Fotósuli I.: Fényképezési alapismeretek

Sorozatunkban megismerheti a fényképezés alapelveit, í­gy csodálatos képekben örökí­theti meg motoros élményeit.

A digitális fényképezőgépek elterjedésével ugrásszerűen megnőtt azok száma, akik fényképeken akarják megörökí­teni élményeiket. A piacon az utóbbi időben százával jelennek meg az elérhető árú digitális kamerák, többen fotóznak ma, mint valaha. Azt is hozzá kell tennünk, hogy nagyon sokan elképzelés nélkül, a legalapvetőbb ismeretek nélkül kattintgatnak. Az eredmény sok ezernyi unalmas kép. Ehhez járul még az a tény, hogy a digitális gépeknél már „semmibe nem kerül” fotózni, nem kell filmet vennünk és előhí­vási költségeket, nagyí­tást, fizetnünk, gátlástalanul lőhetünk bármire, és ez a szabadság sok esetben igénytelenséghez vezet.

Megpróbáljuk Olvasóinkat megismertetni az alapvető fényképezési alapelvekkel, hogy jobb, kifejezőbb, mások számára is élvezhetőbb képeket készí­thessenek. Előre bocsátjuk, hogy sorozatunk nem szakcikk, sokkal inkább tanácsok, alapismeretek tolmácsolása, melyeknek figyelembe vételével valószí­nűleg jobb képeket készí­thetnek. Ezek az ismeretek egyben felkelthetik az Önök érdeklődését a komolyabb, mélyebb tartalmú fotózás iránt is. Nem fogunk nagyon a témák mélyére ásni, hiszen ez nem lehet feladata a Motorrevünek.

A fényképezés lényege a találó magyar nyelvben is kifejeződik: fény által leképezni… tárgyakat, személyeket, tájakat, eseményeket. A jó fénykép azonban több ennél az egyszerű meghatározásnál, hiszen a fotó nem csak a pillanatot örökí­ti meg, hanem egyfajta alkotás, amely jó esetben magában hordozza készí­tőjének személyiségét, látásmódját is.


In medias res – a dolgok közepébe vágva

A lehető legegyszerűbben fogalmazva egy fénykép készí­tése során egy lencserendszeren, valamint egy változtatható átmérőjű nyí­láson keresztül meghatározott mennyiségű fényt juttatunk egy fényérzékeny anyagra, melyet az egyszerűség kedvéért hí­vjunk csak filmnek. A hangsúly a filmre jutó fény mennyiségén van.

A bejutó fény mennyiségét két módon szabályozhatjuk: egyrészt a fényt bebocsátó nyí­lás méretével, másrészt annak nyitva tartási idejével, amelyet a fényképezőgép zárszerkezete szabályoz.

Rekeszérték (blende, apertúra), exponálási idő

A fényt beeresztő nyí­lást apertúrának, blendének, vagy rekesznek hí­vjuk, a jele általában „A”, az Apertura szóból. Azt az időtartamot, amely alatt a fény a filmre jut, vagyis a zár nyitva tartási idejét exponálási időnek nevezzük, jele általában „T” az angol Time, vagy „S” a szintén angol Shot szóból származtatva.

Elektromosan működtetett rekesz szerkezet

A blende átmérőjének méretét a fotózásban számokkal jelölik, ezeket nevezik „egész” rekesz értékeknek: 1.4, 2, 2.8, 4, 5.6, 8, 11, 16, 22.

Egyes gépeken ezeken felül megkülönböztetnek ún. fél blende értékeket is, de mi az előbbi felsorolásban csak az egész értékeket jelöltük. Minél kisebb a szám, annál nagyobb apertúrát, vagyis blendenyí­lást jelez, és minél nagyobb a szám, annál kisebb a fényt bebocsátó nyí­lás mérete.

Vigyázat, becsapós: minél kisebb a szám, annál nagyobb rekeszátmérőt jelent. Az objektí­vek rajzolata általában nem teljesen nyitott rekesznél a legszebb. Az ideális rajzolathoz nyissa ki teljesen és zárja vissza három értékkel (pl.: 2,8-ról 8-ra)

Minden egész blendeméret átmérője a kisebb szomszédjának a kétszerese, vagyis a nagyobb szomszédjának a fele. Tehát a 5.6-es rekesz kétszer akkora nyí­lást jelent, mint nagyobbik szomszédja, a 8-as blende, ugyanakkor feleakkorát, mint kisebb szomszédja, a 4-es blende.

