Victory Cross széria – Krossz cruiser, jó cruiser?

A Jóisten és a pogány skót szellemek karöltve vigyázták egy héten keresztül a Dunkeldtől északra élő lakosság, biciklisek és állatok életét és testi épségét. Nyolcvan újságí­ró tesztelte a Victory újdonságait.

A Victory a túrakategóriát 2011-re négy új modellel erősí­tette: Cross Roads, Cross Roads Touring, Cross Country és Cross Country Cory Ness. Mind a négy gépnél azonos a váz, a futómű, az üléspozí­ció és természetesen az erőforrás is.

A bőr oldaltáskás, szélvédő nélküli Cross Roads tekinthető az alap kivitelnek, a szélvédővel és szí­nre fújt, műanyag dobozokkal szerelt Cross Roads Touring jelenti a következő szintet, a Cross Country -széles fejidomába épí­tett audió technikájával, informatí­v műszerfalával és szintén szí­nre fújt műanyag dobozaival – a sorozat luxus szintjét adja, és még ezt is megfejeli a rengeteg extrával, speciális fényezéssel rendelkező, limitált darabszámban kiadott Cory Ness változat. E fölött már csak a Vision, ez a megdöbbentő megjelenésű és méretű luxuscirkáló található a Victory palettáján.

Motorok Victory Cross Roads
A paletta legí­zlésesebb darabja a Cross Roads

Az új modellek fejlesztésekor hármas cél lebegett a tervezők szemei előtt: a konkurenciánál nagyobb tárolókapacitás, nagyobb kényelem és nagyobb teljesí­tmény. Hogy sikerült-e ezeket megvalósí­tani? Nézzük, a számokat! A sajtótájékoztatóra részletesen készültek a fő ellenfélből, szemléletes összehasonlí­tó ábrán mutatva be a Cross Roads és a Harley-Davidson Road King adatait.

Például: a Harley kemény oldaldobozaiba 64, mí­g a bőr táskába 52 liter, ezzel szemben a Victory műanyag dobozaiba 79, mí­g bőr táskáiba 66 liter vizet önthetünk, forgatónyomatékból egy Road King vásárlása esetén 122, mí­g egy Cross Roads vételekor 148 Nm-nyit vihetünk haza. A különbség 18 %, vagyis jelentős. A komfort terén is kiemelkedőt nyújt a Victory, már ha komfort alatt rugóutakat értünk: a Road King 79 mm-ével a maga 120 mm-es hátsó rugóúját állí­tja szembe.

A számok tükrében imponáló az Új Amerikai Motorkerékpár, de hogy mindezeket miképpen tudja aprópénzre, bocsánat, bezsebelhető forintmilliókra váltani, az egyrészt az utakon nyújtott teljesí­tményen dől el.

Előre kell bocsátanunk, hogy anyagminőséget, szerelési pontosságot, gondosságot tekintve mind a négy modell jó benyomást kelt, a Cory Ness változat természetesen annál is jobbat, lévén tucatnyi katalógusba illő alkatrésszel felszerelve pompázik.

Bár kategóriájában könnyűnek számí­t, a Cross Roads termetes darab. Annak, aki az egyszerűséget keresi, valószí­nűleg ez fog leginkább tetszeni. Nincs fejidoma, nincs szélvédője, de vannak bőr oldaltáskái. Maga a megtestesült puritanizmus- már a Victory mércéjével mérve. Csakúgy, mint az összes Cross modell rendelkezik Cruise controllal – ez a tempomat megfelelője, csak í­gy jobban hangzik.

íœléspozí­ciója tökéletesen telibe találja egy 180 cm körüli ember igényeit, sőt, még az alig 170 cme-s spanyol kolléga is boldogult vele. Az átlagos termetű vezető egyenes felsőtesttel ül a Cross Roads elképesztőn kényelmes ülésében, amely még a derekát is megtámasztja, lábai előrenyújtva kényelmesen eléri az egykarú váltót – itt nincs himba, í­gy utazás közben maradéktalanul ki tudjuk használni a vagy 40 cm hosszú trepni kí­nálta helyzetváltoztatási lehetőséget, a kormány ugyan messziről hajlik a vezető felé, de nem kell előrehajolva a tankra hasalni érte. A relaxot 140-ig még a menetszél sem zavarja meg. A bovdenes kuplung behúzásához kell ugyan némi erő, de egy női kéz is elboldogulna vele, a gázmarkolat finoman jár, a váltó csattan ugyan, de ez csak egy jóindulatú váltó békés csattanása, mellyel azt jelzi, hogy minden rendben van. Az üres megtalálásához nem kell sztepptáncot járnia a bal lábfejnek, ugyanis egy úgynevezett Neutral Assistens siet segí­tségünkre. A kuplung finoman, egyenletesen zár, a gázt pedig olyan lágyan veszi fel az erőforrás, hogy szinte lehetetlen vele egy igazi gázfröccsöt adni. Páran –leginkább a fiatal, sportos olasz kollégák pont ezt a finom gázreakciót minősí­tették egyik hibájának. Ami viszont igazán lágy, az az első fék. Kis túlzással a markolatig behúzható, bár í­gy is jól adagolható, hasonlóan a hátsóhoz, ellenben az nem kelt olyan puha érzést.

