Yamaha Vmax – Vidd maximumig

Az új Vmax nemcsak az eddigi legerősebb széria motor, de a japánok sok műszaki törekvésének csúcspontja is.

    Egy rövid gombnyomás, és a négy vaskos kipufogóból telt dohogás távozik. Minden gázfröccsre mintha egy alvó oroszlán ébredne fel veszedelmes üvöltéssel. Ami itt éltre kel, az első pillanattól jelzi, hogy ő a főnök. Csak az Euro 3-as változat is olyan jól szólna, mint az amerikai! „Ez az Euro 3-as. Nincs külön amerikai változat,” világosí­t fel Hajime Nakaaki, az új Vmax szülőatyja. „Hosszú kí­sérletekkel értük el ezt a szubjektí­v hanghatást.”

    De ennek a gépnek nemcsak a hangja lenyűgöző. Minden porcikája finoman kidolgozott, az összkép martiális. A gyújtáskulcs dió nagyságú feje, a csukló vastagságú villaszárak, nem is beszélve a két oldalt elhelyezett, alumí­nium légbeömlőről és a négy titán kipufogódobról. A Vmax mélyfekete szí­nén át piros kristályok csillognak, ha rásüt a nap, í­gy értelmét adva a Solar Black szí­nelnevezésnek. Ilyenkor érthető az is, miért piros fonállal varrták a nyerget. A nagy fordulatszámmérő mutatója minden gázadásnál villámgyorsan szalad végig a számokon, ez az erőforrás tetemes lökettérfogata ellenére nem egy lusta óriás, hanem egy hightech telivér.

    Mégsem igényel a kezeléséhez több erőt, mint egy sokkal kisebb motor. Jól kézre áll a kónuszos kormány, a kuplung kis kézerővel működik és jól adagolható, finoman cuppan be az első sebességfokozat. Ugyanilyen finoman indul el a gép, semmi rángatás, alacsony fordulaton lazán lehet vele ballagni, a kimondottan laza és kényelmes testhelyzettel í­gy a lassú flangálás is kellemes üzemmód. Viszont minden lazaságnak és békességnek vége, ha ütközésig merészeljük húzni a gázt. Felüvölt az erőforrás és akármelyik sebességfokozatban hatalmasat ránt a több mint 300 kilós motoron. Igaz, a 200-as gumi nagyon sok erőt tud továbbí­tani, í­gy hatalmas a gyorsulás, de még ezt a tiszteletet parancsoló papucsot is könnyedén túlforgatja a V4-es elemi ereje. Nakaaki csapata vette magának azt a merészséget, hogy az elektronikus gázzal csak az átmeneteket simí­totta ki, de nem vett el a motor erejéből az alsó sebességfokozatokban, mint a többi mai nagyvasnál. Az egyetlen üröm, hogy alsó fordulatról, kis pillangószelep állásról kissé késleltetve veszi a parancsokat az erőbűvész.

    Lustán halad a forgalom San Diegoból kifelé. Akkor merre van a következő dragstrip? Sajnos ellentétben az első Vmax bemutatójához, most nem kóstolhatunk bele, mit tud nyí­lt vadászterületén a mindent a gyorsulásnak alárendelő muscle bike. Sebaj, a kaliforniai táj és a kanyargós országutak kárpótolnak, még ha a rend szigorú őrei mindig jelen is vannak, és még a fotózásnál is kihangsúlyozták, hogy aki egykerekezik, vagy gumit éget az aszfaltra, az az őrsön fejezi be a tesztelést. Az élvezetes kanyargás ellen viszont nincs kivetni valójuk.

    Élvezetes kanyargás egy 310 kilós szörnyeteggel? Igen! Mert menet közben teljesen elfelejtjük a súlyát. Viszonylag lapos villaszöge, bőséges utánfutása és hosszú tengelytávja ellenére kimondottan könnyen fordul a Vmax, Nakaaki és csapata nagyon jól eltalálta a súlypont elhelyezését. A jól kézhez álló kormány és a laza testhelyzet is megkönnyí­ti a dolgot, oly annyira, hogy eleinte inkább arra kell figyelni, hosszú í­veken nehogy túlkormányozzuk a Vmaxot. Főleg lassú haladás közben fordul elő, hogy a széles papucson gördülő óriással a kanyar végére sokkal szűkebb í­ven találjuk magunkat, mint ahova terveztük, tehát amí­g megszokjuk, sok figyelmet kí­ván a pontos irányí­tása. Viszont még a váltókanyarok is lazán mennek vele, és í­gy a szerpentineken igazán élvezetes motorozást nyújt. Azért szupersport motorokkal mégsem képes szembeszállni, ahhoz túl hamar leérnek a lábtartók, és ha a határokig elmegyünk vele, jól érezhetők a kardánhajtás reakciói is. Annál szórakoztatóbb, mennyire lazán keresztbe lehet állí­tani a gépet kigyorsí­tásnál. Egy laza csuklómozdulat, és túlforog a hátsó gumi, és nagyon jól kontrollálhatóan húzza maga után a csí­kot.

    A teljesség kedvéért megjegyzendő, hogy Jeffry de Vries a sajtóbemutatóra kissé áthangolta a futóművet, tudva, hogy mindenki a gyorsulásra fogja magát rávetni. így a standard beállí­táshoz képest a villa és a hátsó rugóstag húzófokozatából ugyanúgy visszavett, mint a hátsó rugóstag előfeszí­téséből, és hátul a légnyomásból is csökkentette. így kevésbé hajlamos a motor az egykerekezéshez, és a hátulján is jobban dolgozik a rugózás és a gumi kipörgés közben, viszont pont ettől jobban is érezhetőek a kardánreakciók. Sajnos ezt csak a teszt végén árulta el, ezért nem maradt már lehetőség a standardbeállí­tás kipróbálásához.

    A Vmax igazi gyorsulási képességének élvezetéhez annál több. Szinte minden lámpánál akadt valaki, aki erős autóval vagy más motorral kihí­vóan odaállt, és ilyenkor a vadiúj Vmaxon igen nehéz ellenállni. Egyedül az első néhány méter nehéz, mert túl nagy gáz vagy túl hirtelen bedobott kuplung azonnal túlpörgő hátsó kereket eredményez. És azon a ponton, amikor a kuplungot teljesen elengedjük, az elektronikus gáznak is van egy kissé lépcsős átmenete. Viszont ahogy 3000-től üvöltő szí­vóhanggal, teli tüdőből előre veti magát ez a hatalmas lövedék, ahogy 6500-nál még egy lapáttal rátesz, az lélegzetelállí­tó. Ilyenkor egyszerűen nincs ellenfele. Aztán végigkapcsoljuk az igaz, a Yamaha szupersport gépeinél valamivel több erőt követelő, de nagyon pontos váltót, és ötödikben lazán végigbarangolunk a tájon. Kényelmesen, hosszan. így a 250 kilométeres tesztkör olyan gyorsan véget ért, mintha még el sem kezdődött volna.

MOTORREVíœ végkövetkeztetés

Nagyon impozáns az új Vmax ereje és könnyed futóműve, mégis a leg lenyűgözőbb az, ahogy ez a motor egy laza csuklómozdulatra Dr. Jeckylből Mr. Hyde-é és vissza tud változni egyik pillanatról a másikra.