Balesetmegelőzés: takarásból előbukkanó gyalogos

A közlekedés – bár résztvevői nem egymás ellen játszanak – kis túlzással olyan, mint egy sakkjátszma. Az számí­that sikerre, aki képes előre is gondolkodni.

A latin nyelv – amely joghallgatóként sokszor eszembe juttatta Móricz nyelvóráktól és szigorú nyelvtanáruktól rettegő diákjait – mostanra egyfajta univerzális nyelvvé lényegült át. Igazán kevesen ismerik ugyan, de néhány latin szót mindenki elő tud kapni a szókincséből, és ezek jelentését többnyire ismertnek vesszük. A „prevenció” kifejezés a hétköznapi szóhasználatban éppúgy elterjedt, mint az orvostudományban vagy a jogi nyelvben. A közlekedési jogalkalmazásban pedig olyan sajátos tartalommal telí­tődött, amellyel a balesetmegelőzés kapcsán érdemes foglalkoznunk.


A közúi közlekedés – és í­gy a KRESZ – egyik alapelve a „bizalmi elv” amely lényegében azt jelenti, hogy főszabály szerint minden közlekedő joggal számí­that arra, hogy a közlekedés szabályait mások is megtartják. Vannak azonban fontos kivételek. Egyrészt nem számí­that mások szabályos közlekedésére az, aki maga is szabálytalanul közlekedik. Másrészt senki sem bí­zhat abban, hogy a szabályokat mások is megtartják, ha a szabályszegés ténye már kellő időben felismerhető. (Ha például egy gyalogos figyelmetlenül az útestre lépve halad át egy úon, ahol elsőbbsége nincs, attól kezdve, hogy észleljük őt, nem hivatkozhatunk arra, hogy bí­ztunk a gyalogos megállásában, hanem azonnal elhárí­tásba kell kezdenünk). Harmadrészt nem szabad biztosan számí­tani arra, hogy a közlekedés szabályait olyan személyek is megtartják, akiktől a szabályos magatartás koruk, (gyermekek, idős emberek) testi fogyatékosságuk (pld. vakok) vagy más ok (pld. ittasság) miatt felismerhetően nem várható el. Mit jelent ehhez képest a preventí­v vezetési mód? Olyan hozzáállást, amelynek révén a járművezető ott is felkészül valamilyen veszélyhelyzetre, ahol egyébként nem lenne köteles. Ha meggondoljuk azt, hogy a KRESZ egy minden tipikus veszélyhelyzettel számoló jogszabály, amely az előí­rások maradéktalan megtartása mellett elviekben képes lenne minden kockázat kiküszöbölésére, akkor azt is be kell látnunk, hogy a preventí­v vezetési stí­lus tulajdonképpen nem jelent mást, mint a fenti főszabály elvetését, vagy más szóval: a kivételek bőví­tését. A preventí­v vezetési mód tehát egyfajta olyan gondolkodást és gyakorlatot jelent, amely képessé tesz a mások szabályszegéséből fakadó többletkockázatot akkor is elhárí­tani, ha annak előfordulására egyébként nem kellene számí­tani.

Az elmélet illusztrálására lássunk egy valóságban is megtörtént balesetet! Valaki – történetesen egy idős asszony – az irányonként egy-egy forgalmi sávból álló és nagy forgalmú budapesti úon gyalogosként kí­ván áthaladni az egyik oldalról a másikra, az ú hossztengelyére merőlegesen. Ott, ahol az idős nő a járdán állva az áthaladásra várakozik, kijelölt gyalogos átkelőhely nincs. Az ú főúvonal. Záróvonal nincs.

A nő észreveszi, hogy a tervezett haladási nyomvonalához képest balról jobbra közlekedő autóbusz vezetője lassí­t, és beáll abba az autóbuszmegállóba, amely a nő tervezett áthaladási nyomvonalától mindössze 1-2 méterre van, tőle bal kéz felől, és amely az ú jobb oldalán, a sávot elfoglalva helyezkedik el. Az autóbusz mögött közlekedő járművek vezetői szintén lassí­tanak, majd megállnak, mert nem tudják felmérni, hogy a busz megállásának mi az oka. Eközben az autóbusz utasai le-és felszállnak.

