Lemondás az elsőbbségi jogról

“A pokolba vezető ú is jó szándékkal van kikövezve”, tartja a mondás. Ha az elsőbbségi jogról való lemondást vesszük, arra ez a megállapí­tás feltétlenül helytálló. Sok hasonló ügyet láttam már, mint az alábbi történet. Mégsem azt akarom mondani, hogy szokjunk le az előzékenységről. Hanem inkább azt, hogy egy ilyen helyzetben jobb az óvatosság.

Inkább sértődjön meg, vagy értetlenkedjen valaki, látva, hogy nem élünk a lehetőséggel, mint hogy bárkinek is a kórházban kelljen kikötnie. Másrészt jobb, ha nem felejtjük el: ha én nem látom őt, talán ő sem lát engem…

 

Egy sofőr a személygépkocsijával egy délután hazafelé tartva Budapest belvárosában egy egyirányú, egy forgalmi sávból álló utcában közlekedik, egy kereszteződés irányába. Süt a nap, derült az idő. Emberünk – aki még nem tudja, hogy milyen baj éri hamarosan – az úkereszteződésben egyenesen kí­ván továbbhaladni. A személygépkocsi vezetője által megközelí­tett úkereszteződésben „Elsőbbségadás kötelező” közúi jelzőtábla biztosí­t elsőbbséget azon utca forgalmának, amelyet hősünk éppen keresztezni szeretne.

 

 

A keresztező utca ezen a szakaszon szintén egyirányú forgalmú, egy forgalmi sávból és egy ‒ a személygépkocsi vezetőjének szemszögéből nézve az utca távolabbi oldalán elhelyezkedő ‒ autóbusz forgalmi sávból áll. A keresztező utcában a személygépkocsi haladási irányából nézve jobbról balra tartó járműforgalom ebben az időpontban forgalmi okból feltorlódik, és az utolsó személygépkocsi a kereszteződést elhagyva megáll. Ezért az úkereszteződéshez érkező – hősünk haladási irányából nézve jobbról balra tartó – autóbusz vezetője úgy dönt, hogy lemond az elsőbbségéről a személygépkocsi vezetőjének javára, ezért nem halad be a kereszteződés területére, hanem az előtt megáll. Az autóbusz vezetője kézjelzéssel jelzi hősünk számára, hogy az úkereszteződésben élvezett elsőbbségi jogáról lemond.

 

Ugyanebben az időpontban valaki egy motorkerékpárral a keresztező utcában közlekedik, a másik haladási irányából nézve jobbról balra tartva, az autóbusz és az autóbusz mögött közlekedő személygépkocsi mögött, velük azonos irányban és forgalmi sávban. Látva az autóbusz megállását, a motoros úgy dönt, hogy – jobbra irányt változtatva – áthalad az autóbusz forgalmi sávba, és ott egyenesen továbbhaladva folytatja úját.

 

Szintén ugyanebben az időpontban egy gyalogos a személygépkocsi által használt utca másik – úkereszteződésen túli – szakaszán közlekedik, az autóval szemben, a kereszteződés irányába tart, és az úkereszteződésben egyenesen kí­ván áthaladni, keresztezve annak az utcának az útestét, amelyen a motoros halad.

 

###

 

