1968. november 8-án, 3 nappal azután, hogy az Egyesült íllamokban Nixon megnyerte az elnökválasztást, és 2 nappal azelőtt, hogy a Szovjetunióban fellőtték a Zond-6 űrhajót, amely majd felvételeket sugároz a Hold túlsó oldaláról, Bécsben megnyitották aláírásra azt az Egyezményt, amely a közúi jelzésekről szól.
A Szerződő Felek – „felismerve, hogy a közúi jelzőtáblák, jelzések, jelképek és úburkolati jelek nemzetközi egyöntetűsége szükséges a nemzetközi közúi közlekedés megkönnyítése és a közutak biztonságának növelése céljából”, – megállapodtak bizonyos egységes rendelkezésekben. A Szerződő Felek – vagyis az Egyezményben részes államok – kötelezték magukat arra, hogy legkésőbb az Egyezménynek a területükön történt hatálybalépésétől számított négy éven belül kicserélnek vagy kiegészítenek minden olyan jelzőtáblát, jelképet, berendezést vagy jelet, amely rendelkezik ugyan az Egyezmény által meghatározott rendszer valamelyik jelzőtáblájának, jelképének, berendezésének vagy jelének jellemzőivel, de más a jelentése, mint amit ez az Egyezmény ahhoz rendel. Ezért nem kell külföldre utazva úgy éreznünk magunkat az utakon, mintha a Holdra érkeztünk volna…
Mindenki, aki a KRESZ rendelkezéseit biflázza, hogy vezetői engedélyt szerezzen, részben a fenti egyezményt tanulja, a magyar KRESZ ugyanis sok rendelkezést megismétel, vagy inkább aszerint szabályoz, ahogy azt a Bécsi Egyezmény meghatározza. Hogy mit kell jelentenie pld. a „motorkerékpár” vagy a „pótkocsi” kifejezésnek, hogy milyen osztályokba sorolhatóak a közúi jelzőtáblák, vagy hogy hol és hogyan kell elhelyezni a forgalomirányító fényjelző készülékeket, azt ez az egyezmény szabályozza. Ez persze nem jelenti azt, hogy a nemzeti közúi közlekedési szabályozásoknak nincsenek különleges sajátosságai.
De kezdjük az elején! Milyen közúi jelzéseket ismer a magyar szabályozás? A rendőri jelzéseket, a jelzőlámpa jelzéseit, a jelzőtáblát, az úburkolati jelet, és a jogszabályi rendelkezést. A járművezetőknek egyetlen rövid úon is a közúi jelzések garmadáját kell felismerniük, megérteniük és nem utolsó sorban megfelelően alkalmazniuk. Amennyiben azonos helyen – pld. egy úkereszteződésben – több közúi jezés is van, amelyek esetleg ellentmondanak egymásnak, akkor szükség van egy olyan szabályra, amely alapján el tudjuk dönteni, hogy melyiket kell irányadónak tekinteni. Vegyünk egy meglehetősen hétköznapi példát: egy úkereszteződésben el van helyezve egy „Elsőbbségadás kötelező” közúi jelzőtábla és egy forgalomirányító fényjelző készülék is, amely működik és zöld fényjelzést ad. Vagy: Rendőr irányítja a forgalmat, és nekünk szabad jelzést ad, miközben a forgalomirányító fényjelző készülék piros jelzést mutat. (Hajmeresztőnek tűnik a példa, pedig láttam már ilyet, és hiába tudtam, mi a megoldás, meglehetősen nagy bizonytalansággal töltött el a tudat, hogy áthajtok a piroson.) A megoldás az ilyen esetekre nem magyar találmány, ezt is egy nemzetközi egyezmény szabályozza, amiből az következik, hogy az alább idézett rendelkezés minden aláíró államban irányadó. „A forgalmat irányító hivatalos személyek utasításai magasabb értékűek, mint a közúi jelzőtáblák, a forgalomirányító fényjelző készülékek vagy az úburkolati jelek által közölt utasítások, valamint a közlekedési szabályok.” A KRESZ ezt a következőképpen fogalmazza meg: „A rendeletben meghatározott egyéb közúi jelzések és a forgalmi szabályok csak annyiban irányadók, amennyiben a rendőr jelzésével nem ellentétesek”.
A KRESZ szerint a forgalom irányítására nem csak a rendőr jogosult, hanem a szolgálatban lévő katonai forgalomszabályozó, a katasztrófavédelmi hatóság közúi ellenőre, a vám- és pénzügyőr, a tűzoltó, valamint a forgalmat ellenőrző közlekedési hatóság közúi ellenőre is. A KRESZ a rendőri karjelzések hierarchikus elsőbbségének szabályát (vagyis az egyéb jelzések másodlagos jellegét a rendőr jelzéseivel szemben) ezutóbbi személyekre is kiterjeszti, ami azt jelenti, hogy ha a forgalom irányítására jogosult fent felsorolt személyek valamelyike irányítja a forgalmat, akkor az ő jelzései irányadóak, és nem a közúi jelzőtáblák, vagy a fényjelző készülék jelzései, stb. Tudják Önök, hogy néz ki egy vám- és pénzügyőr? Vagy egy katonai forgalomszabályozó? Mert én nem. Ez csak azért érdekes, mert ha valaki egy úkereszteződésben jól láthatóan a forgalom irányításával van elfoglalva, és nyilvánvalóan nem rendőr, akkor a jelzéseinek csak abban az esetben kell engedelmeskedni, ha ennek a személynek a jelzések adására való jogosultsága számunkra kétségtelenül megállapítható. Kevéssé valószínű, hogy hétköznapi dolgaink után rohanva a forgalomirányító jogosultságát kezdenénk el firtatni. Persze ez részletkérdés, ha azt vesszük hogy az életben a leggyakoribb forgalomirányító mégiscsak a rendőr, őt pedig könnyű felismerni.
A fent felsorolt személyeken kívül van még két személy, aki a forgalmat irányíthatja. Az egyik a jelzőőr, a másik a polgárőr. Az ő jogosultságaik azonban nem hasonlíthatóak a rendőréhez, és a többi „kiemelt” forgalomirányítóéhoz. Åk csak „Megállj!” jelzést adhatnak. A jelzőőr vagy a polgárőr jelzőtárcsával vagy – feltartott, vagy vasúi átjárónál az útesten állványra helyezett – piros fényű lámpával adott jelzésére meg kell állni. Jelzőőrrel elsősorban akkor találkozhatunk, ha az úon felújítási/átépítési munkák folynak, és például a munkák miatt kialakuló úszűkület eredményeképpen a kétirányú forgalom másképp nem biztosítható.
Az előbbiekben már érintettem a közúi jelzések közötti hierarchia első számú szabályát, a rendőri karjelzések elsőbbségét más közúi jelzésekhez képest. Van azonban egy további szabály is, amely szintén hierarchikus rendelkezés, és ugyanúgy nemzetközi jogi alapja van, mint az első számú szabálynak, ez pedig a következő: Ha a forgalmat fényjelző készülék irányítja, a „Főúvonal” jelzőtábla, valamint az elsőbbséget szabályozó jelzőtáblák jelzései nem irányadók. (A nemzetközi egyezmény szerint a forgalomirányító fényjelző készülékek utasításai magasabb értékűek, mint az áthaladási elsőbbséget szabályozó közúi jelzőtáblák utasításai.) (Folytatjuk)