Nem szabad azt hinni, hogy már nincs mit tanulni. Mindig lehet még egy
két fokkal mélyebbre dönteni, tisztább ívet választani, vagy a stíluson
csiszolni. Az egyes szinten megszerzett tudáshoz képest vajon mit nyújt
mesterkurzusnak számító kettes szint?
Ez a képzés azoknak szól, akik nem csak elvégezték az egyes szintet, hanem az ott tanultakat rutinszintre fejlesztették. Ennek megfelelően elvárás, hogy azokat a gyakorlatokat el tudjuk végezni. A két lépcsőfok között ajánlott szünetet tartani, és legalább 1000–1500 kilométert megtenni az új ismeretek alkalmazásával. Ha hiányzik a motor magabiztos irányítása, nem lehet tovább építeni tudásunkat. Határainkat ki lehet tolni, de átugrani nem. Ezért a kettes szint egy rövid felméréssel kezdődik, ahol a vendégek az egyes szint feladatait végzik el, ez alapján esetleg javasolják nekik, hogy inkább ismételjék még az alapokat.
![]() |
A kettes szint feladatait már szűkebb helyen, kevesebb rontási lehetőséggel és általában picit gyorsabban kell végigvinni |
Az egyes szint anyaga lényegében az alapvető manőverek, a kanyarodás, fékezés és elkerülés. A kettes szinten ezeket fejleszthetjük tovább; szűkebb helyen, kevesebb rontási lehetőséggel kell végezni a gyakorlatokat. A már meglévő technikák összefűzésén és csiszolásán kívül új feladatok is szerepelnek a tematikában, ennél a tudásszintnél a korábbiakhoz képest már a motorozás más összetevőivel kell foglalkozni. A szlalom végrehajtása is változik, míg korábban gázzal és fékkel kell végigmenni, addig itt jóformán fizikai befektetés nélkül, a felsőtesttel kimozogva kell elvégezni a gyakorlatot – a kormányt akár elég mindössze négy ujjal fogni. Ez elsősorban azoknak fontos, akik hosszú utakra indulnak. A városi motorosnak abban a félórában, míg megy, mindegy, hogyan szorítja a kormányt, de amikor 6-800 kilométert kell levezetni, ez egyáltalán nem mellékes.
![]() |
Az elkerülési gyakorlatnál csak az utolsó pillanatban derül ki, melyik irányba kell elhaladni |
Tudni kell, mikor szükséges kapaszkodni, gyorsításnál-lassításnál hogyan kell helyezni a testsúlyt – ezzel sokkal könnyedebb lesz a motorozás. A Safety-Hungary a biztonságos utcai motorozásról szól, ennek megfelelően itt már előkerülnek olyan feladatok, amikben egyszerre több tényezőt is figyelembe kell venni. Az egyik ilyen az elkerülés, amikor az utolsó pillanatban villan fel a fény a hallgató előtt, hogy melyik irányban kell kikerülni az akadályt. A másik a fékezés, amikor ugyanazon a ponton kell megállni tíz, húsz és harminc méter gyorsítás után. Meglepő, hogy az az apróság, hogy kijelölt pontra kell fékezni, sok esetben hibázásra kényszeríti a tanulót, aki egyébként kijelölt pont nélkül rövidebb távon is meg tudna állni. A tréning legnehezebb, egyik utolsó gyakorlata a nyolcas. Ezt véletlenül se tévesszük össze a rutinpályán bemutatott gyakorlattal – nyomvonal azonos, csak feleakkora helyen kell végrehajtani. Molnár Viktor instruktor mondta erre, hogy ebben minden benne van, amit eddig tanultak: jól kell helyezni a testsúlyt, állandó gázállással kell menni, helyesen kell használni a féket és közben még relatív nagy tempóra is szükség van, hogy kiadja. Kettes szint előtt és után egyaránt van lehetőség egy-egy napos gyakorló tanfolyamon részt venni, ahol a már teljesített kurzus anyagát ismételhetjük, tökéletesíthetjük. Ekkor az instruktorok már nem szólnak bele, csak ha valamivel kapcsolatban probléma merül fel.
![]() |
A legnehezebb a nyolcas: a jogosítvány megszerzésénél körülbelül kétszer ekkora hely áll rendelkezésre |
Ez a kettes szint elvégzése után is ajánlott, ugyanis mindig van mit egy picivel jobban tudni. A kettes szint elvégzésével egy nagyon erős és megbízható tudásszintet érhetünk el, de innen is van tovább. Egyszer ugye létezik egy hármas szint, ami nem más, mint az instruktorképzés, valamint a tandem, vagyis az utassal való motorozás.