Topteszt: Yamaha R7

Az R7 képében egy újabb, az MT-07 alapjaira épülő típus gazdagítja a Yamaha kínálatát, teljesen a sportosság jegyében. Vajon a teljes burkolat és a kormánycsutkák tényleg potens középkategóriás versenymotort varázsolnak a pucér alapmodellből? A választ megtalálja toptesztünkben.

EICMA 2013, tehát majdnem tíz évvel ezelőtt. A Yamaha első ízben mutatja be az új MT-07-et, amely az MT-09-cel karöltve felébreszti Csipkerózsika-álmából, és a sikeres jövőbe vezeti a márkát. Ami még most is tart. A Yamaha már nem sokkal a középkategóriás naked ígéretes bemutatkozása után felismerte, milyen lehetőségek rejlenek a közepes méretű kéthengeres erőforrásban.

A Tracer 700, most Tracer 7 és az XSR 700 gyorsan megmutatta, hogy a vízhűtéses, 689 cm3-es, 270 fokos csapszegelékelésű kéthengeres még számos új MT-változatot hozhat a szalonokba – legutóbbi közülük a Ténéré 700. Az építőszekrényelv hatékony lehetőség arra, hogy kevés módosítással több modellt fejlesszenek egyszerre. Az ötlet nem új. Egy müncheni székhelyű német gyártó sok éve demonstrálja, hogyan lehet sikeresen felhasználni egy erőforrásalapot különböző járművek számára. Igazán konzekvensen a japánok azonban még sosem követték ezt az elvet. Az MT-09 és mindenekelőtt az MT-07 azonban rávilágított, hogy ezt bizony másképp is lehet.

A további bővítések számára még mindig marad elegendő tér. Mint most az R7-tel. Már maga a név is legendás. A Yamaha 1999-ben 500 darabot készített az YZF-R7-ből homologizációs alapként a superbike-világbajnokságra, és a motor a versenypályán rendkívül kihegyezettnek bizonyult.

A teljes cikk a Motorrevü legfrissebb, 2022/02 számában és a Laptapir.hu oldalán is olvasható! A lap megtalálható az újságárusoknál, illetve megrendelhető előfizetéssel! Utóbbival kapcsolatban további információ ezen a linken található.