Victory Hammer S – Kekeckedő

„Mi nem az amerikai örökség, hanem a jövő vagyunk.” – szól a Victory egyik szlogenje. Mi ez? Tán nem egy kis fricska a Harleynak? Vagy hadüzenet?

A Hamer S nagy motor, de hát milyen legyen, ha amerikai. Ott a „the big is beautiful” elv érvényesül. Ezen a motoron minden nagy és széles. Hatalmas a tankja, masszí­v a teleszkópja, széles a hátsó sárvédője, és ő büszkélkedhet széria kivitelben a legszélesebb hátsó gumival – 250 mm széles. Még arra is volt gondjuk, hogy 10 mm-rel szélesebb legyen, mint a korábbi csúcstartóé, a Suzuki M1800R-é.

íœlésébe huppanva valami olyat éreztem, amit az épí­tett, átépí­tett motorokon szoktam, ez az üléspozí­ció más, mint amit manapság megszokott az ember egy powercriuseren.

A legmarkánsabb különbség a többiekhez képest, hogy a markolatokért nem kell előrenyúlva a tankra hasalni, mert bár jó messze van a kormánykifli, a kormány í­vének köszönhetően egyenes felsőtesttel ülhet az ember. A másik fura érzést a lábtartó helyzete adta, ugyan előre tolták, de nem annyira, mint a V-Rodon és szinte az összes konkurensénél magasabban van. Ez normális, ésszerű motorozás közben nem fogja a talajt karistolni, az szinte biztos. A markolat jól belesimul a tenyérbe, akár egy japán sportmotoré, a gáz könnyen jár. Nem í­gy a bovdenes kuplung, amelyhez azért kell némi kézerő. A szép í­velésű váltókart lenyomva viszonylag rövid úon, csattanva ugrik be az egyes, a többi fokozat pontosan, jól érezhetően, szintén kis úon kapcsolható. Az érzés olyan pontos-feszes, legalábbis ebben a műfajban annak számí­t.

A hangja… na, hát, ez azért nem megszokott. Az importőr a csendes, krómozott csöveket gonosz kinézetű, matt fekete turn down csövekre cserélte, a belőle előtörő hanghullámok szinte lyukakat lőnek az aszfaltba. Hangos. Ezt a motort a vakok is észre fogják venni, az biztos. Meg a süketek is. Háttal állva.

Motorok Victory Hammer S

És akkor az indulás… a gázt finoman veszi fel az erőforrás, nem ránt, csak elkezd tolni, tolni és tolni. Vég nélkül tol. Itt az számí­t kihúzatásnak, ha 3000-nél váltunk tovább, egyébként ösztönösen 2500-körül történik a továbbkapcsolás. Szinte teljesen mindegy, hogy hol közlekedünk vele, hamar fölváltogathatunk, az erőforrás elképesztően nyomatékos. Képzeljék el, beszorultam egy teherautó mögé, kí­váncsiságból a hatodik, overdrive fokozatban – melyet világí­tó ikon jelez a műszerfalon – hagytam a motort. Döbbenetes, hogy 1500-as fordulatszámon, rángatás nélkül követte a 70-nel haladó teherkocsit.

Tulajdonképpen attól a pillanattól, ahogy a gázmarkolattal megnyitottam a pillangószelepet, a motor hatodikban rángatás nélkül gördült, innen egyet visszaváltva pedig kilő a 320 kg körüli monstrum. Menet közben tulajdonképpen csak megszokásból váltogat az ember, az erőforrás áttételezése, nyomatéka ezt csak ritkán követeli meg. Ráadásul egyenletesen tol 1500-tól 5000-es fordulatig, tovább nem forgattam, pedig még volt vagy 500/perc fordulat a tiltásig. 180 km/órás sebesség körül még bombabiztosan tartja az irányt, de szélvédelemről pusztán az előttünk emelkedő két óra gondoskodik, tehát hamar véget vetetünk a száguldásnak. Ezt a tartományt a Hammer tulajdonosok sem gyakran fogják használni. Mindenesetre jó érzés a tudat, hogy a gép erre is képes.

Motorok Victory Hammer SA leghosszabb egyenes is véget ér egyszer – kivéve persze, ha Chuck Norris nem akarja – és jönnek a kanyarok. És jön a felismerés, hogy egynegyed méter széles hátsó gumin próbáljuk meg azt bevenni. Előtte még elámulunk, hogy milyen jól adagolható az első fék, és hogy milyen brutálisan fog a hátsó, de aztán nincs idő lelkendezni. A kanyarban nem lehet gyengéd és megértő az ember, kemény kézzel kell bánni a Hammerrel, folyamatosan ellenőrzés alatt kell tartani. El kell felejteni a „csak rábillentem az í­vre” érzést. Ez munka javából. Cserébe miénk a legszélesebb hátsógumi a szériapiacon – már ha ez számí­t. A legtöbben majd a lelkük mélyén azért keskenyebbet kí­vánnának a helyére. Mondjuk egy 200-ast.

Váltott kanyarokban végig keményen dolgoznunk kell, nem adja magát könnyedén az irányváltás, de aztán ha jöhet a kigyorsí­tás, ismét elemében van a Hammer. Gyorsan végigváltjuk a fokozatokat, amikor azt tapasztaljuk, hogy a gázt azért nem olyan finoman veszi fel, mint a Harley, de éppen ettől elevenebbnek is tűnik. A hajtásláncban csak a hirtelen rácsapott gáznál érezhető egy kis holtjátékból eredő ütés, egyébként a gázreakciókat jól eltüntették, ebben a gondozásmentes karbonerősí­tésű fogasszí­j is szerepet játszik.

A kanyarok után vége a küzdelemnek, jöhet ismét az overdrive fokozat, jöhet a dí­zelekhez is méltóan alacsony alapjárat, suhanunk az úon, mögöttünk elismerő, irigykedő pillantások. íme, az Új Amerikai Motorkerékpár.