Egy fiatal férfi ugyanebben az időpontban motorkerékpárral azon a főúon közlekedik, amelyen az autóbusz is, mégpedig amögött, vele azonos irányban, és az autóbusz megállását, valamint a többi jármű lassí­tását látva úgy dönt, hogy áttérve a menetirány szerinti baloldalra, megelőzi az előtte haladó és lassí­tó járműveket, és elhalad az álló autóbusz mellett.

Az idős nő – annak ellenére, hogy az adott forgalmi szituációban az útestre nem léphetne, hiszen az autóbusz takarja előle az útest baloldalát, – megkezdi áthaladását. Eközben könnyelműen bí­zva abban, hogy balról az autóbuszon kí­vül más jármű nem érkezhet, – annak ellenére, hogy ez tőle elvárható lenne, – az útest felezővonaláig behaladva és balra tekintve nem győződik meg arról, hogy neki bal kéz felől, az általa – az autóbusz takaróhatása miatt – be nem látható úszakaszról nem érkezik-e előzést végrehajtó jármű, (ezt ugyanis az adott úszakaszon semmi sem tiltja) behalad a fiatal férfi által igénybevett forgalmi sáv területére. Ezzel a magatartással a gyalogos egy sor KRESZ szabályt megszeg, amelyek elemzésébe most az egyszerűség kedvéért ne bonyolódjunk bele. Legyen elég annyi, hogy ha a gyalogos betartaná a rá vonatkozó szabályokat, a későbbi konfliktus nem jönne létre.

A motoros – a takaróhatás megszűnésének pillanatában – az idős hölgy által keltett veszélyhelyzetet intenzí­v fékezéssel, és a motorkerékpár balra kormányzásával igyekszik ugyan elhárí­tani, de ettől a manővertől járműve felborul és miközben a férfi az útestre zuhan, a motorkerékpár oldalán csúszva, sodródva nekicsapódik a nő egyik lábának. A férfi a baleset miatt olyan súlyos sérüléseket szenved, amelyek egyike akár mozgáskorlátozottsághoz is vezethet. A hölgy ellen büntetőeljárás indul, és biztosan számí­that az őt elmarasztaló í­téletre.

Na és? – kérdezhetik Önök. Ez a motoros részéről el nem hárí­tható veszélyhelyzet volt, hiszen ki gondolná, hogy az autóbusz takaróhatásából egy meggondolatlan gyalogos bukkanhat fel? Ha a motoros minden rá vonatkozó szabályt megtartott, akkor igazán nem tehet arról, hogy valaki őt veszélybe sodorja. Ha azt a pillanatot nézzük, amikor a gyalogos a takaróhatásból felbukkan, akkor Önöknek tökéletesen igaza van. Műszaki szakértői számí­tásokkal az esetek többségében meghatározható, hogy a motorosnak mekkora ú és idő állt volna rendelkezésére, hogy a gyalogossal történő ütközést elhárí­tsa, sőt még az is, hogy milyen fékezési intenzí­tásra lett volna szükség ugyanehhez. Létezik azonban egy másik szemlélet is, amely időben korábbról vizsgálja a veszélyhezet kialakulását. Ez pedig az autóbusz megállásának pillanata. Semmilyen szabály nem í­rja ugyan elő, mégis – miután helyismeret hiányában nehéz felmérni, hogy az autóbusz miért állt meg – hasonló helyzetekben célszerű lassí­tással felkészülni arra, hogy valami szabálytalan történhet. Gondoljuk meg: az autóbusz azért is állhatna ott, mert vezetője éppen átengedi az egyébként elsőbbséggel nem rendelkező gyalogost. Ezt a motoros nem tudhatja. Sőt: az igazán preventí­v gondolkodás szerint magát az előzést sem érdemes ilyenkor megkezdeni, mert az az ismeretlen ok, amely miatt a többi jármű vezetője lassí­t, olyan rejtett kockázatot hordozhat magában, amely az előzés végrehajtása közben válik csak igazán félelmet keltő valóságos veszélyhelyzetté…..