B kategóriás jogosí­tvánnyal kismotorra – Hogy is van ez?

2011 végén többéves népi kezdeményezés ért célba: a törvénymódosí­tások értelmében 2012-től kiegészí­tő képzés és vizsga után B kategóriás jogosí­tvánnyal is vezethetők a 125 cm³-es, maximum 11 kW teljesí­tményű motorok, robogók.

A téma B125 néven vált ismertté, amelyben a lakosság aláí­rásgyűjtéssel fejezte ki igényét a változtatások iránt. A kezdeményezés sikerében meglepő összefogás és egyetértés mutatkozott meg, hasonló esetre három éve volt utoljára példa a Motorrevü akciója során (szabad buszsávhasználat). Akkor ez a városi motoros közlekedés folyamatosabbá és biztonságosabbá tételét jelentette, erősí­tve a motorozás mellett szóló érveket. De miért kell a motorozás mellett érvelni? Kinek jó az, ha motoroznak az emberek?

Válaszunk egyszerű: mindenkinek. A motorozás népszerűsí­tése közérdek. Az állí­tás megértéséhez vizsgáljunk meg egy átlagos nagyvárosi napot. Reggel papa és mama beülnek egy-egy közepes méretű autóba, de ha nem is kettőbe, egybe biztosan. A következő félórát autóban töltik, ezalatt megtesznek 10 és 20 km közötti távolságot, dugóban araszolva. Az ú során majd’ mindenki begyűjt némi sérelmet, í­gy felspannolva érkezik munkahelyére, ahol pozí­ciójától függően despota főnökök vagy tehetségtelen, lusta beosztottak fokozzák a benne lévő feszültséget. A hazautat az egész nap felgyülemlett stressz súlya alatt teszi meg a reggelihez hasonló közlekedési környezetben. Ehhez jönnek még a napi parkolási gondok, kerékbilincsek, lesben álló közterület-fenntartók, meghúzott fényezés, letört visszapillantó tükrök és nem mellesleg a folyamatosan emelkedő üzemanyagárak.

Vajon melyek a lehetséges megoldások? Az egyik a közösségi, más néven – és szó szerint – a tömegközlekedés. Várakozás, tolongás, nyáron izzadtság, télen áporodott nagykabátok szaga, kiszakadt üléshuzatok, graffitivel elrondí­tott járművek. A másik lehetőség a kerékpáros közlekedés. Egészséges, környezetkí­mélő, olcsó és relatí­ve gyors, de nem annyira, hogy ne legyen állandóan úban a többi résztvevőnek. A rossz úviszonyok sem kedveznek a biciklizésnek, és ha viccelni akarunk: az élő erővel hajtott jármű az emberiség őskorát idézi. De semmi esetre sem árt hozzá egy munkahelyi zuhanyzó.

Végezetül pedig ott van a modern motorizált kétkerekűek kí­nálta alternatí­va. Egy négyütemű, 125-ös motor, robogó gyors, viszonylag környezetkí­mélő, ugyanis folyamatosan halad, keveset fogyaszt, kevés helyet foglal az úon, nem kell parkolódí­jat fizetni érte, és nem utolsósorban élmény vele a közlekedés. Egy motoros, robogós család napja í­gy alakul: reggel papa és mama csinos és vagány motoros-robogós ruhát húz, felül egy-egy robogóra, vagy mama felül papa mögé. A tí­z kilométerre lévő munkahelyre tí­z perc alatt beérnek, hiszen az üres buszsávot használják, és ez a rövid suhanás már maga az öröm. Nincs dugó, araszolás, parkológond, a közterület-fenntartó mintha nem is létezne.


Az ember jókedvűen érkezik munkahelyére, és már a főnök sem olyan despota, a beosztottak sem olyan tehetségtelenek és lusták. A költségek pedig… öröm minden egyes tankolás! Hetente két és fél liter üzemanyag,és nincs tolongás, várakozás, hónaljszag. A motorozásban az a szép, hogy annak is jó, aki autóban marad. Minden egyes motoros, aki nem kocsiba ül, tehermentesí­ti a közlekedést, az utakat és a parkolókat. A motorozás tehát jó, a motorozás tehát szép, a motorozás tehát hasznos. A motorozás társadalmi érdek.