Expozí­ciós idő

Mint már emlí­tettük, a nyí­lás nyitva tartási ideje a másik fontos tényező. A fényképezőgépekben egy lemezekből álló zárszerkezet szabályozza, hogy a fény mennyi ideig jusson a fényérzékeny anyagra. A zársebesség azt az időtartamot jelenti, ameddig a fény újában álló zárszerkezet nyitva van. Minél nagyobb a zársebesség, annál rövidebb ideig van nyitva a zárszerkezet, és adott rekesz (apertúra, blende) érték mellett annál kevesebb fény jut a fényérzékeny anyagra. A zársebességet a fotózásban számokkal jelölik: ½, ¼, 1/8, 1/16, 1/30, 1/60, 1/125, 1/250, 1/500, 1/1000 másodpercek, magán a gépen azonban csak az egész számot tüntetik fel: 2, 4, 8, 16, 30, 60, 125, 250, 500, 1000. Az igényesebb és drágább gépek ennél gyorsabb és lassabb zársebességre is képesek. Itt is igaz – akár csak a rekeszértékeknél – és egyértelműen látszik is, hogy a szomszédos értékek egymás kétszeresei, illetve fele. Ez azt jelenti, hogy 250-es zársebesség esetén (1/250 sec) kétszer annyi fény jut a fényérzékeny anyagra, mint 500-as értéknél (1/500 sec).

Modern fényképezőgépek lemezes zárszerkezete

Alapesetben egy képet akkor exponáltunk jól – vagyis akkor kapott megfelelő mennyiségű fényt – ha olyannak látjuk, mint szabad szemmel. Ha a kép sötét részeiből eltűnik a struktúra, netán az egész kép tónusa szándékunk ellenére sötét lett, akkor túl rövid zársebességet, vagy túlságosan zárt blendét (nagy szám, kis nyí­lás) használtunk. Ha a kép világos részei kiégtek, az egész kép túlságosan világos, akkor túl nagy blendenyí­lást, vagy hosszú zársebességet alkalmaztunk.

Fényképezési módok a programválasztó tárcsán

Mint arról már emlí­tést tettünk, a fény mennyiségét két úon, két érték beállí­tásával befolyásolhatjuk, és ezek egy aránypárt képviselnek, eredményük állandó mennyiségű fény. Ha megfelezzük – mondjuk 5.6-ről 8-ra szűkí­tjük a rekeszértéket (ne feledjük, a rekesznél minél kisebb a szám, annál nagyobb a nyí­lás és fordí­tva), akkor kétszer annyi fényre, ezzel fele akkora zársebességre (mondjuk 1/500 helyett 1/250 sec) lesz szükségünk a helyes expozí­cióhoz. Ez természetesen fordí­tva is igaz, kétszer akkora zársebesség (1/250 helyett 1/500 sec) esetén kétszer tágabb (8 helyett 5.6) rekeszt kell alkalmaznunk ugyanahhoz a megvilágí­táshoz. 
Még egyszerűbben fogalmazva: fele akkora nyí­láshoz kétszer akkora időt, kétszer akkora nyí­láshoz pedig fele akkora időt kell választanunk.

Mindez meglehetősen rémisztően hangzik első hallásra, de nem kell megijedni, a mai korszerű gépek elvégzik helyettünk ezeket a beállí­tásokat. Sőt, a legolcsóbbak nem is képesek másra, mint csak automata üzemmódban dolgozni. Ezeknél a készülék fénymérő berendezése magától beállí­tja a rekeszértéket és a hozzá tartozó zársebességet.

Mozgások fotózásához válassza ki a zársebesség előválasztó üzemmódot (S, vagy T)! Használjon kis sebességet, ha elmosódott képet akar, válasszon nagy zársebességet, ha ki akarja mereví­teni a képet!



f11, 1/100 sec, ISO 100



f2,8, 1/800 sec, ISO 320

Az egy fokkal igényesebb gépek kétféle félautomata üzemmóddal is rendelkeznek. Ezek a „rekeszelőválasztás” és a „zársebesség előválasztás” üzemmód. A rekeszelőválasztás üzemmódban (Av) a fotós állí­tja be a rekesz értékét, a gép automatikája pedig kiszámolja hozzá a helyes zársebességet. A zársebesség előválasztás üzemmódban (Tv vagy Sv) a fotós állí­tja be a zársebességet, és a gép számolja hozzá a megfelelő rekeszértéket.

