoztató is. A további jókedvet a hajtáson kívül a fék is garantálja, ugyanis az első fék fantasztikus. Ebben a kategóriában nem feltétlenül ezt várná az ember.
A részletes teszt a Motorrevü 2026/10-es számában, valamint a Laptapíron olvasható.
