Yamaha Fazer-család – Családi szövetség

A Yamaha a Fazerrel olyan modellcsaládot alkotott, amely a cég történetének legsikeresebb vállalkozása lett. Éppen ezért sokat törődnek vele, és a modellápolás idén is számos újdonságot hozott.


A Yamaha embereinek minden okuk megvan arra, hogy a Fazer szót bármikor büszkén ejtsék ki a szájukon, hiszen az utóbbi kilenc évben nem kevesebb mint 250 000 motort adtak el ezzel a névvel. Ezért erre az évre a Yamaha nemcsak bemutatta a 600-as új generációját, de tovább is bőví­tette a  Fazer palettát.

A legújabb 600-as Fazer hivatalos neve FZ6 Fazer S2, mármint Stage 2. A naked verzió szinte megszólalásig hasonlí­t az előző modellre, í­gy alaposan meg kell nézni ahhoz, hogy észrevegyük az – egyébként meglehetősen finomra sikerült – módosí­tásokat. Az, hogy a váz, a lengővilla és az erőforrás fekete szinterezett bevonatot kapott, csak optikai finomság, ha jobban megnézzük, az is látszik, hogy a lengővilla keresztmetszete már nem négy-, hanem ötszögletű, anyaga pedig immár nem acél, hanem alumí­nium. Villájára már nem az egyszerű kétdugattyús úszónyergeket, hanem az R6-os négydugattyús monoblokk nyergeit szerelték, a tárcsák átmérője változatlan maradt. A Fazer idomába keskenyebb macskaszem fényszórókat illesztettek, és aerodinamikailag is javí­tottak rajta. Az új modell utaslábtartói 45 milliméterrel lejjebb kerültek, és gumis felső részt kaptak. Szintén új az aerodinamikusabb kialakí­tású első sárvédő, és a nagyobb testvérről származó műszerfal. Annak tartozékkatalógusát is kiterjesztették a kisebb modellre is, í­gy már a 600-ast is karbon alkatrészekkel telezsúfolt streetfighterré vagy teljesen burkolt túragéppé alakí­thatjuk.

De ezzel a Yamaha Motor Europe még nem fogyott ki az ötletekből. Hiszen a régi 600-asok is maradtak a kí­nálatban, csak 78 lóerőre csökkentett a teljesí­tménnyel, és kedvezőbb áron – vonzó ajánlat tehát a Fazer-családba való beházasodáshoz. Az összes többi modellhez hasonlóan pedig a két 78 lóerős változathoz is kérhető ABS.

Épp egy ilyen, ABS-es, 78 lóerős Fazerrel kezdhetem meg a dél-spanyolországi Almeriában megrendezett tesztnapot. Minden szép és jó – lenne, ha nem szakadna az eső. A sors keze vajon, hogy ebben az időben igazán megtapasztaljuk a teljesí­tménycsökkentés és a blokkolásgátló előnyeit? Mindegy, a meglehetősen csúszós utakon a 78 lóerő is több mint elég. Egyébként is: kezdőknek szánt motorkerékpár? 30 évvel ezelőtt ez a teljesí­tmény még a felső határt jelentette motorkerékpár-gyártásban. De azóta olyan fejlődés ment végbe, elsősorban a futóművek terén, hogy manapság már az ekkora teljesí­tmény is viszonylag könnyen uralható. Egyébként a lefojtott változatot az esőben egy cseppet sem érezni másnak, mint a nyitottat, nagyon finoman veszi a gázt, 3000/min-től már elég nyomatékos, teljesí­tménye pedig lineárisan nő. 4000 és 6000/min között viszont kellemetlen, magas frekvenciájú vibrációk csiklandozzák a pilóta talpát és combját. A kezes futóműnek köszönhetően a vizes burkolat ellenére is könnyedén haladunk Dél-Spanyolország kanyargós újain, csak a kissé durva terhelésváltási reakciók miatt kell jobban koncentrálni, mint ahogy az feltétlenül szükséges lenne. A fékek finoman adagolhatóak, és az ABS tényleg csak akkor avatkozik közbe, ha a kereket a megcsúszás veszélye fenyegeti, akkor is lágyan és nagy frekvenciával.