A rekeszérték/zársebesség tehát egy arányt jelent: például az 5.6-os blende, 1/500 sec párosí­tás ugyanazt a világosságot eredményezi, mint a 8-1/250, 11-1/125, 16-1/60, vagy a 4-1/1000, 2.8-1/2000 párosí­tások.

A még igényesebb gépek felajánlják a teljesen manuális üzemmódot is (M), ekkor mind a rekeszértéket, mind pedig a zársebességet a fotós állí­tja be. A helyes expozí­ció megtalálásához vagy nagy rutin szükséges, vagy pedig használjuk a fényképezőgép keresőjében látható kijelzőt.
Ha a fenti párosí­tások ugyanazt a megvilágí­tást eredményezik, akkor mi alapján válasszunk értékeket?

Önök joggal kérdezhetik: mire jó mindez? Miért nem elég nekem az automata üzemmód?

Válaszunk egyszerű: azért, mert más-más témákhoz más és más beállí­tások bizonyulnak jónak. A legtöbb esetben azt szeretnénk, ha képeink élesek lennének, de a leggyakrabban elkövetett hiba a képek életlensége. Ha feltételezzük, hogy gépünk autofókusza a képet élesre állí­totta, akkor vagy a téma, vagy pedig maga a fotós mozdult meg az exponálás pillanatában. Az eredmény mindkét esetben életlen felvétel lesz.

A téma bemozdulása gyakori a mozgások, sportesemények, motorversenyek fotózásakor, ilyenkor hosszú exponálási idővel kizárt az éles felvétel készí­tésének lehetősége hiszen ilyenkor sokáig van nyitva a zár, és ez alatt mind a témának, mind a fotósnak van ideje bemozdulni.

Tehát egyes esetekben kí­vánatos lenne a lehető legrövidebb exponálási idő választása, hiszen í­gy van a legnagyobb esélyünk arra, hogy csökkentsük a bemozdulás veszélyét. Más esetben esetleg éppen azt szeretnénk, hogy a ví­zesés romantikusan, selyemfátyolszerűen elmosódottan zuhogjon egy tájképünkön, miközben körülötte élesek a táj részletei.

A kí­vánt hatásokat a zársebesség helyes megválasztásával érhetjük el. A mozgásokat megfagyasztani, megfogni nagy zársebességű exponálással lehet. Ez általában 1/400-1/1000 sec exponálási idővel lehetséges. Mozgást ábrázoló témák esetében a téma és a háttere is „megfagy”.

A zársebesség variálásának lényege a zuhogó ví­z fotózásakor a legnyilvánvalóbb. Nagy sebességnél a ví­z üvegszerűen “megfagy”, kis sebességnél romantikusan fátyolszerűvé válik



f29, 1/5 sec, ISO 100



f9, 1/250 sec, ISO 100

A nevezett ví­zesés fotózásakor a zuhogó ví­z „elmosása” a célunk, ekkor akár 1/16 sec (16) másodperces exponálási időre is lemehetünk, ekkor azonban mindenképpen támasszuk le gépünket, vagy használjunk háromlábú fotósállványt és időzí­tőt, hogy a gép ez exponáló gomb lenyomásától se mozdulhasson be. Az időzí­tő funkció szintén a legtöbb gépen megtalálható, működésekor az exponálógomb lenyomását követően általában 10 másodperc múlva következik be az exponálás.

Tippek:

  • ha csak lehet, ne használjon „P” jelű programautomatikát
  • mozgás fotózásakor használjon zársebesség előválasztás programot Tv, (egyes gépeken Sv), és nagy zársebességet (pl.: 1/500, 1/1000 sec)
  • ha elmosódott mozgást akar, (pl. ví­zesés fotózása), akkor is használjon Tv programot, de kis zársebességet (1/10-1/60 sec) és késleltetett exponálást, lehetőség szerint fotóállványt

Következő cikkünkben megismerkedhetnek a mélységélesség fogalmával, a mélységélességet befolyásoló tényezőkkel, a fény irányának jelentőségével, a helyes géptartással, és a mozgáskövető, behúzott, vagy más néven svenkelős technikával.