Annak ellenére, hogy a személygépkocsi vezetője a jobbról érkező autóbusz takaróhatásának az őt terhelő elsőbbségadási kötelezettség teljesí­thetősége szempontjából kifejtett többletkockázatával tisztában van, megkezdi a keresztező utca útestére történő behaladást. Mindezt oly módon hajtja végre, hogy az általa vezetett személygépkocsival a tőle jobbra, járműve jobb oldalától kb. fél méter távolságra elhelyezkedő autóbusz elé behalad, és autója elejével ráhajt az autóbusz forgalmi sáv területére is, majd ott megáll, ily módon igyekezve meggyőződni az autóbusz forgalmi sávban érkezők forgalmáról. Miután a vádlott az autóbusz forgalmi sávba történő behaladással megijeszti a motorost ‒ hirtelen felbukkanó járművével azt a látszatot keltve, hogy az úkereszteződésben nem áll meg ‒, ezért a motorkerékpár vezetője az esetleges ütközés elkerülése érdekében fékezni kezd, miközben az általa vezetett motorkerékpárt jobbra kormányozza. Ezen jobbra kormányzás és egyidejű fékezés miatt a motorkerékpár felborul, és miközben a motoros leesik járművéről, a motor felcsúszik arra a járdaszakaszra, ahol a gyalogos közlekedik. A motor nekicsapódik a gyalogosnak, és fél óra múlva a mentők két súlyos sérülttel robognak a kórház felé.

 

A büntetőjogi felelősség azt gondolom, egyértelmű, mégis ketten vannak, akik ezt a balesetet megelőzhették volna. A KRESZ 28. § (2) bekezdés b) pontja alapján a személygépkocsi vezetője akkor járna el a leghelyesebben, ha a takaróhatásra tekintettel meg sem kezdené az úkereszteződésbe történő behaladást, addig, amí­g az autóbusz ott áll, tőle jobbra. Nem kellene mást tennie, csak egy lámpaváltást megvárni, és hagyni, hogy az autóbusz, illetve a mögötte és mellette érkező járművek elhaladjanak. Ez nem olyan helyzet, mint egy kapubehajtóból való kihaladás, amivel – a parkoló autók takaróhatására tekintettel – nem lehet várni, mert a takaróhatás hosszú ideig áll fenn. Az autóbuszhoz ilyen közel ráadásul csak olyan járműpozí­cióból nyí­lik lehetősége a jobbra tekintésre, amely járműpozí­ció szükségszerűen fog megijeszteni egy 50-nel közlekedő, jobbról érkező vezetőt, akinek a számára a hirtelen felbukkanó jármű észlelésekor nincs ideje mérlegelni a veszélyhelyzet súlyát és a legjobb elhárí­tási módot. A motoros szabályosan közlekedik az autóbusz forgalmi sávban, nem tartozik büntetőjogi felelősséggel a balesetért. Ha azonban a személygépkocsi vezetője ebben a szituációban nem felelne, az veszélyes precedenst jelentene a nagyvárosi közlekedésben, ahol bármikor kialakulhat olyan helyzet, hogy az elsőbbségi kötelezettség teljesí­tése szempontjából releváns tényezők észlelését valamely – időlegesen fennálló ‒ takaróhatás kizárja vagy nehezí­ti. E takaróhatás még nem lehet oka annak, hogy az elsőbbségi jogosultat ilyen váratlan és veszélyes (vagy annak tűnő) szituációnak tegye ki a közlekedés másik résztvevője. A más által létrehozott veszélyhelyzet nem legoptimálisabb elhárí­tása nem alapozhatja meg a büntetőjogi felelősséget. Mégis: a preventí­v (megelőző vagy elővigyázatos) vezetés a hivatalos definí­ció szerint „a közúi forgalomban résztvevők olyan viselkedését jelenti, amely biztosí­tja az esetleges balesetek elkerülését, a baleseteket okozó helyzetek előzetes felismerésével, a közúi forgalomban részt vevő társak hibás cselekedeteinek kikerülésével, valamint az időjárási viszonyokhoz, az úviszonyokhoz, a járműforgalom intenzitásához történő alkalmazkodással.” A preventí­v vezetési stí­lus több mint a szabályok betartása. Egy preventí­v vezető olyasmire is felkészül, amire egy „csak” szabályos vezető nem készülne. Ha motorosunk preventí­v vezető lenne ‒ látva az autóbusz megállását –, nem kezdene sávváltásba, vagy ha ezt meg is tenné, felkészülne arra, hogy az autóbusz megállásának esetleg olyan oka van, amely az ő közlekedését is befolyásolja.