A KRESZ módosuló rendelkezéseiről 3. rész

Január 1. óta a közúi közlekedésben egy tiltott dologgal kevesebb, – legalábbis ami a motorosokat illeti – a kérdés csak az, hogy az ebből származó előny kellően kompenzálni fogja-e az esetleges hátrányokat, és hogy ennek köszönhetően a közlekedési konfliktusok száma nőni vagy csökkenni fog.

Mottó:Mindig is a diákok ismerték legjobban a tiltott dolgok vonzerejét. Azok, akik „bejáratosak voltak az iskolaépület padlásterébe. Sokszor osontak oda fel, mert ott ritkábban fordultak elő tanárok, rengeteg mindenféle érdekesség hevert szerteszét, jól lehetett fönn diskurálni, zenélni, focizni, a teraszról az utcára köpködni, de mindekelőtt azért szerettek ehelyütt tartózkodni, mert szigorúan tilos volt.” (Bí¤cher Iván: Intőkönyv)

Úgy vélem, önmagában a tilalom megszűnése a békés egymás mellett élés szempontjából kevéssé értékelhető, a lényeg a tényleges gyakorlaton múlik. Arról pedig mindezidáig még keveset tudunk. Vannak ráadásul olyan összefüggések is, amelyek a maguk elméleti sí­kján már most világosan kirajzolódnak, de a bennük rejlő esetleges problémákra a megoldás még senki fejében sem született meg. Többek között ilyen kérdéseket is felvetünk majd a későbbiekben. Tudom, sokszor, sokan megfogalmazták már, mégis leí­rom én is, mert őszintén egyetértek vele: Az új lehetőség egyaránt segí­theti a kétkerekűek vezetőit a járműveikben rejlő előnyök kihasználásában, enyhí­tve a nagyvárosokra jellemző, kényszerű „üresjáratokat”, ugyanakkor válhat eddig nem ismert konfliktusok forrásává. A ví­zválasztó a két lehetőség között abban áll, hogy az autóbusz sáv használatának újdonsült jogosultjai készek-e betartani minden létező közlekedési szabályt, amely az új lehetőség kapcsán felmerül. Ne felejtsük el: A cikksorozatunkban nevesí­tett KRESZ szabályoknak (is) az ad különös nyomatékot, hogy azok megsértése egyrészt veszélyezteti a motorosok (és más közlekedők) testi épségét, másrészt azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a kétkerekűek vezetői egyszercsak szabálysértési- vagy büntetőeljárás érintettjévé vállhatnak.


A legutóbbi cikket a sebességgel kapcsolatos fejtegetésekkel fejeztük be. Most itt is folytatjuk. Ha az adott úszakaszon 50 km/h-s sebességhatár van érvényben, a motorkerékpárok vezetői az autóbusz forgalmi sávot nem használhatják arra, hogy az előttük, a párhuzamos közlekedésre alkalmas útesten, 50 km/h-s sebességgel haladó járműveket megelőzzék, mert ehhez 50 km/h-s sebességnél nagyobb sebességre kellene gyorsulniuk. Ha valaki folyamatosan az autóbusz forgalmi sávban halad, és nagyobb sebessége folytán lehagyja a többi sávban közlekedő járművet, az nem minősül előzésnek, de a sebességkorlátozás ilyenkor is érvényes. (Ne felejtsük el, hogy ha a jármű vezetője azzal okoz közúi balesetet, hogy a megengedett legmagasabb sebességet túllépte, és a megengedett sebesség mellett a baleset bizonyí­thatóan nem következett volna be, akkor az adott járművezető a balesetért felelőssé válhat!) Továbbra is érvényes ezen kí­vül az ún. relatí­v gyorshajtás tilalma: Járművel a forgalmi, az időjárási és a látási viszonyoknak, továbbá az úviszonyoknak (az ú vonalvezetésének, az úburkolat minőségének és állapotának) megfelelően kell közlekedni, figyelemmel kell lenni a jármű sajátosságaira, az utasokra és a rakományra. Kevesen vannak tudatában, holott a KRESZ előí­rja, hogy ha a forgalom sűrűsége folytán a forgalmi sávokban összefüggő járműoszlopok alakultak ki, forgalmi sávot változtatni csak abban az esetben szabad, ha a vezető bekanyarodásra vagy megállásra kí­ván felkészülni. Ez a szabály a járműoszlopra jellemző sebességtől függetlenül érvényes. A gyorsabb előrejutás érdekében tehát a sávváltás ezesetben még akkor sem megengedett, ha az előzés érdekében nincs szükség 50 km/h-s sebességnél nagyobb sebességre. A KRESZ szerint, ha a „Sebességkorlátozás” jelzőtábla lakott területen 50 km/h-nál, lakott területen kí­vül 90 km/h-nál nagyobb sebességet jelez, személygépkocsival, motorkerékpárral és a 3500 kg megengedett legnagyobb össztömeget meg nem haladó gépkocsival legfeljebb a jelzőtáblán megjelölt sebességgel szabad közlekedni. Nagyobb sebességet még – esetleg az autóbusz forgalmi sávba való áttéréssel végrehajtott – előzés érdekében sem lehet alkalmazni.


Részben a sebességgel összefüggő probléma, amellyel a Motorrevü egy korábbi számában már foglalkoztunk, és most az autóbusz forgalmi sáv használatával összefüggésben is felmerül: a gyorsabb előrehaladás lehetősége nem szabad, hogy elfeledtesse a motorosokkal azt a szabályt, amely szerint a kijelölt gyalogos átkelőhelyet csak fokozott óvatossággal és olyan sebességgel szabad megközelí­teni, hogy a járművel, amennyiben szükséges, a gyalogos átkelőhely előtt meg is lehessen állni. Az, aki az autóbusz forgalmi sávban haladva más – vele párhuzamosan közlekedő járművek mellett – elhalad, (amit értelemszerűen a relatí­ve nagyobb sebesség tesz lehetővé) miközben kijelölt gyalogos átkelőhelyhez közeledik, olyan veszélybe sodorja a gyalogosokat, (sőt, adott esetben önmagát is), amely veszély elhárí­tására aztán többnyire senkinek nincs lehetősége.

És végül még egy gondolat a sebességgel kapcsolatban: Olyan utakon, ahol a párhuzamos közlekedésre alkalmas útestről balra nagy í­vben kanyarodás besoroló sáv segí­tségével hajtható végre, és forgalomirányí­tó fényjelző készülék nincs, a szemből érkező, de a kanyarodóhoz közelebb eső sávokban közlekedő járművek által takart jármű észlelése nehézkes. Tipikusan ilyen a szemből, az útest jobb oldalán elhelyezkedő autóbusz forgalmi sávban haladó motoros. Ilyenkor a kanyarodó (nem egy nyomon haladó) jármű vezetője – feltéve, hogy a hozzá közelebb eső sávokban a forgalom megáll, és a kanyarodás megkezdhető – sokszor csak akkor tud az autóbusz sávban haladó más járművekről meggyőződni, ha valamennyire behalad az autóbuszsáv területére. Az itt eltúlzottan nagy sebességgel érkező motoros azonban – éppen sebessége – miatt nehezen észlelhető, és ráadásul amikor a motoros észreveszi a veszélyhelyzetet, a sebesség miatt már nincs abban a helyzetben, hogy azt elhárí­tsa…