Oldalkocsival kínálták, de mivel a próbaú a vevőt tette próbára, inkább szólóban vette meg. Aztán következett a felújítás, két lépcsőben.
Jó ideje foglalkozom régi motorok fotózásával, van némi rutinom a folyamat társadalomlélektani részében is. Ha leállítunk egy veterán járművet utcán, téren, kapualjban, előbb-utóbb megjelenik valaki, és elkezd kérdezősködni, sztorizni. Mennyivel megy, mit érhet, a szomszédnak is ilyen volt – körülbelül ezen a kommunikációs szálon futtatva a beavatkozást. Azt hittem, nem lehet engem meglepni, de tévedtem.
Kattintson a képre a galériához!
Ne vegyék dicsekvésnek, már az első pillanatban kiszúrtam a téren az öregurat. Abból, ahogy szeme az Izsre és a katonára szegeződött, tudtam, aligha ússzuk meg a látogatást. Az unokát sietősen beterelte a homokozóba, és látszólag őgyelegve felénk indult. Odasasszézott Gyurihoz, és megszólította. Nem voltam túl jó oroszból, de ez még az én fülemet is sértette. – Zdrasztvujtye! – vett rajtot az első nyelvlecke biztosnak tűnő emlékével, majd a motorra bökve hozzátette: – Harasó! – Gyuri rezignáltan, ám barátságosan válaszolt pár szót, olyan kiejtéssel, amelyet hallva egy leningrádi arra gondol, ez a koma biztos Bakuból jött. – Tü v Moszkvjé? – érdeklődött tovább jó érzékkel az egykori partizánszimpatizáns. Gyuri megnyugtatta, hogy igen, a többit nem értettem.
Már az ukránok, oroszok is gyűjtik, az eBayen német árak vannak
Jól elvoltak, Gyuri pörgette a nyelvét, mintha a Három nővér kujbisevi előadásán Fedotyik hadnagyot játszaná, az öreg pedig küzdött, hogy egy-két emlékfoszlányból mondatot építsen, ami egyre nehezebben ment. Végül megkegyelmeztem neki. – Gyuri, fordítsd meg légy szíves a motort – szóltam közbe, és a derék emberben egy világ omlott össze. – Maga magyar? – kérdezte őszinte bánattal Gyuritól, és vége lett a barátságnak, ment vissza a homokozóhoz.
Planéta-történelem |
| Háborús jóvátételként vitték Izsevszkbe a német DKW-gyár gépeit, és azokon 1946-ban Izs 350 néven kezdődött a DKW NZ 350/1 gyártása. Korszerűsített változata az Izs 49, amelyet 1957-ig gyártottak, akkor jött az Izs 56, azt 1962-ben váltotta a Planéta. Utóbbi ára Magyarországon 22 ezer forint volt. 1965-ben jelent meg a Planéta 2, 15 lóerős motorral, 105 km/h végsebességgel. Az 1972-től készült Planéta 3 ára – a fejlődés biztos jeleként – 16 300 forint lett. Ismertetőjele, hogy a kerekei kisebbek, 18 colosak, és a tank formája is más. Planéta 3-ból volt 01-es, 02-es és 03-as széria. Hozzánk a Planéta 5-ből érkezett szállítmány utoljára, 1990-ben. |
De foglalkozzunk végre a motorral, mert Bognár György 1972-es Izs Planétája volna itt a téma. Sok pályatárshoz hasonlóan ő is megpróbálta olcsón megcsinálni, Trabant dugattyúval, házi festéssel, nagyjából szereléssel. Főleg váltóproblémák vezettek oda, hogy már-már feladja.
Ritkaság a fehér számlapos kilométeróra
– Többször szétszedtem a váltót. Ha minden fokozatot tudtam kapcsolni, akkor csöpögött az olaj a váltóból. Ha nem csöpögött az olaj, akkor nem vette a harmadikat és a negyediket. Végül beleuntam, eldöntöttem, eladom. Akkor meg minden barátom azt mondta, ne tegyem, meg kell csinálni, ez ritkaság – mesélte a második nekiveselkedés hátteréről Gyuri, hozzátéve, felesleges lenne mítoszépítésbe bonyolódni, motorozott eleget MZ Trophyval, az műszer a Planétához képest.