És ehhez a jó, szép és társadalmilag is hasznos közlekedési módhoz mostantól könnyebben hozzájuthat minden autós ember. Az új rendeletek értelmében ugyanis ötórás képzés és két vizsga után B kategóriás jogosí­tvánnyal bárki vezethet 125 cm³-es, maximum 11 kWos motorkerékpárt és/vagy robogót. Az ötlet Európa nagy részén nem számí­t újnak. Portugáliában, Spanyolországban,Franciaországban, Olaszországban, de Angliában és Ausztriában is hasonló a helyzet, különbségek leginkább a jogosultság megszerzésének feltételeiben vannak. Olaszországban a

leglazább a törvény, ahol semmiféle külön képzés nem kell a 125-ösökhöz.

A hazai elképzelés szerint az ötórás oktatás elméleti és gyakorlati részből áll. Az elmélet három órát tesz ki, ebben egy KRESZ, egy műszaki ismeretek és egy óra vezetéselmélet szerepel. A kétórás gyakorlati képzés első órája zártpályás járműkezelés, a második forgalmi gyakorlat, ez után jön a forgalmi vizsga. Az elméletet vizsga zárja, ez rutinból nincs. Az iskolák legalább egy-két órás extra gyakorlati képzést javasolnak, hogy a jelentkező legalább a vizsgaúvonalak sajátosságaival tisztába jöjjön. Az elméleti és a zártpályás képzés egy nap alatt megtörténhet,

KRESZ-vizsga Budapesten a hét öt napján zajlik, a rendszer leggyengébb pontja a forgalmi vizsga. Az általános gyakorlat szerint vizsgabiztos akkor megy ki egy iskolához, ha 16 motoros összegyűlt és í­gy a vizsga kiad egy munkanapot.

A költségek 30-40 ezer forint körül várhatóak, gyakorlati vizsga márciustól novemberig terjedő időszakban tehető. Ezúon a jogosí­tványba bekerül az A1 kategória is. A jelenlegi elképzelések pár pontban különböznek a Magyar Gépjárműimportőrök Egyesülete által ideálisnak tartott változattól. Az MGE a nyugat-európai gyakorlathoz hasonlóan 3-5 éve meglévő B kategóriás jogosí­tványhoz (forgalmi rutin) és minimálisan 5-7 órás vezetéshez kötné a jogosultság megszerzését. Feltételezi a KRESZ ismeretét, í­gy az oktatást és a vizsgát nem tartja elengedhetetlenül szükségesnek. A hangsúlyt a gyakorlati képzésre fektetné. A mostani szisztémában a figyelmet a kiegészí­tő tréningekre hí­vná fel. Ilyeneket utólagos oktatás formájában több szervezet, például a rendőrség motoros oktatói vagy a Safety-Hungary is nyújtanak.

És hogy miért kell ehhez 125 cm³-es motor és robogó? Elsősorban a biztonság, másodsorban az ésszerűség indokolja. A legálisan utakon futó segédmotoros kerékpárok maximum 50 cm³-esek és 4 kW-osak lehetnek, tervezés szerint nem haladhatják meg a 45 km/órás sebességet. Gyakorlatban az átlagos városi tempó Budapesten 50 km/óra vagy afölötti. Nem egy úon, hí­don 60-70 km/óra a megengedett legnagyobb sebesség, í­gy a legális 50-esek feltartják a közlekedést, ezzel akár veszélyhelyzetet is teremthetnek.

Noha a törvény elkészült, a rendszer nem épült ki tökéletesen, és az érdeklődők is elmaradtak – az utca embere nem tud a lehetőségről. Fogjunk össze, meséljünk egymásnak a lehetőségről.