A Cross széria esetében dicséretes módon beérték a tervezők a 180-as hátsó abronccsal, ami örvendetesen irányí­thatóvá teszi a gépeket. Nem kell erőlködni egy szűkebb kanyar esetén sem, a nyújtottabbakra pedig elég rágondolni, és a motor már fordul is.

A direkt felfogatású erőforrás rezgéséből pontosan annyi jut a vezetőhöz, amennyire egy cruiseresnek szüksége van, nem több, nem kevesebb. Az 50 fokos hengerszögű, 1731 cm3-es, V2-es erőforrás hangja alapjáratban ugyan semmi különös élvezetet nem jelent, gyorsí­tásokkor azonban férfias teltséggel szól, akár egy basszus hangú énekes, akinek nincs szüksége nagy hangra, mégis hallja mindenki.

Az úon fellehető hibákat meglepően jól kivasalja, igaz, külön felhí­vták figyelmünket a könnyen meginduló, majd fokozatosan felkeményedő futóműre és a másik motorénál hosszabb rugóutakra. A jól eltalált progresszivitás eredménye, hogy nem ráz, nem üt fel és nem leng be, ami különösen kanyarokban jön jól, hiszen az úhibák nem módosí­tják a kiválasztott nyomvonalat. A szűk úon, a kanyarban felbukkanó biciklista miatti fékezés sem rontja el a megkezdett í­vet, a Cross Roads nem mutat hajlamot a felegyenesedésre. Egy szorultabb helyzetben aztán hirtelen a robbanékonyságot hiányoló olasz kollégákkal értünk egyet, szó mi szó, egy dinamikus előzéshez kell a lendület. Pedig nyomatékból van elég bőven, hiszen a rendelkezésünkre álló 148 Nm 26-tal több, mint a Harley-Davidson Road Kinggé. Ráadásul ebből 140 Nm-nyi már 2500-as fordulatszámon a rendelkezésünkre áll. Nem is kell sokat váltogatni, az igaz. Hatodikban 2500-as fordulaton 110-el suhannak a Cross Roads és márkatársai.

A Cross Roads után a Cross Countryval szerezhettünk tapasztalatokat. Az üléspozí­ció ugyanaz, de az előttünk tornyosuló széles fejidom és plexi mégis megváltoztatja az érzést. Luxust sugároz. A bal kormányvégen egy három kapcsolós együttessel az audio rendszert működtethetjük, a műszerfalban nem csak kilométeróra, hanem fordulatszámmérő, az idom két szélén pedig a hifi rendszer hangfalai találhatók. A jobb kormányvéget a Cruiser Assistant kapta meg.

Induláskor a terebélyes fejidom máris jelent némi gondot. Fogalma sincs az embernek arról, hogy mibe hajt bele, mi fekszik a motor előtt, ugyanis pár métert kitakar az idom a látómezőből előre, balra és jobbra egyaránt. Menet közben tökéletes szélvédelmet nyújt a magas plexi – ebből háromféle méret is kapható –, majd 100 km/órás sebesség körül enyhe szí­vóhatást kelt az „utastérben” előre gomolygó levegő. Ráadásul finoman elkezdi rázni a sisakot, ami egy idő után idegesí­tő, mert nem lát tőle az ember tisztán.

A Cross Country műszerezettsége bővebb az alapmodellnél

A plexi és a fejidom a motor mechanikus hangjait is felerősí­ti, eltűnik a kellemes mély dorombolás, helyét a magas frekvenciájú hangok és a hajtáslánc váltási zörejei veszik át, egészen addig, amí­g fel nem tekeri a vezető a hifi hangerejét. Ettől kezdve ismét rendben van minden, már ami az akusztikát jelenti. A Cross Country menetdinamikája a közös erőforrásnak köszönhetően ugyanaz, mint a Cross Roadsé, de mivel kevesebb környezeti hatás éri a vezetőt, valamivel unalmasabbnak tűnik az idom nélküli változatnál.

Motorok Victory Cross Roads Touring
A Cross Roads Touring a plexiben és a műanyag oldaldobozokban különbözik az alapmodelltől

Legvégére a Cross Roads Touring maradt. A műanyag dobozt nem tekintve mindössze abban különbözik az alapverziótól, hogy plexivel rendelkezik. Ugyanolyan hatékony szélvédelmet nyújt, mint a Cross Countryé, de elmarad az előreszí­vó hatás és a sisakot sem rázza a szél, ráadásul remekül hallani a motorhangot az egyéb zörejek nélkül. Ez az igazi, ez az arany középú!