1972-től gyártották a 80-as évek végéig. Sok részletben még felfedezhetők a DKW-gyökerek
Az alapokról indult újra, szemcseszórás, kittelés, Wash-primer alapozás, fényezés a gyárival megegyező árnyalatúra. A blokkfedelet, a karburátortakarót, a fékfedeleket, a láncvédőt kalapácslakkal festették. Új csavarokat vett, lecsiszolta a keménységjeleket és horganyoztatta őket. A Kertész utcai motorosboltban kapott új kerekeket és kipufogót, még a „bálnazsíros”, barna csomagolóanyagba tekerve. A kerék gyakorlatilag le volt öntve zsírral. Egy napig törölgette benzines ronggyal, aztán, amikor először ment a motorral, a zsír kicsapódott a küllőanyákból, kezdhette elölről a tisztítást.
###
Hiányzott az üléskapaszkodó, és mivel az Izs abban is különbözik a Jawától, hogy nincsenek hozzá utángyártott alkatrészek, a mosógépcső pedig csak látszólag alkalmas a pótlásra, majdnem anélkül maradt a motor. Végül egy barát, az Izs-specialista Holló Zoltán kerített egyet bontásból. Hiánycikk a kapaszkodón kívül a régi lábtartó gumi is. A kormánymarkolat Jawához készült utángyártás, megtévesztésig hasonló. (Segítek, nem a csehek másolták az Izsről.)
Közvetlen kapcsolat a fékpedál és a féklámpakapcsoló között
Az alufedelek börzéről kerültek rá, akárcsak az emblémák, a láncvédő. Valódibőr-huzatot kapott az ülés, az eredetihez hasonló erezetű műbőr ugyanis nem létezik. 30 ezer forint volt az anyag, mert csak táblában lehet kapni, viszont így maradt még egy ülésre (készülőben egy Planéta 2 is).
Műszaki adatok: Izs Planéta 3 (1972) |
| Motor: egyhengeres, kétütemű, résvezérlésű, léghűtéses. Furat 72, löket 85 mm, lökettérfogat 347 cm³. Legnagyobb teljesítmény 18 LE 4800/min. Sűrítés 7,5. Akkugyújtás, 6 V. Erőátvitel. Többlemezes, olajban futó tengelykapcsoló, négyfokozatú váltómű. Méretek, tömeg. Tengelytáv 1450 mm, szabadmagasság 135 mm. Gumiméret 3,50-18, a fékdobok átmérője 150 mm. Saját tömeg 158 kg. Benzintartály: 18 l. Legnagyobb sebesség szólóban 110 km/h. ítlagfogyasztás 4 l/100 km. |
– Vettem a motorhoz tömítéskészletet. Tegyünk papírt pasztával vagy csak pasztát? – kérdezte Zoli. Mondtam, ha már megvan, tegyünk papírt is. Beöntöttem az olajat, erősen csöpögött. Összeraktuk papír nélkül, nem engedte az olajat. A csavaroknál is kitisztítottam a fészkeket, O gyűrűt tettem be, pasztát, így már sehol sem jön ki az olaj – összegezte Gyuri a motor összeszerelése során szerzett tapasztalatait. A végösszeg félmillió forint felett van, ezt biztosan állítja, de nem bánja, mert a Planéta drabálisabb, mint a Pannónia, s míg abból sok van, ebből alig, ezért jobban megnézik az utcán.
Az eredeti műbőr mintázatát hozza a drága valódi bőr ülésborítás. Nehéz jó kapaszkodót találni
Azt hozzá kell tenni, Gyuri egyenruhában valóban szürreális jelenség volt. Megbeszéltük a találkozót Budapesten, a Wekerlén, én érkeztem előbb, és egyszer csak előlépett az egyik ház sarkánál. Az épület állapota megfelelt az 1945-ösnek, ő pedig gimnasztyorkában, utászcsizmában, pilotka sapkában, mosolygósan úgy nézett ki, mint Szerjozsa, a második ukrán front művészegyüttesének népszerű szólótáncosa, aki beszerzőkörúon volt a pincesoron. Láttam is később pár tekintetet, amiből azt olvastam ki: – Úristen! Ezek visszajöttek?
Megtévesztően jó az orosz rendszám, Gyuri készítette a gyártási évet és a típus rövidítését lemezbe kalapálva