Jobbra tarts! Balra előzz!

Ősrégi hí­radó képkockái peregnek a szemeim előtt: 1941-ben készült, és a fekete-fehér fimben arra hí­vják fel a figyelmet, hogy július 6-ától kezdődően Budapest székesfőváros és körzete kivételével az egész országban életbelépett a jobboldali közlekedés. (Ezutóbbiakban csak novemberben vezették be ugyanezt) A jobboldali közlekedés főszabálya: Jobbra tarts, jobbra térj, balra előzz! Balra nagy í­vben, jobbra kis í­vben kell kanyarodni. A ma már kissé komikusan modoros oktatófilmen csendőr irányí­tja a forgalmat, az addig az ú baloldalán haladó autók az ő jelzésére látványosan áttérnek baloldalról a menetirány szerinti jobb oldalra. Önök szerint a jobbra tartás az elmúlt 71 évben magától értetődő dologgá lett, amelyről nincs mit beszélni? Vitatkoznék…

íllí­tólag  Napóleon rendelte el az általa meghódí­tott területeken a jobb oldali közlekedést. Valójában Napóleon csak az addigi gyakorlatot intézményesí­tette, néhány korábban balkezes országban is. Ráadásul a francia seregek visszavonulását követően a felszabadult országok visszatértek a bal oldali közlekedésre. A 20. század közepéig emellett is maradtak. Körülbelül a világ lakosságának 34%-a vezet a bal oldalon, 66%-a a jobb oldalon. Az utak hosszának arányában 28% a bal oldali, 72% a jobb oldali közlekedésre épült, annak ellenére, hogy eredetileg szinte az egész világon az 1700-as évekig bal oldali közlekedés volt, mivel ez az ésszerűbb a jobbkezesek számára.

A feljegyzések szerint az ókori Rómában még bal oldali volt a közlekedés. Ennek pontos oka nem ismert, de feltehetően arra vezethető vissza, hogy az ókorban a lakók rendszeresen magukkal hordták fegyvereiket, elsősorban kardjukat. Mivel az emberek nagy többsége jobbkezes, ezért biztonságosabbnak érezte, ha egy ismeretlennel szemben a bal oldalon halad, í­gy a rosszindulattal felé közeledőre gyorsabban ránthatta kardját. (Forrás: wikipedia)

A ma hatályos KRESZ szerint járművel az útesten – az előzés és kikerülés esetét kivéve – annak menetirány szerinti jobb oldalán, az ú- és forgalmi viszonyok szerint lehetséges mértékben jobbra tartva kell közlekedni.  A menetirány szerinti jobb oldal a KRESZ szerint az útestnek az a része, amely – a menetirányt tekintve – az útest úburkolati jellel megjelölt vagy képzeletbeli felezővonalától jobbra esik. Egyirányú forgalmú úon és körforgalmú úon az útest, továbbá osztott pályás úon a menetirányt tekintve jobb oldalra eső útest teljes szélességében menetirány szerinti jobb oldalnak tekintendő. A menetirány szerinti jobb oldalon haladás kötelezettségének jelentőségét könnyebb megérteni, ha arra gondolunk, hogy önmagában ennek megsértése – vagyis az, hogy valaki indokolatlanul a baloldalon közlekedik – büntetőjogi felelősség alapja lehet. Ha például valaki éjszakai látási viszonyok között közlekedve elüt egy útesten fekvő gyalogost, – ha mindez az útest menetirány szerint jobb oldalán történik – mindez legtöbbször kivédhetetlenül következik be, és az illető felelősségre sem vonható emiatt. ím ha valaki ugyanezt a gyalogost azonos körülmények között az útest menetirány szerinti baloldalán gázolja el, önmagában az a körülmény, hogy ott haladt, ahol nem lett volna neki szabad, elegendő lehet a büntetőjogi felelősség megállapí­tásához. (Ennek a büntetőjogi okozatosság elmélete az oka)

Az, hogy főszabály szerint az ú jobb oldalán kell közlekedni, mást és mást jelent a különböző tí­pusú utakon. A kétszer egy forgalmi sávos, – vagyis kétirányú, párhuzamos közlekedésre nem alkalmas – ú a legegyszerűbb, amennyiben a forgalmi sávokat úburkolati jel választja el egymástól. Amennyiben úburkolati jel nincs, de a forgalom kétirányú, a jobboldali közlekedés – a jobbra tartás – már egy kicsit nagyobb figyelmet igényel. Ilyenkor az egyes forgalmi irányokat az útestből azonos méretű – szélességű – útest-rész illeti meg, vagyis szemre nagyjából meg kell tudni határozni, hogy az útest képzeletbeli mértani felezővonala hol húzódik. Ennek a kérdésnek balra kanyarodásnál, előzésnél és még néhány más esetben nagy jelentősége van, a mértani felezővonal és ehhez viszonyí­tva az ütközési pont meghatározása időnként komoly erőfeszí­téseket igényel az igazságszolgáltatástól…

Az úburkolati jellel jelölt forgalmi sávok megengedett legkisebb szélessége – azokat az indokolt eseteket kivéve, amelyeknél szélességkorlátozás vagy egyes járműfajták közlekedésének tilalma is szükséges – lakott területen legalább 2,75 méter, lakott területen kí­vül pedig legalább 3 méter. Ez ugyan forgalomszervezési rendelkezés, tehát nem KRESZ szabály, de annak eldöntésében mindenképpen segí­t, – ha ez esetleg nem egyértelmű – hogy hol húzódik a forgalmi sávok képzeletbeli határa, ha azt úburkolati jel nem jelöli, illetve hogy az ú egy vagy több forgalmi sávos. Amint azt a KRESZ megállapí­tja, a forgalmi sáv az útestnek egy gépkocsisor biztonságos közlekedésére elegendő szélességű – akár úburkolati jellel megjelölt, akár meg nem jelölt – része. A két fent idézett szabály tehát összeolvasva azt jelenti, hogy a jogalkotó szerint lakott területen belül minimálisan kb. 2, 75 méter, azon kí­vül 3 méter szélességű sáv elegendő ahhoz, hogy egy gépkocsisor azon biztonságosan közlekedjen. (Én magam rendszeresen közlekedem egy olyan úon, amely két irányú, egy-egy forgalmi sávból áll, az úburkolati jelek jól láthatóak, de a forgalmi sávok olyan szélesek, hogy egyes autósokat egyfajta párhuzamos közlekedésre csábí­t, pláne, ha valaki tényleg az ú jobb széléhez húzódva közlekedik rajta…)


A jobbra tartás kötelezettsége párhuzamos közlekedésre alkalmas útesten azt jelenti, hogy a menetirány szerinti jobb oldalon belül – amennyiben az ú olyan széles, hogy ott több jármű is haladhat egymás mellett – a külső forgalmi sávot kell igénybe venni. Bár a KRESZ kifejezetten nem tiltja a leállósávon történő folyamatos haladást, de indirekt módon a jogszabályból mégis ez következik. A járművekkel ugyanis az útesten kell haladni, a leállósáv azonban nem az útest része. A leállósáv: az únak az útesttel azonos szintben levő, attól úburkolati jellel elválasztott és úburkolattal ellátott része. A leállósáv tehát része ugyan az únak, de nem része az útestnek!

Ugyaní­gy: az autóbuszöblöt, az autóbusz forgalmi sávot, a kapaszkodó sávot, a gyorsí­tó sávot, a nyitott kerékpársávot, valamint a kerékpársávot az előbbiekben taglalt jobbra tartási kötelezettség szempontjából figyelmen kí­vül kell hagyni. (Folytatjuk)