Yamaha TDM900

A németek vették, mint a cukrot, az olaszok egyenesen imádták, idehaza mégsem volt túlzottan nagy keletje, Ennek ellenére a TDM kudarcnak semmiképpen nem nevezhető, inkább csak a fel nem fedezett zseni tipikus példája.

A Yamahánál a 80-as évek derekán úgy látták, új trend kezd kibontakozni, miszerint egyre többen dobnak utcai kerekeket enduróikra, hogy terepezés helyett inkább kedvükre száguldozhassanak a zsúfolt utakon és a szűk szerpentineken. Azonban hiába adtak igen sok élményt ezek a korai szupermotárdok, azért rendszeresen korlátokba ütköztek a hatótávolság, a szélvédelem, vagy éppen a motorerő terén.

Az irány jó volt, csak több kellett

Például a hí­res Super Ténéré 750-ese felfúrva nagyobbra, a legendás Delta Box vázban, de az eredeti felfüggesztéssel. Igen, ennyire volt vakmerő az első koncepció, melynek sorozatgyártott változata 1991-ben debütált TDM 850 néven. A tipikus mindenre jó, de semmiben nem kiemelkedő gép azonban a folyamatos frissí­tgetések ellenére egy szűk évtized alatt szinte teljesen elavult.

Szerencsére a japán vállalatnál a 2000-es évek elején is bőven láttak még fantáziát ebben, az addigra már nem is annyira új szegmensben, és látványosan alányúltak a gyorsan öregedő túraendurónak.

A gyökeres megújí­tás eredményeként az acélvázat alumí­nium, a karburátorokat injektorok, az ötfokozatú váltót hatgangos, a tisztán analóg műszerfalat részben digitális váltotta. Az Euro3-as normákhoz igazí­tott sorkettes ráadásul kapott egy extra szelepet is, ami 4000/perces fordulat alatt korlátozta a beszí­vott levegő mennyiségét, ezzel csökkentve az emissziót és a zajkibocsátást.

 

Motorok Tesztek galériája Yamaha TDM900 (használt)

 

Mai szemmel

A TDM-nek nincs könnyű dolga, mert bár a legfőbb riválisának számí­tó Suzuki DL650-essel összevetve a kezdeti tekintélyes árkülönbség mára teljesen elsorvadt, azért még í­gy is igen nehezen szólí­tják meg az egyes modellek a vásárlókat. Az emberek nagy része egész egyszerűen nem tud róla, nem ismeri, és ezért nem is számol vele. A legtöbben csak véletlen akadnak rá, ami után általában igen nagy meglepetés következik, mert ez a motor lenyűgözően szépen tartja magát.

 

Motorok Tesztek galériája Yamaha TDM900 (használt)

Panasz legtöbbször csak a szélvédőt és az ülést szokta érni. Előbbi nem igazán tereli el a fuvallatokat, és még magasí­tott változatai is csak egyre durvább örvényeket keltenek a sofőr nyaka körül. Utóbbinál az igazság az, hogy a magas épí­tésből kifolyólag csak látványos elkeskenyí­téssel tudták megoldani, hogy az alacsonyabb – értsd 175 cm körüli – motorosoknak is leérjen a lába. Ez viszont néhány óra után már vágja a combokat, főleg, hogy a tömése is keményebb a szokásosnál. Azért nem kell megijedni, a tapasztalatok szerint egy tankolás éppen kibí­rható köztes pihenő nélkül.

Amire fel kell készülni

Motorok Tesztek galériája Yamaha TDM900 (használt)

Ahogyan azt annak idején, 2006-ban a Motorrevü 25 000 km-es tartóstesztjén is bizonyí­totta, maga a 86 lóerősre felhúzott blokk álomszerűen bí­rja a kiképzést. Kellemes nyomatékosságával és egyenletes teljesí­tményleadásával ideális társ a barangolásokhoz. Mindehhez még hozzájön, hogy gyakorlatilag sosem romlik el, főleg ha átesett a TDM-ek egy részét érintő, fojtószelepszenzorral kapcsolatos visszahí­váson, plusz az sem elhanyagolható, hogy a fogyasztása is kifejezetten barátságos. Azonban a váltó fokozatai meglehetősen hosszúak, és a kéthengeres 2500 alatt csak durva rángatások mellett hajlandó üzemelni. Ez a két összetevő pedig megnehezí­ti a lassú manővereket, amik nemcsak a városokban, ahol 50-hez 4.-be kell visszakapcsolni, de például a hajtűkanyarokban is problémát okozhatnak. Mondhatnánk, hogy de legalább nagy tempónál nem forogja szét magát, ami igaz is, de sajnos a lendületes motorozásnak gátat szab a fentebb már emlí­tett gyenge szélvédő.

 

A következő riasztó részlet a 18-as első kerék, amihez kevés gyártó kí­nál abroncsot, mint ha egy collal kisebb volna. Befejezésként pedig itt a középtámasz hiánya, ami igencsak megnehezí­ti a lánc 500 km-enkénti karbantartását, főleg, ha szépen fel is málháztuk a szárazon 190 kg-os motort.

És a szervizköltségek?

Köztudott, hogy a japán motorokhoz általában igen drágán mérik az alkatrészeket. És, hát nincs ez másként a TDM-nél se, sőt talán nem is igazán emlékszünk olyan motorra, aminél például a három féktárcsa együttes értéke súrolta volna a negyedmilliót. De emlí­thetnénk akár a kormánycsapágyat is, ami szintén eléggé sokkoló. így, bár nem szokásunk ajánlani ilyesmit, de ez esetben tényleg érdemes elgondolkodni az utángyártott darabokon, mert konkrétan a második esetben körülbelül harmad áron megúszható egy javí­tás.