Wild West Yamaha Wild Star

A robbanómotorok térhódí­tása a Wadnyugaton is bekövetkezett. A gépek átvették a lovak szerepét. De a érzés megmaradt


Lassan poroszkált a prérin, nem sietett. Soha nem sietett. Ideje volt elég. Ami nem várja meg, az nem is volt fontos. Körülötte vadlovak legelésztek. A szokatlan hangra felemelték fejüket, kitáguló orrlyukkal szimatoltak az ismeretlen valami felé, majd tovább csipkedték a füvet.

Az ismeretlen valami három keréken gördült, nem négyen, mint az aranyásók szekerei, és magától ment. Az oldala hasonlí­tott az indiánok kenuihoz, a másik oldala pedig egy lóhoz. Ugyanolyan nyereg volt rajta, mint a lovakon, a nyeregképáról lasszó lógott, lába mellett bőrtokba bújtatott tomahawk verdestett ütemesen. A furcsa szerkezeten egy fehér ember ült. Szemmel láthatóan ő irányí­totta azt a bőrbe burkolt valamit, amely fura hangon pöfögve bukdácsolt a préri egyenetlen talaján. Az utazó kalapot viselt, amelynek karimája árnyékot vetett arcára. Puha bőr ing és bőrnadrág tette teljessé viseletét. Végre megérkezett a ranchoz, megállt a karám kerí­tése mellett és várt. Nem jött közelebb.

Vártam egy keveset, majd odamentem hozzá. Rámnézett, és köszönésképpen megbökte kalapja peremét. Most láttam csak, hogy szokatlanul kék szeme volt, és szőke haja, és szakálla. Valami skandináv szerencsevadász lehet – gondoltam.

– Örülök, hogy eljöttél – köszöntöttem –  a járgányodról akarok beszélni veled.

–  Nem szeretem ha közbeszólnak. Elmondom egyben az egészet – tért a lényegre.

– Gyerekkorom óta vonz a western világ. Amióta az eszmet tudom, közel állt hozzám, í­gy elhatároztam, hogy ilyen szellemben épí­tek egy motort. Használtam vettem egy 1600 cm3-es Wild Start, ezt épí­tettem át. Eleinte szóló motort akartam, de időközben valahogy eszembe jutott, hogy jobb lenne egy fogat. Kimentem az Ecserire oldalkocsit keresni. Eleinte Duna-oldalkocsira gondoltam, de olyat nem kaptam. Találtam viszont egy 40-es évekből származó Indian oldalkocsit, megéehetősen gyatra állapotban.

A munka azzal kezdődött, hogy az oldalkocsit helyreállí­tottuk. Kipótoltuk a hiányzó lemezrészeket, majd jött az alapozás és a festés. íœlése sem volt, de ezt könnyedén megoldottam. Találtam egy kidobott fotelt, amelynek támláját és ülőrészét neémi átalakí­tás után használni tudtam. Csináltam neki egy fém keretet, e köré pedig egy fakeretet, hogy legyen mihez szegecselni a bőrt, amivel behúztam.

Természetesen kereke sem volt, de ez is megoldódott, hiszen a Wild Star első kerekét szélesí­tettük ki, és ezt alkalmaztuk. A motorba előre 19 colos komplett Harley kerék került, hátra pedig egy 16 colos autófelnit szélesí­tettünk ki.

A kormányt tömör vasrúdból hajlí­tottuk meg úgy, hogy ráültem a motorra és a kezemhez hajtottuk a csövet. A kezelőszervek az eredetiek maradtak.

Sokáig kerestem tanknak valót, mí­g egyszer a PECSA börzén megpillantottam egy félkész darabot, amelynek az alja nem volt belemezelve. Ezt alakí­tottuk rá a motoromra. Az előreszerelt lábtartókat Fekete Attila barátom készí­tette. Ő tervezte, ő vágta ki és hegesztette a szükséges darabokat. Nem volt könnyű dolga velem, mert sokszor menet közben módosí­tottam az elképzeléseimen. Páldául, pont készen lett a lábtartóval, helyén volt a fék, a váltó, amikor kitaláltam, hogy kézi váltót is akarok. Ő megvakarta a fejét, és megoldotta a feladatot.

Minek utána choppert szerettem volna, szükséges volt a villaszögön is módosí­tani. Nem vágtuk a motor nyakát, hanem szögtranszformátort alkalmaztunk, amelyet szintén Attila készí­tett, majd csavaros menetes megoldással megtoldottuk a telszkópszárakat is, ha jól emlékszem 80 mm-el.

Következő kérdéses dolog az ülés volt. Ekkorra már egyéretlmű volt, hogy csakis lónyereg lehet. Jártam a lovasboltokat,egyszer csak megakdt a szemem egy junior nyergen. Remekül bevált. Ha már Vadnyugat, akkor lasszó is kell rá, í­gy a kápára feltekertem egy kötelet. A sárvédőket magam készí­tettem, üvegszálas műgyantából. A szokásos módi: hungarocellből kifaragtam a formáját, erről mintát vettem, a mintát pedig kikentem műgyantával.

Megnéztem, hogyan állok, és rájöttem, hogy az oldalkocsi orráról hiányzik valami. Egy indián fej – gondoltam. Motorostalálkozókon szoktam látni egy árust, aki fából készült indiánfejeket is árul. Megvettem egy ilyet, arról is mintát vettem és azt is elkészí­tettem műgyantából, majd rádolgoztam a kocsi orrára.

A motor szétszedett állapotban volt még, amikor elmentem egy bőrkereskedésbe, és vettem pár tábla bőrt. Otthon esténként vonalzó mellett felszeleteltem és elkezdtem az egész motort szép módszeresen bebőrözni. Mindent lealapozóztam, és a bőrt ráragasztottam a különböző  részekre.

Ezután már csak az oldalkocsi felszerelése maradt hátra. Az Indianon megvoltak még a kapcsolódási pontok, és a tartók, ezehez szerencsére a motoron is találtunk csatlakoztatási pontokat. Csavarkötések rögzí­tik össze a kocsit és a motort, ez bármikor oldható, és akkor a motor szóló üzemben is megy. Az elektromos csatlakozókat kell csak széthúzni, felszerelni a jobb oldali indexet és kész.

A western hangulatot a garfikák, és a fényezés egészí­ti ki. Az ábrákat, az indián tolldí­szt és a tankon látható lókoponyát Dobrava Richárd barátom készí­tette.


Az egészet megterveztettem egy mérnök ismerősömmel, aki engedélyeztette is az összeépí­tést, í­gy teljesen legálisan közlekedem vele.

Egyébként most folyik a sorozatgyártás engedélyeztetése. Ha annak vége, megrendelésre is gyártok hasonlókat.

Az oldakocsi a vártnál kevsebb problémát okoz. A fogat tökéletesen jól vezethető maradt, akár elengedett kormánnyal is egyenesen megy. Nagyobb gázadásra érzem, hogy kicsit jobbra húz, és erősebb fékezésnél egy kissé balra tol, de egyik sem vészes. Elégedett vagyok vele.

Motor:                         Yamaha Wild Star

Váz:                             eredeti

Teleszkópok:              eredeti, 80 mm-es toldással, szögtranszformátorral

Grafika:                       Dobrova Richárd

Sárvédők:                   üvegszállal erősí­tett műgyanta, Tóth Henrik

Oldalkocsi:                  Indian

Oldalkocsilámpák:      Zodiac

Munkaidő:                    4 hónap

Értéke:                         5 millió forint

Fémmunkák, összeszerelés: Tóth Henrik, és Fekete Attila