Utálnak minket? I. rész

A taxis, az autós, a kamionos – mind az úon van, és utálhatja a
motorost. Érdekes lehet megtudnunk, hogyan vélekednek rólunk a
közlekedés részvevői.

Motorozunk, élvezzük a motor nyújtotta szabadságot, mozgékonyságot, dinamikát, és a közlekedésben a motor fizikai paraméterei által nyújtott előnyöket. Előre megyünk az álló kocsisor és a határállomásnál várakozó autók mellett, egy enduróval pár lépcső, vagy járdaszegély sem akadály. Ha hely kí­nálkozik, a motor robbanékonyságát kihasználva előzünk, kihajtunk, bevágunk, ha kell, dinamikusan fékezünk. Az utakon, autópályán megyünk ahogyan a csövön kifér. Egyszóval motorozunk.

Nehéz azokat a dolgokat helyesen megí­télni, amelyekben magunk is benne vagyunk, sőt, ha érintettek vagyunk abban a bizonyos dologban. A magunkról kialakí­tott képünk sok esetben meglepően különbözik attól, ahogy mások látnak minket. Az igazság – általában – a kettő között van félúon.


Gondolkoztunk-e valaha azon, hogy a mi motorozásunkat hogyan éli meg a közlekedés többi részvevője?

Arra gondoltunk, körkérdést intézünk a közlekedés részvevőihez, autóbuszvezetőkhöz, úr- és hölgyvezetőkhöz, taxisokhoz, biciklisekhez, hogyan látják a mai magyar motorozást.

Voltak tudatosan választott megkérdezettek, és voltak, akiket csak úgy megszólí­tottunk. Vegyes válaszokkal találkoztunk, de meglepett, hogy milyen sokan szimpatizálnak a motorozással. A szimpatizánsok egy részéről beszélgetés közben kiderült, hogy ők maguk is motoroznak, vagy motoroztak, de akadt pártatlan rokonszenvező is.

Nem csak a motorokról, motorozásról kialakult véleményüket kérdeztük, hanem azt is, hogy mit javasolnának a maguk járművéből szemlélve a forgalmat a motoros balesetek elkerülése érdekében. Volt, aki árnyaltan sőt, udvariasan fogalmazott, volt, aki nyersen és szókimondón. Egy dologra mindenesetre hadd hí­vjuk fel a figyelmet: nem tudtunk minden embert megkérdezni, még csak annyit sem, amennyiből valamiféle általánosí­tást tudtunk volna levonni. Kérjük, Olvasóinkat, ők maguk se tegyék.

Taxi a MOM park környékén:

– Külön kell választani azokat, akik kismotorokkal közlekednek, azoktól, akik nagyobbakkal. A kismotorosok leginkább a pizzafutárok hajmeresztő dolgokat művelnek. A nagymotorral egyetlen egy veszély van – velem is előfordult nem egyszer – belenézek a tükörbe, sehol senki, mire sávot váltanék, már ott van mellettem. Persze, értem én, nagyteljesí­tményű motorok, meg minden, ez a dinamikából fakad. A robogósokkal a legnehezebb, mert ők van, hogy egymással is versenyeznek, meg lopják a pizzát a szakáccsal szövetkezve, megfelezik a lóvét és rohannak mint az őrült. Nem azért, hogy ne hűljön ki a pizza, hanem mert ez feketefuvar és hogy ne vegyék észre. Nem az a baj, hogy a lámpánál álló sor mellett előremennek a motorosok, mert hát ha elfér, hadd menjen, hanem az, ha mozgó kocsisor mellett halad a szaggatott vonalon. Az emberek sávot váltanak, gödröt kerülnek ki, nem figyelnek és már fel is lökik a motort. Mert nem látják… Az autópályán meg a múltkor is szí­vrohamot kaptam, amikor itt az elején a motoros már a második S 500-as Mercedest villogta le az úról.

– Mit javasolna, hogyan közlekedjünk, hogy ne legyen baj?

– Szerintem nagyjából a forgalom ritmusában kellene haladni, hogy ne legyen olyan, hogy a semmiből hirtelen ott terem. Ha tí­z-húsz-harminccal gyorsabban megy, az még talán rendben van, de ötven, meg száz kilométeres sebességkülönbség már sok. Nem tudja az autós kalkulálni a motorost. A másik: előremegy a lámpánál, és dudálgat, meg bőgeti a motort, ha nem fér el. Azt senki nem szereti. Ha nem csinálja, szí­vesebben elengedem én is. Vagy ha egy gyakorlatlan vezető megijed, és elkezd össze-vissza kormányozni, hogy segí­tsen, és föllöki a másik motorost, vagy neki megy egy autónak. Ahogy a motorosok között, az autósok között is akad kezdő, vagy ügyetlenebb, de ugye neki nem lesz akkora baja, mert autóban ül.