Az idom elméletileg jó szélvédelmet kí­nál, bár az orkánszerű szélben úgysem érezzük pontosan a saját sebességünknek köszönhető menetszél nyomását. Szerencsére mire befejezzük a kezdőknek szánt Fazerrel az első tesztkört, eláll az eső, bár az ú nedves marad. így már csak az autópályán veszem észre, hogy a lefojtott változat csak a legmagasabb fordulatszám-tartományban, kb. 9000/min fölött lesz valamivel kevésbé pörgős, mint a nyitott erőforrás, és 12 000-től már csak erőltetetten pörög tovább.


Amikor aztán az S2-vel rákanyarodok a hegyekbe vezető úra, azok már nagyrészt felszáradtak. Először a pucér FZ6-ost próbálhatom ki. Kezes, feszes és stabil. Az új hangolás miatt az embernek az az érzése támad, mintha az erőforrás még lágyabban venné a gázt, mint a 78 lóerős változat, fent pedig a négyszelepes hihetetlenül pörgőssé válik. De rögtön leszögezném: a mindennapos használat során ezt a tartományt igen ritkán használjuk, hiszen itt a motor igen ideges, és csak úgy siví­t. A hegyekben sokkal fontosabb, hogy milyen széles a 600-as négyhengeres használható fordulatszám-tartománya. Bár a hatfokozatú váltó könnyen és pontosan kapcsolható, nagyon megkönnyí­ti a dolgunkat, hogy a változatos kanyarkombinációkat nyugodtan egy és ugyanazon sebességfokozatban is bevehetjük, és kiélvezhetjük a 8000 fordulatnyi tartományt. A pucér gép amúgy is elemében van a kanyarlabirintusban. Kezesen és direkten vesz bármilyen í­vet, az R6-osról származó féknyergei pedig különösen harapóssá és kitartóvá teszik a féket.


Igazán érdekessé akkor válik a dolog, amikor a pucérról átülök az idomos Fazerre. Szinte hihetetlen, hogy ez ugyanaz a motor, csak kissé másféle külsővel. Kényelmesebb, a pilóta rögtön mindent túrásabban csinál rajta, mí­g a feszesebb és direktebb pucér változatot inkább megsarkantyúzza. Az érzés akkor lesz teljes, ha még az idomos változatot teljes túrafelszereléssel, magas szélvédővel és teli idommal próbáljuk ki. Mindenekelőtt pedig felismerjük, hogy valójában milyen felnőtt motor is a 600-as. Már az 1998-as Fazert is ez jellemezte, ez tette sikeressé, a megfelelő hozzávalókkal ellátott harmadik generációs leszármazottai pedig csak megerősí­tették ezt a jellemet. Kezes 600-as négyhengeres túragépként a tartozékokkal felszerelt Fazernek jelenleg nincs párja – a konkurencia biztosan nemsokára kitalál valamit.

Az, hogy a kis Fazer még túraköntösében is mennyire könnyed és fürge, az 1000-essel való közvetlen összehasonlí­tásban derül ki igazán. A Yamaha sok kritikát kapott a 2006-os nagy Fazer kis fordulaton tanúsí­tott visszafogott nyomatéka és az indirekt gázvétele miatt, ezért sokat dolgoztak a 2007-es modell hangolásán. Ennek eredményeképpen alul valóban jobban húz. Egészen kis fordulaton, hatodikban még nincs igazán kedve a dologhoz, de 4000/min fölött annál vehemensebben lát munkához. Viszont ha itt hirtelen tépjük fel a pillangószelepeket, akkor továbbra is érezzük a kissé késleltetett gázvételi reakciót. A mindennapos használatban azonban a nagy Fazer az új hangolásnak köszönhetően sokat javult, néhány helyzettől eltekintve tényleg olyan lazán és kapcsolgatás nélkül vezethetjük, mint ahogy az egy 1000-es naked bike-tól elvárható, emellett egy cseppet sem veszí­tett lenyűgöző, féktelen végteljesí­tményéből. Teljes burkolattal, kofferekkel és ABS-szel ellátva meg valódi alternatí­vát jelent a még nagyobb túragépekhez.

 

Lehet, hogy néhányan úgy gondolják: a Yamaha minden bőrt le akar húzni a sikeres Fazer-családról. De a siker tudvalevőleg vonzóvá tesz. És miért ne profitálhatna belőle egy kezdő éppúgy, mint a sportos országúi motoros, a motort mindennaposan használó vagy a túrázni szerető? A Fazer család úgy tűnik, mindenkire felkészült.