A hierarchia – Közúi jelzések 1. rész

1968. november 8-án, 3 nappal azután, hogy az Egyesült íllamokban Nixon megnyerte az elnökválasztást, és 2 nappal azelőtt, hogy a Szovjetunióban fellőtték a Zond-6 űrhajót, amely majd felvételeket sugároz a Hold túlsó oldaláról, Bécsben megnyitották aláí­rásra azt az Egyezményt, amely a közúi jelzésekről szól.

A Szerződő Felek – „felismerve, hogy a közúi jelzőtáblák, jelzések, jelképek és úburkolati jelek nemzetközi egyöntetűsége szükséges a nemzetközi közúi közlekedés megkönnyí­tése és a közutak biztonságának növelése céljából”, – megállapodtak bizonyos egységes rendelkezésekben. A Szerződő Felek – vagyis az Egyezményben részes államok – kötelezték magukat arra, hogy legkésőbb az Egyezménynek a területükön történt hatálybalépésétől számí­tott négy éven belül kicserélnek vagy kiegészí­tenek minden olyan jelzőtáblát, jelképet, berendezést vagy jelet, amely rendelkezik ugyan az Egyezmény által meghatározott rendszer valamelyik jelzőtáblájának, jelképének, berendezésének vagy jelének jellemzőivel, de más a jelentése, mint amit ez az Egyezmény ahhoz rendel. Ezért nem kell külföldre utazva úgy éreznünk magunkat az utakon, mintha a Holdra érkeztünk volna…

Mindenki, aki a KRESZ rendelkezéseit biflázza, hogy vezetői engedélyt szerezzen, részben a fenti egyezményt tanulja, a magyar KRESZ ugyanis sok rendelkezést megismétel, vagy inkább aszerint szabályoz, ahogy azt a Bécsi Egyezmény meghatározza. Hogy mit kell jelentenie pld. a „motorkerékpár” vagy a „pótkocsi” kifejezésnek, hogy milyen osztályokba sorolhatóak a közúi jelzőtáblák, vagy hogy hol és hogyan kell elhelyezni a forgalomirányí­tó fényjelző készülékeket, azt ez az egyezmény szabályozza. Ez persze nem jelenti azt, hogy a nemzeti közúi közlekedési szabályozásoknak nincsenek különleges sajátosságai.

 

 

De kezdjük az elején! Milyen közúi jelzéseket ismer a magyar szabályozás? A rendőri jelzéseket, a jelzőlámpa jelzéseit, a jelzőtáblát, az úburkolati jelet, és a jogszabályi rendelkezést. A járművezetőknek egyetlen rövid úon is a közúi jelzések garmadáját kell felismerniük, megérteniük és nem utolsó sorban megfelelően alkalmazniuk. Amennyiben azonos helyen – pld. egy úkereszteződésben – több közúi jezés is van, amelyek esetleg ellentmondanak egymásnak, akkor szükség van egy olyan szabályra, amely alapján el tudjuk dönteni, hogy melyiket kell irányadónak tekinteni. Vegyünk egy meglehetősen hétköznapi példát: egy úkereszteződésben el van helyezve egy „Elsőbbségadás kötelező” közúi jelzőtábla és egy forgalomirányí­tó fényjelző készülék is, amely működik és zöld fényjelzést ad. Vagy: Rendőr irányí­tja a forgalmat, és nekünk szabad jelzést ad, miközben a forgalomirányí­tó fényjelző készülék piros jelzést mutat. (Hajmeresztőnek tűnik a példa, pedig láttam már ilyet, és hiába tudtam, mi a megoldás, meglehetősen nagy bizonytalansággal töltött el a tudat, hogy áthajtok a piroson.) A megoldás az ilyen esetekre nem magyar találmány, ezt is egy nemzetközi egyezmény szabályozza, amiből az következik, hogy az alább idézett rendelkezés minden aláí­ró államban irányadó.  „A forgalmat irányí­tó hivatalos személyek utasí­tásai magasabb értékűek, mint a közúi jelzőtáblák, a forgalomirányí­tó fényjelző készülékek vagy az úburkolati jelek által közölt utasí­tások, valamint a közlekedési szabályok.” A KRESZ ezt a következőképpen fogalmazza meg: „A rendeletben meghatározott egyéb közúi jelzések és a forgalmi szabályok csak annyiban irányadók, amennyiben a rendőr jelzésével nem ellentétesek”.

A KRESZ szerint a forgalom irányí­tására nem csak a rendőr jogosult, hanem a szolgálatban lévő katonai forgalomszabályozó, a katasztrófavédelmi hatóság közúi ellenőre, a vám- és pénzügyőr, a tűzoltó, valamint a forgalmat ellenőrző közlekedési hatóság közúi ellenőre is. A KRESZ a rendőri karjelzések hierarchikus elsőbbségének szabályát (vagyis az egyéb jelzések másodlagos jellegét a rendőr jelzéseivel szemben) ezutóbbi személyekre is kiterjeszti, ami azt jelenti, hogy ha a forgalom irányí­tására jogosult fent felsorolt személyek valamelyike irányí­tja a forgalmat, akkor az ő jelzései irányadóak, és nem a közúi jelzőtáblák, vagy a fényjelző készülék jelzései, stb. Tudják Önök, hogy néz ki egy vám- és pénzügyőr? Vagy egy katonai forgalomszabályozó? Mert én nem. Ez csak azért érdekes, mert ha valaki egy úkereszteződésben jól láthatóan a forgalom irányí­tásával van elfoglalva, és nyilvánvalóan nem rendőr, akkor a jelzéseinek csak abban az esetben kell engedelmeskedni, ha ennek a személynek a jelzések adására való jogosultsága számunkra kétségtelenül megállapí­tható. Kevéssé valószí­nű, hogy hétköznapi dolgaink után rohanva a forgalomirányí­tó jogosultságát kezdenénk el firtatni. Persze ez részletkérdés, ha azt vesszük hogy az életben a leggyakoribb forgalomirányí­tó mégiscsak a rendőr, őt pedig könnyű felismerni.

A fent felsorolt személyeken kí­vül van még két személy, aki a forgalmat irányí­thatja. Az egyik a jelzőőr, a másik a polgárőr. Az ő jogosultságaik azonban nem hasonlí­thatóak a rendőréhez, és a többi „kiemelt” forgalomirányí­tóéhoz. Ők csak „Megállj!” jelzést adhatnak. A jelzőőr vagy a polgárőr jelzőtárcsával vagy – feltartott, vagy vasúi átjárónál az útesten állványra helyezett – piros fényű lámpával adott jelzésére meg kell állni. Jelzőőrrel elsősorban akkor találkozhatunk, ha az úon felújí­tási/átépí­tési munkák folynak, és például a munkák miatt kialakuló úszűkület eredményeképpen a kétirányú forgalom másképp nem biztosí­tható.

Az előbbiekben már érintettem a közúi jelzések közötti hierarchia első számú szabályát, a rendőri karjelzések elsőbbségét más közúi jelzésekhez képest. Van azonban egy további szabály is, amely szintén hierarchikus rendelkezés, és ugyanúgy nemzetközi jogi alapja van, mint az első számú szabálynak, ez pedig a következő:  Ha a forgalmat fényjelző készülék irányí­tja, a „Főúvonal” jelzőtábla, valamint az elsőbbséget szabályozó jelzőtáblák jelzései nem irányadók. (A nemzetközi egyezmény szerint a forgalomirányí­tó fényjelző készülékek utasí­tásai magasabb értékűek, mint az áthaladási elsőbbséget szabályozó közúi jelzőtáblák utasí­tásai.) (Folytatjuk)