Autós újságí­ró, tesztelő I.:

– Most jövök Görögországból… ez után úgy látom, hogy egész normálisak itthon a motorosok…

A fő probléma, hogy az autósok nagy része nem számí­t a mai motorok hihetetlen dinamizmusára. Például egy egyszerű Renault thaliás családapa nem fogja föl, hogy vannak motorok, amelyek úgy gyorsulnak, mint egy Forma 1-es autó. A másik: nem egyszer hallom, hogy a városban egy motoros a hármast kihúzatja leszabályozásig. Az milyen sebességgel jár? Már bocsásson meg a motoros társadalom, ezt nem itt kell tenni. Mint ahogy nem az Oktogonon kell egykerekezni. Az ilyen fiúknak az ilyen vágyaikat a motorsportokban kellene kiélniük, nem az utcán. És az az igazságtalanság a dologban, hogy ezek igazából kevesen vannak, de ők a legfeltűnőbbek. Ezek miatt az emberek egy része – és nem csak az autósok – utálják a motorosokat. Ami a furakodó robogósokat illeti: nekik ez a közlekedési stratégiájuk, és én el is engedném őket, ha tudnám, de volt rá példa, hogy miközben jobbra húzódtam, hogy elengedjem a balról jövőt, majdnem elütöttem azt, amelyik jobbról előzött. Legalább egy „basic” KRESZT betarthatnának. Jó, menjen el, de bal oldalon, és legalább jelezze, hogy mit akar, mert a mozgásából sokszor nem lehet kitalálni. És ha rosszul találom ki? Kivág elém, én meg ott csinálom össze magam az ijedségtől. És kapcsolnák föl a lámpát, mert higgyék el, sokkal jobban láthatóak. Tudom, hogy nagy önuralom kell a szabályok betartásához, ha egyébként könnyű azokat áthágni, és én már nem is mondom, hogy tartsák be a KRESZT, de legalább az alapvető dolgokat vegyék figyelembe, mert ez az ő életben maradásuk záloga.

Autós újságí­ró, tesztelő II.:

– Sokféle ember motorozik. Van a jobbik fajta, aki felöltözik rendesen, gondozza a motorját, gyorsan megy, de figyel a forgalomra és magára. Ezek között vannak fiatalok is, de zömmel a 40-eseket látom ilyennek. Aztán vannak azok, akik felülnek a méregdrága vasakra, látszik, hogy nem tudnak motorozni, félnek a motortól, csak azért járnak vele, hogy mutassák magukat. Aztán vannak a fiatal pizzafutár-szerű gyerekek – akik nem feltétlenül pizzafutárok, de ezt a stí­lust már í­gy hí­vják – úgy közlekednek, mint az őrült, nem figyelnek semmire, erőszakosak, semmilyen szabályt nem ismernek, mindenkit félrelöknek, mindenhová bevágnak, furakszanak, úgy viselkednek, mintha azt az egyetlen fuvart akarnák túlélni. De látni olyat is közöttük – az igazi rutinosokat – aki hanyatt löki ugyan a fején a sisakot, menet közben cigizik, de gyorsan és biztonságosan közlekedik. Tehát én nem motormárka, vagy motorméret szerint osztályozom a motorosokat, hanem emberi szemlélet szerint. Van, aki fölfogja, hogy a motorozás veszéllyel jár, be kell ruházni felszerelésbe és a fejükbe. Ezek azok, akik karbantartják motorjaikat, hogy nyugodtan közlekedhessenek. Aztán vannak a sznobok, minden bajukkal, és vannak a kamikázék, akiknek semmi nem számí­t. Egy példa: tegnap mentem hazafelé, és egy motoros lány ment előttem. Látszott, hogy kezdő, kicsit tartott is a motortól, de nagyon szabályosan, kiszámí­thatóan, biztonságosan közlekedett. Öröm volt nézni. Az ellenpélda: jön egy rövidnadrágos srác papucsban, speed motorral, mögötte trikóban, rövidnadrágban a barátnője, és megy ezerrel a záróvonalon, bevág a kocsisor közepébe, majd leáll az ú szélén. Gondoltam, hogy megjegyzem neki: az rendben vagy, hogy te meg akarsz halni, de a lányt miért akarod megölni?

Mindebből azt akarom kihozni, hogy az, ki hogyan közlekedik, nem járműfüggő dolog, hanem fejfüggő. Vagy van esze valakinek, vagy nincs.

Teherautósofőr oktató

– A hajam feláll, amikor azt látom, hogy lassí­t a sor a piros lámpához, és egy motoros bevág közvetlenül egy negyven tonnás gépjármű elé három méterrel. Negyven tonna! Amit meg kell állí­tani! Gondoljon bele! Nem kell sok, csak valami apróságon akár harmincnál, vagy még kevesebbnél csússzon el, és a teherautó eltiporja! A másik, amivel nem foglalkoznak a motorosok, hogy egy ilyen hatalmas jármű jobb oldalánál semmit nem lehet látni. A besorolás úgy történik, hogy a sofőr kiteszi az indexet, vár, majd húzza a kormányt, és figyel, hogy nem dudálnak-e. De mi van, ha mégis van ott valaki, akinek nem jó a dudája, vagy éppen csak ordí­t, hogy hülye, nem látsz, itt vagyok! A nagy járművekhez nem szabad közel menni. Ezeknek a járműveknek akkor a tehetetlenségük, hogy egy váratlan bevágás akkor is bajt okozhat, ha a sofőr friss, figyel, vagy akár látja is a motorost. Egy ekkora jármű olyan, mint a büdös kutya, jó nagy í­vben el kell kerülni.

Visszapillantó rovatunkban olyan cikkeket veszünk elő, amik régen jelentek

meg, de nem veszí­tettek érdekességükből, vagy az újságban lényegesen

kisebb terjedelmet kaptak, mint amit a téma megérdemeltek volna.