Horex-gyárlátogatás

A kezdeti nehézségekre már senki sem emlékszik, új határidőket állí­tottak fel, és Augsburgban fokozódik a hangulat: a Horex-gyárban jártunk.

Tudják Önök vajon, hogy valójában ki is készí­tette a motorkerékpárjukat? Valószí­nűleg nem. Pedig egész érdekes lenne, hiszen egyszer talán elismerően kezet fognának vele, elmesélnék neki, hogyan is alakult gyermekének fejlődése, vagy jókí­vánságokat küldenének neki a céges évfordulóra – minden bizonnyal számtalan lehetőség eszükbe jutna. De vajon egy motorkerékpár gyártásával kapcsolatban beszélhetünk egyetlen emberről? Normál esetben persze nem, hiszen a nagy szériában gyártott járműveknél szükségszerűen számos szakember kiveszi a részét a munkafolyamatokból. Személyes kötődés – ha egyáltalán – legfeljebb az olyan kis szériás gyártóknál alakulhat ki, mint például a Bimota. Vagy persze a Horex. Utóbbinál annyira frissen, hogy kisebb kezdeti nehézségek után – a gyártás megkezdését több alkalommal is el kellett halasztani – végre elérkezett a pillanat: az első sorozatgyártású modellek elhagyták az augsburgi gyártócsarnokot, és 2012 novemberében a Motorradhaus Schneiderhez az alsó-rajnai Voerdébe valóban megérkeztek az első előfutárok. íllí­tólag karácsonyig az összes – szám szerint 35 – németországi, ausztriai és svájci Horex-kereskedő megkapta az első modelljét. Ez persze nem hangzik túl soknak, de az összesen 15 dolgozót számláló cégnek ez is kihí­vást jelent. Különösen, ha belegondolunk, hogy a Horex a velős mondást: „One Man, one Bike” í­rta a zászlajára. A váz első csavarjaitól kezdve tehát ugyanaz az ember szereli össze a teljes motorkerékpárt, a legutolsó simí­tásokig.

 

 

Közvetlenül a sorozatgyártás megindulása előtt találkoztunk azzal a négy emberrel, akik számtalan alkatrészből összeszerelik a Horexeket. Munkahelyük egy nagy csarnok az augsburgi ipari területen, amely eredetileg egy váltógyártó cégé volt, és ezekből az időkből olyan praktikus dolgok maradtak itt, mint például a mérőpadok, szerszám- és marógépek, hegesztőberendezések és nagynyomású levegőrendszer. Kampós szállí­tóberendezés, esetleg futószalag? Na, az nincs. Ne felejtsük el: manufaktúra! Itt bizony minden kézzel készül, és í­gy az ipari tömeggyártás helyett négy világos szerelőpadot látunk, amelyeket először csak a földre festett szí­nes jelzésekről ismerünk fel. A négy szerelő saját kezűleg cipeli „gyermekét” munkahelyről munkahelyre, hogy az egyre újabb és újabb alkatrészekkel gyarapodjon.

 

 

Az első lépésben az acélcső kormánynyakat hozzácsavarozzák az Olaszországból szállí­tott alumí­niumöntvény hí­dvázhoz. Ezt követik a villahidak és a fordí­tott WP villa, a hatalmas egykarú lengővilla, az acél váznyúlvány és a WP rugóstag. Az első egység végén a felniket és az abroncsokat szerelik fel, ami igencsak praktikus, hiszen innentől kezdve már kerekeken lehet tolni a „munkadarabot”. A második egység a „házasulandóké”: a teljes egészében a neves motorgyártó, a Bodenseenél fekvő markdorfi Weber által szállí­tott, 161 lóerős, hathengeres VR-erőforrást alulról belehelyezik a vázba, és egybeépí­tik vele. Nem szólnak a harangok, de az egyesülés tökéletes.

 

A szülők (balról): Marc Groth (30), Marco Rossbach (31), Eduard Bauer (54) és Sebastian Lang (26)
a négy magasan képzett Horex-szerelő, akik négy egységben a kiváló minőségű alkatrészekből
összeszerelik a kész motorkerékpárt

 

A harmadik egységnél szerelik be a kábelkötegeket, a vezérlőegységet (az augsburgi ECU-specialista, a KTS gyártmánya), az ABS-modulátort (Bosch, 900 gramm, 9 MB), majd az elektronika kiegészí­tő elemeit összekötik az erőforrás és a futómű érzékelőivel. A negyedik és egyben utolsó szerelőegységben (a nyitóképen az előtérben látható) a VR6 Roadster elnyeri végleges formáját. Itt a Horex-szerelők többek között a tankot, a sárvédőket, a kormányt, a műszereket, valamint a fék- és kuplungberendezést szerelik fel, és az eddigiekhez hasonlóan most is minden lépést dokumentálnak a számí­tógépen. Ezután a Horexet feltöltik a működéshez szükséges összes folyadékkal, és mehet is a mérőpadra, sőt, ezután ki az úra, és ha az ellenőrzés mindent rendben talált, akkor kerülhet végül a kereskedőhöz. Jelenleg naponta két motorkerékpár készül el. Ha minden tökéletesen összeáll, akkor állí­tólag négy új motorkerékpár készülhet el naponta. Ha ezek közül valamelyik Önt is érdekelné látogasson el a www.horex.com oldalra.

 

 


 

HAZET – a Horex szerszámgép-beszállí­tója
Az exkluzí­v találkozót a helyszí­nen a remscheidi szerszámgépgyártó, a Hazet tette lehetővé, amely három németországi üzemben állí­t elő professzionális szerszámgépeket. Az 1868-ban, Hermann Zerver (az ő nevéből: „Ha” és „Zet” áll össze a cégnév) alapí­totta vállalkozás elsősorban személyautó-gyártóknál és műhelyekben van jelen. A marketingrészleg vezetője, Carsten Scholz és csapata számára annál izgalmasabb volt a kissé szokatlan kérés a motorkerékpárok kézi gyártásával kapcsolatban. Mindenekelőtt a fentiekben részletesen leí­rt négy szerelőegységet kellett elkészí­teniük és olyan klasszikus kéziszerszámokkal felszerelniük, mint a kombikulcs vagy a nyomatékkulcs. Azért esett a választás a Hazetre, mivel a Horex műszaki beszerzője, Max Meyer a magánéletben „abszolú Hazet-rajongó”, és egyszerűen rákérdezett egy e-mailben a remscheidi üzemmel való lehetséges együttműködésre. Persze két másik neves cég ajánlatát is bekérték – de a végén mégis a Hazet nyert. A Horex felelős vezetőit különösen az előre gyártott szerszámkészlettel ellátott szerviz-szerelőautó és a szükségletek tökéletes elemzése győzte meg. 2011 végén megszületett a megállapodás, 2012 elején a Hazet leszállí­totta a szerelőegységeket. A pontos számokról egyik fél sem beszél, de nagyjából öt számjegyűre becsüljük az összeget – euróban, természetesen.

 

Kétszeresen is „made in Germany”: a Hazet marketingosztályának vezetője, Carsten Scholz
örül az újraéledt tradicionális márkával, a Horexszel való együttműködésnek