Kawasaki EL250 Eliminator

Klasszikus, mégis modern. Kicsit chopper, kicsit cruiser, kicsit power. Mi az? A megoldás: az Eliminator. A Kawasaki különös öszvérének 250-es változata hihetetlen karriert futott be Európában, sőt, a mai napig nem ment ki a divatból.

Fura szerzet az Eliminator. Alaposan szemügyre véve az embernek olyan érése támad, mintha egy kevésbé tehetséges, ám rendkí­vül kreatí­v, amatőr motorépí­tő készí­tette volna. A motor légies első fele nincs teljesen összhangban a masszí­v hátsó résszel, de van valami, ami teljes mértékben felborí­tja egy custom gépről kialakult képet: ez a blokk. Egy pörgős, ví­zhűtéses, két vezérműtengelyes, soros kéthengeresnek semmi keresnivalója sincs egy ilyen stí­lusú motorban, sokkal jobban illik, az – amúgy később megjelent – ZZR250-esbe. Mindezek után szinte felfoghatatlan, hogy válhatott kultikus tí­pussá az EL250. Tán pont emiatt? Márpedig azzá vált, és ennek köszönhetően több mint 15 évig meg is maradt a Kawasaki modellpalettáján. Sőt, különböző hengerűrtartalmú verziók jelentek meg belőle 125-től egészen 1100 köbcentiméterig összesen tí­z lépcsőben, a nagyobbak nem is két-, hanem négyhengeres motorral. Ezek többsége nem ismert nálunk, hiszen alig került ki egy-egy belőlük a japán szigetország belső piacáról.

Kawasaki EL250 Eliminator

Kawasaki Eliminator – pörgős, sorkettes chopper

Gyakori hibák

Az Eliminator – többek között – megbí­zhatóságával csábí­totta magához rajongóit. Nagy pörgési kedve ellenére a kis blokk igencsak megbí­zhatónak bizonyult. A – főleg hidegen – hallható zörgő, kopogó hangok szinte az akkori Kawasakik védjegyének számí­tottak, mai füllel kissé ijesztőek ugyan, de nem feltétlenül utalnak hibára. Ha mindig rendesen bemelegí­tették, akkor olajat sem fogyaszt. Idősebb, sokat futott példányoknál a kuplung megcsúszása szokott jelentkezni, aminek javí­tásánál a kuplunglamellákon kí­vül a nyomórugókat is érdemes kicserélni. Az egyszerű elektromos rendszer nem rejteget sok hibalehetőséget, hacsak a motor korábbi tulajdonosainak egyike nem bolygatta meg azt mindenféle kiegészí­tő lámpák felszerelése végett.

Kawasaki Eliminator műszerfal

Akár egy igazi chopperen: krómozott műszerek és visszajelző lámpák. A 16000-ig kalibrált fordulatszámmérő azonban furcsa

Kawasaki Eliminator karburátorokGyenge pontnak számí­t viszont az üzem-anyagellátó rendszer. A benzincsapban nincsen vákuumos biztonsági membrán, a nyitva felejtett csap miatt a benzin úját csak a tűszelep zárja le. Ha a karburátor belsejében a tűszelep háza kopott, és emiatt nem zár jól, akkor a motor túl sok benzint kap, nehezen indul, beköpi a gyertyát, extrém esetben a benzin akadálytalanul folyik ki a szabadba. Konstrukciójánál fogva ez csak a komplett porlasztó cseréjével orvosolható, annak ára újonnan csillagászati összeg, használtan csak egyszerűen drága. Természetesen ez megelőzhető a porlasztók rendszeres és szakszerű karbantartásával. Még egy apró, ám igen bosszantó hibát jegyezhetünk meg. A szí­vató vezetékét úgy vezették el, hogy egy helyen, a tank alatt kis „hasa” van, amiben eső után megáll a ví­z, és bovden berohad. Szí­vató nélkül pedig elég nehéz életre kelteni a motort, pláne hosszú állás után.

Benzincsap

A benzincsap szép, de nincs benne vákuumos biztonsági szelep

Mindezeken felül, bármi hiba jelentkezik ezeknél a motoroknál, mind abból ered, hogy a tulajdonos megpróbál spórolni a karbantartáson, vagy otthon, házilag bütyköli a motort. Például a vezérműlánc cseréjének elmulasztása annak szakadását vonhatja maga után, ami a blokk súlyos károsodásához vezet. Ez nagyjából 50-60 ezer kilométernyi mostoha bánásmód után szokott bekövetkezni.

