Fotósuli VI.: Mit fotózzunk?

Vegyük úgy, hogy már ismerjük az alapokat, mint rekeszátmérő, zársebesség, mélységélesség, harmadolási szabály stb. És akkor jön a nagy kérdés…

Mit fotózzunk? Szerencsére már sokan kategorizálták a fotózást, nem kell mást tennünk, mint elővennünk ezeket a kategóriákat. Leegyszerűsí­tve a főbb területek: gyermekfotózás, portré (állatportré, emberportré), épületfotózás, tájfotózás, természetfotózás, sportfotózás (akciófotózás). Természetesen létezik több kategória is, melyek az előbbi felosztás további finom tagolása: belső épület-, divat-, akt-, modell-, reklám-, tágy-, makrófotózás stb.

Mivel nem győzzük hangsúlyozni, hogy sorozatunk nem szakcikk, csupán alapismeretek, tanácsok gyűjteménye, nekünk elég a mi durva besorolásunk – különben sem az osztályba sorolásától lesz egy kép jó vagy rossz.

Épületfotózáskor nem csak az egész épület, de annak egy részlete is érdekes lehet

Néha teljesen egyértelmű, mi kí­vánkozik egy képre, máskor pedig nem. Hogy egy fotóhelyszí­nre érve megkönnyí­tsük döntésüket, azt javasoljuk, tegyék föl maguknak a kérdést: mit látok magam körül? Melyik a legérdekesebb része az engem körülvevő környezetnek? Az a szunyókáló ember? Netán az önfeledten játszó gyermek, vagy a kávéház teraszán ülő beszélgetők csoportja? Vagy az a magányosan álló kapu, esetleg a sötét boltí­veken kirajzolódó fény? Mi a legjellemzőbb arra a tájra, országra, ahol éppen vagyok? Melyik fejezi ki a hely lényegét, hangulatát? Ha ezekre a kérdésekre választ tudunk adni, akkor már csak az elsajátí­tott technikát kell helyesen alkalmaznunk és nagyon nem lövünk mellé. Hadd adjunk pár tanácsot az egyes helyzetekhez.

Munkaidőben egy benzinkúnál… Afrika nem a lázas munkavégzésről hí­res

Gyermektémák esetében általában az a jó, ha a gyermeket a saját magasságából fotózzuk. Ha védtelenségét, kicsinységét akarjuk hangsúlyozni, akkor fotózhatjuk magasból is. Egyes gyerekek imádnak szerepelni, mások nem, őket jobb észrevétlenül lekapni. Hasonló a helyzet a felnőttekkel is. Ha észrevétlenek akarunk maradni, jó szolgálatot tesznek a teleobjektí­vek. Érdemes legalább 200 mm-es gyújtótávolságú választani. Egyes kultúrák különbözőképpen reagálnak a fotós szándékára. Az iszlám világában általában nem szeretik, különösen í­gy van ez az asszonyok esetében. Ott körültekintően kell eljárni, különben komoly problémát is szerezhet magának a meggondolatlan vagy tapintatlan turista. A teleobjektí­vvel való fotózás felvet egy erkölcsi kérdést is: lefotózhatok-e valakit akarata ellenére? Jómagam is „loptam már pillanatokat” egy ember életéből olyan helyzetben, amikor tudtam, hogy ha megkérdezem, nagy eséllyel nemleges választ kapok, de ezzel együtt bizonyos távolságból illendőbbnek érzem megkockáztatni a kérdést, szabad-e.

Emberábrázolás egyik formája, amikor munka közben mutatjuk be alanyainkat

Más hatást keltenek a testközelből készí­tett felvételek, ehhez azonban már egyfajta pozití­v, de legalábbis megengedő viszonynak kell lennie a két fél között. Megkönnyí­theti dolgunkat, ha beszédbe elegyedünk potenciális fotóalanyunkkal, megismerkedünk vele. így általában könnyebben kapjuk meg beleegyezését. Ez a fajta fényképezés már egyfajta kapcsolatteremtő képességet is feltételez.

Az őrségi fezekasmester szí­vesen állt modellt a képhez, de ehhez meg kellett ismernünk vele

Fekete-Afrikában (Maliban) szerzett tapasztalataink alapján például azért kell észrevétlenül fotóznunk, mert ha észreveszik szándékunkat – különösen a gyerekek –, az összes rajta akar lenni a felvételen. íltalában arra szalad az egész falu, amerre az ember az objektí­vet fordí­tja.

Portréalanyunkat ábrázolhatjuk valamilyen elfoglaltsága – munka, szórakozás – közben is, ez általában többet mond róla, mint egy puszta arckép. Beszédes lehet viselete is. A Geo magazin 2008/4 számában megjelent egy kép, amelyen csak egy tuareg szeme és azt keretbe foglaló burnusza látszik. Sokkal többet mond a felvétel, mintha az egész arca látszott volna. Ha még emlékeznek a mondásra: „a kevés néha több”.

Táj- és épületfotózásnál megfelelő távolság hiányában nagylátószögű objektí­vekkel dolgozhatunk, de az egész épület vagy táj helyett próbálkozhatunk egy-egy jellegzetes részletének megragadásával is, ekkor ismét a teleobjektí­vhez nyúlunk. Hálás téma lehet egy öreg ajtó faerezete vagy kilincse, egy kú csapja vagy a katedrális ereszének szörnyszerű ví­zköpői. Tájképnél hasonló részlet lehet egy fa, egy magányosan, az elemek játékának kitett kóró, vagy más, a tájba illő állat, növény, tárgy is.

Az őrségi tájfotó a koraőszi párás-ködös időszakot örökí­tette meg. A legelésző őzekhez lopakodva kellett közel kerülni

A lényeg, hogy képünk szóljon valamiről, váltson ki érzelmeket, gondolatokat, vagy közvetí­tsen információt. Ha ezek bármelyikét megteszi, már nem rossz kép.