Tiszta alappal – Felület-előkészí­tés szemcseszórással

Gyűlöli a folyton eltömődő csiszolópapí­rt? Elege van a drótkefézésből? Végeláthatatlan maszatolásnak érzi a vegyszeres festékeltávolí­tást? A fémtiszta felület eléréséhez fájdalommentes ú is vezet, ez a szemcseszórás.

Benjamin Chew Tilghman nevét imába foglalják a fényezőmesterek. Az amerikai katonától és feltalálótól származik a szemcseszórás első hivatalos leí­rása. A legenda szerint mikor Tilghman a sivatagban szolgált, rendszerint kedvenc időtöltésének hódolt, azaz figyelte, ahogy a szél hordja a homokot. Tette mindezt a biztonságot adó ablak mögül, és mérhetetlenül bosszantotta, hogy a sivatagi homok bemattí­tja az üveget. A bosszúságból ötlet lett, majd szabadalom, ami meghozta az elismerést és nem mellékesen a gazdagságot a leszerelt katonának. Történt mindez több mint 140 éve.

galéria Felület-elõkészí­tés szemcseszórással

A technológia azóta sokat fejlődött, de alapelve most is ugyanaz: közel azonos szemcseméretű, szórható anyagokkal bombázzák a kezelendő felületet, amelyeket nagynyomású ví­zzel, levegővel vagy centrifugával gyorsí­tanak fel nagy sebességre. A szemcsék, tömegüknek és a kezdő sebességüknek megfelelően kisebb-nagyobb mikroszkopikus darabokat szakí­tanak le abból az anyagból, amelynek nekicsapódnak.

Manapság a legelterjedtebb technológia a sűrí­tett levegős megoldás, amit sokan tévesen még most is homokszórásnak hí­vnak. Régebben valóban használták szóróanyagnak a homokot is, de ezt betiltották, mivel nagyon súlyos betegséget, szilikózist okozott. A régi homokszóró mesterek közül sokak haltak bele, vagy odalett a fél tüdejük, mert a szilí­cium-oxid nem ürül ki a szervezetből, hanem örökre lerakódik. A homok helyett manapság korundot, azaz Al2O3-at használnak, de fémreszelékkel, üveggyönggyel, söréttel, sőt még növényi eredetű szemcsékkel is végzik a műveletet.

galéria Felület-elõkészí­tés szemcseszórássalgaléria Felület-elõkészí­tés szemcseszórássalgaléria Felület-elõkészí­tés szemcseszórással
Balra: a korund az alumí­nium-oxid egyik ásványi változata. Középen:

üveggyönggyel selyemfényű felület érhető el. Jobbra: az acélszemcse az

egyik leggyorsabb megoldás


A szakember dönti el, hogy a kezelendő anyag milyen jellegű és méretű (0,8–2 mm) szemcsét igényel, valamint a fúvatás maximális sebességét (rendszerint 3-6 bar nyomású levegőt használnak). Más kell alumí­nium, más acél felülethez, de arra is kí­váncsi lesz a jó mester, hogy az eljárás után mi a tervünk a munkadarabbal, azt fényeztetni, műanyagoztatni, eloxáltatni vagy krómoztatni szeretnénk-e. Szemcseszórt felületen fényes króm már nem, csak matt króm alakí­tható ki. A fényes króm csiszolást és polí­rozást igényel.

A szemcseszórással fémtiszta felületet kapunk, azaz megszabadí­tjuk az alkatrészt a rozsdától, festékmaradványoktól, hegesztési salakanyagoktól és egyéb szennyeződésektől, de emellett az is nagy előnye, hogy érdessé teszi a felszí­nt, amihez sokkal jobban tapad a festék. Az eljárással a durva felület (pl. öntvény) finomabbá tehető, mí­g az alumí­nium és rozsdamentes acél tárgyak fényes, karcolódásra hajlomos felszí­ne selymesen matt felületté alakí­tható.

Nem szabad azonban elfeledkezni a szemcsék koptató hatásáról! Számolni kell azzal, hogy a kezelt felület átlagosan 20-60 mikrométerrel vékonyabb lesz, ami általában nem okoz problémát. Nem ajánlatos azonban 1 mm-nél vékonyabb lemezeket í­gy tisztí­tani, mert azok meghullámosodhatnak, vetemedhetnek, de akár át is lyukadhatnak. A kényes felületekre is érdemes odafigyelni, a csapágyházat dugózzuk le, a menetes furatokba tekerjünk olyan csavart, amelyre nem lesz később szükségünk, illetve a kiálló menetes szárakra tekerjünk alufóliát. 

Az elkészült munkadarab rendkí­vül érzékeny, homogén szürke felszí­nén még az ujjlenyomat is meglátszik. Ez azért van, mert az érdes felület nagyon aktí­v, a levegő oxigénjével és ví­ztartalmával pillanatok alatt reagál, vakrozsda alakulhat ki, ezért az előkészí­tett felületet a lehető legrövidebb idő alatt le kell festeni, különben eddigi munkánk könnyen kárba mehet.

A szemcseszórás nem olcsó mulatság (nagy az áramigénye, drága a szóróanyag), de nincs versenyképes alternatí­vája, mivel a kémiai eljárásokkal szemben nem marad hátra a későbbi felületbevonást befolyásoló vegyi anyag, és jól tapadó érdes felületet eredményez, ami a korrózió elleni védelem és végső soron a szép fényezés előfeltétele.