Világkörüli túra – A világ tetején

Nepál, Himalája, a világ teteje. A két magyar motoros világvándor itt kevesebb bürokráciába ütközött, mint előzőleg Indiában.


Az indiai vámos még megpróbált tőlünk 500 rúpia baksist beszedni annak fejében, hogy a motorokat kiléptesse az országból, annak ellenére, hogy immár boldog carnet tulajdonosok voltunk, de aztán hosszú vitatkozás után elhagytuk Indiát.

Az indiai és a nepáli határ között 1 km-es, szilárd úburkolat nélküli senki földje volt, ahol rengeteg lemezbódé állt melyekben élelmet és mindenféle egyéb dolgot árusí­tottak. A nepáli oldalon a beléptetés és a motorok papí­rjainak elintézése rendkí­vül gyorsan megtörtént. Nepálról annyit kell tudni, hogy a polgárháború már véget ért, de a fegyveres villongások a máig is mindennaposak. Ezért az utak mentén nagyon sűrű egymásutánban katonai ellenőrzési pontok vannak. A határtól 8 km-re egy kisvárosban találtunk szállást, ahol rendkí­vül szí­vélyesen fogadtak. A szálláson nagyon finom helyi ételt kaptunk vacsorára, majd elmentünk körülnézni a város egyetlen utcájába. A helyi viszonyokra jellemző, hogy addig a motorokat a szállóhoz tartozó cukrászdába zárták be, hogy biztonságban legyenek.

Itt, a Himalája lábánál az éghajlat nagyon kellemesen megváltozott és az utak is jóknak mondhatók. Utunk csodálatos tájakon vezetett keresztül, hol magas hegyek között, hol hatalmas sí­k, buja zöld növényzettel benőtt lápos területeken, hol rizsföldeken keresztül motoroztunk. Irányban Butwal felé csak a katonai ellenőrzési pontoknál álltunk meg, ahol látva, hogy európaiak vagyunk, a csomagok ellenőrzése nélkül, soron kí­vül továbbengedtek. Egyébként ezeken az ellenőrzési pontokon kiszállí­tották az embereket a buszokból, és egyenként, a csomagjaik átvizsgálása után gyalog engedték át őket az ellenőrzési pont másik végére. Közben harckocsi akadályokkal, szögesdrótokkal torlaszolják el az utat. A katonák nehézgépfegyverekkel és aknavetőkkel vannak felfegyverezve. Találkoztunk katonai őrjáratokkal, melyek 70-80 katonából álltak, és elől-hátul páncélozott járművek kí­séretében meneteltek.

A kis településeken némi pihenőre, illetve étkezésre megállva, a helyiek nagyon kedvesen, őszinte érdeklődéssel és csodálattal körülvettek minket és a motorjainkat. Butwalba késő délután érkeztünk, ahol egy nagyobbacska város fogadott, sok szállodával.

Korán reggel továbbindultunk Kathmandu felé. Butwalt elhagyva szemetkápráztató szerpentines úszakasz következett, hegyre fel, hegyre le… egyszer egy ví­zesés közvetlenül az úra esett. így értünk el Pokharáig. Az ú annyira kanyargós volt, hogy 160 km-t 5 óra altt tettünk meg. Itt úgy gondoltuk pihenünk egy órácskát, közben megebédelünk. Ebéd közben megismerkedtünk egy itt élő tibeti fiúval, aki felajánlotta, hogy megmutatja a várost. így az egy órára tervezett pihenőből 3 nap lett. Ez a kisváros Nepál legszebb helye. A várost délről 1000 méteres, északról már 6-7000 méteres hegyek veszik körül. Itt a városban, illetve a szélén található egy festői szépségű tengerszem, mely kb 1 km széles és 5 km hosszú és a mélysége állí­tólag több, mint 1000 méter. A városon belül 3-500 méterenként vannak a katonai ellenőrzési pontok, ahol napközben csak lassí­tani, de sötétedés után mindig meg kell állni. Itt van egy külön tibeti negyed, ahol mintegy 600 tibeti él. Saját általános és középiskolájuk van, illetve van egy SOS gyermekfalujuk, mely Európát megszégyení­tő minőségű és tisztaságú.

Első este a tibeti fiú meghí­vott minket a családjához vacsorázni, ahol eredeti tibeti ételeket, illetve teát kaptunk. Itt tapasztalhattuk, hogy milyen szoros kötöttség van a családon belül köztük. A vacsora késő estig elhúzódott, majd elköszöntünk, hogy másnap hajnalban továbbindulunk. Reggel indulás előtt úgy döntöttünk, hogy mégis maradunk még egy napot. így a második nap a tibeti vezetőnkkel ismételt városnézés, helyi buddhista és hindu templomok megtekintése, majd fürdés a tengerszemben program szerepelt. Megnéztük a tibeti kézműves munkahelyeket, majd foci a helyiekkel. Este búcsú a reggeli továbbindulás miatt. Reggel döntés, ma is maradunk…

Végül három nap után úgy döntöttünk, hogy most már tényleg továbbindulunk Kathmanduba. így nehéz szí­vvel hagytuk el Pokharát és újdonsült tibeti barátainkat.

Öt óra motorozás után értük el Kathmandut. Terveink szerint itt szereztük volna be az Indiába való visszatéréshez szükséges tranzitví­zumot, mivel következő uticélunk Darjeeling lett volna. Itt megint szembetaláltuk magunkat a hihetetlen és konok indai bürokráciával és kb 3 hét alatt kaptuk volna meg, az eredetileg 1 nap alatt kiadható, tranzitví­zumot. Miután már ennél a pontnál úgy éreztük, hogy Indiában minden lépésünk korlátokba és akadályokba, kellemetlenségekbe ütközik, úgy döntöttünk, mivel más lehetőségünk nem volt, négy napos Kathmandui tartózkodás és városnézés után a motorokat feladjuk repülőre és miután Indiába képtelenek voltunk visszajutni, más lehetőség hí­ján, az eredeti áthajózás helyett átrepültünk következő uticélunkra, Thaiföldre, Bangkokba.