Eliminator extrák

Házilag készült extrák (például országúi lábtartók) sok Eliminatoron vannak

Összegzés

Az EL250 kitűnő hétköznapi és túramotor, ami tökéletesen alkalmas kezdők első motoros szárnypróbálgatásaira. Mára nehéz keveset futott, átalakí­tásoktól mentes példányt találni. Megbí­zható forrásból mégis érdemes lehet Eliminatort vásárolni, hiszen a pörgős kis motorral hajtott egyedi stí­lusú motor felejthetetlen élményekkel ajándékozza meg azt, aki gondját viseli, és tisztességgel elvégezteti rajta a szükséges karbantartási munkákat.

Előnyei

  • Hosszú életű motor
  • Alacsony ülésmagasság
  • Erőteljes stí­lus

Hátrányai

  • íœzemanyag-ellátó rendszer hibái
  • Sok a rosszul karbantartott példány
  • Berohadó szí­vató bovden

 
V blokkos Eliminator

Kawasaki VN250

1998-tól kezdve a soros kéthengeressel párhuzamosan futott a VN250, szintén Eliminator becenévvel. Ez a modell sokkal összeszedettebb külsővel rendelkezik, mint az EL, és a hűtőbordákkal csinosí­tott kéthengeres V motor látványa is jobban illik egy valódi cruiserhez. A VN250-et a mai napig gyártják.

Olvasói tapasztalatok

Jankowska Radka

2001-ben vettem egy 13 éves, 13 ezer kilométert futott, megkí­mélt Eliminator 250-est. 3,5 évig folyamatosan használtam, összesen 40 ezer kilométert tettem meg vele, néha elég mostoha körülmények közt. Ez volt az első motorom. Csak ajánlani tudom tanuló motornak, mert könnyen vezethető, megbocsátó, igénytelen szerkezet, ami csak egy kis benzint, olajat, és a kopó részek cseréjét kéri tulajdonosától. Fogyasztása alacsony, és nem eszi az olajat. Egyetlen hibája a gyengécske erőforrás, vagyis annak alacsony végsebessége: a 120 km/h-át csak néhanapján sikerült kisajtolni belőle, és az emelkedőkön néha érezni lehetett, hogy szenved szegény. A kis cruiseren az utasnak is viszonylag kellemes helye van, de hosszú távra nem ideális. Mind mindennapi közlekedésre, mind túrázásra remek társ, és remek női motor, alacsony súlypontja és könnyű súlya miatt.

Kertész Richárd

2001-ben vásároltam, 330 ezer forintért egy 1988-as évjáratú, Eliminatort. Az órában 20500 km-rel, gyári fényezéssel, pici sérülésekkel, sufni-tuning kipufogóval, taknyos villaszárral, kopott gumikkal. Az első szezonban 12 ezer km-t nyomtam bele. Azóta a feleségemé lett, de én magam is szí­vesebben nyúzom városban, mint a sajátomat VTR-emet. A km-óra most 49000-t mutat. A blokkja csörömpöl egy kicsit, amit a vezérműlánc okoz. A telószimmeringek cseréje nem okozott nagy költséget, annál inkább a karburátorban található tűszelepek. Ezeket csak Japánból tudtam megrendelni. A kormánycsapágy cseréjét is saját kezűleg hajtottuk végre, mint szinte minden javí­tást a motoron. Viszonylag egyszerű szerkezet lévén nem csak motorozni tanultam meg vele, de a karbantartásról is széles tapasztalatokat szereztem. A gyújtáskapcsoló érintkezéseinek megcsiszolásával tudtam az időnként felmerülő „se kép, se hang”-problémát orvosolni. Gyengélkedő akkumulátorral nem szabad az indí­tást megpróbálni, mert hajlamos a gyertya beköpésére, annak tisztí­tása pedig időigényes művelet, mert le kell venni az üléseket, a tankot, és hosszú szárú, kisméretű (16-os) gyertyakulcs is szükséges hozzá. Azt, hogy valójában hány km van a motorban, csak a Jóisten tudja. Olajat nem fogyasztott soha, a vizet nem forralja.