Tesztnapló: Husqvarna Svartpilen 125

December beköszöntével Kata után én folytattam a hosszabb távú tesztre kapott Husqvarna Svartpilen 125 nyüstölését. Az idő már enyhén szólva sem kedvező, így elsősorban városban használtam napi munkába járásra, illetve ügyintézésre. A motor 835 mm-es ülésmagasságával nem tartozik az alacsonyak közé, de a viszonylag keskeny ülése miatt a hozzám hasonló, 170 centi körüli riderek már biztonsággal leérnek róla. A scrambleres kormány nem túl széles, jól kézre áll, nem terheli a csuklót, a visszapillantó tükrökben jó a kilátás, és szerencsére nincsen zavaró rezonancia. A térdszög inkább hegyes, mert a lábtartók viszonylag magasan és hátul helyezkednek el, de összességében kényelmesen, egyenes háttal ülök a nyeregben.

A műszerfal kicsit minimalista, ezzel még nem is lenne baj, de egyes értékek csak igen nehezen olvashatók le a túl kicsi számok miatt. A másik gond, hogy a baloldalon található gombokat kesztyűben csak igen nehezen tudtam használni. Pozitív viszont, hogy maga a menü könnyen és egyszerűen kezelhető, nincsen túlbonyolítva. A fenti problémák ellenére szerintem jó ötlet volt, hogy nem a 125- ös Duke színes, okostelefonnal összekapcsolható kijelzőjét erőltették rá. Sötétben nagyon dizájnos a markolatoknál található gombok megvilágítása, és a 125-ösök kategóriájában meglepő módon mind a fékkar, mind a kuplung állítható, sőt a kónuszos kormány közepén egy keresztmerevítőt is kapunk.

A tank tetejére egy táskatartó keretet terveztek, ez szériatartozék, ami a hétköznapok során kifejezetten hasznosnak bizonyult, hiszen pillanatok alatt feldobható rá egy hátizsák. Elméletileg öt kiló a teherbírása, de én többek között egy nagyobb dobozt is vittem rajta. Hátul már kicsit körülményesebb a csomagok rögzítése, mivel az ülés alatt nehezen találunk lekötési pontot. A 125 köbcentis egyhengeres erőforrás szépen jár, azonban erősen igényli a forgatást, ha a 15 lóerős csúcsteljesítményt ki szeretnénk varázsolni belőle. Hatezertől érkezik meg az erő, a lendületes motoros élményhez e fordulat alá nem érdemes engedni. A gyakori váltásokat segíti a kis erővel használható kuplungkar. A váltó nagyon finom kis szerkezet, precízen működik. A két személyt természetesen megérzi, Katival többször is mentünk ketten, de csak városon belül. Ha szűkösen is, de azért elfértünk rajta.

A legjobban 80 körüli tempónál érzi magát a kis scrambler, a maximális sebesség, amit elértem vele, 94 km/h volt. Itt is látszik, mennyire megérzi a terhelést, hiszen a nálam 30 kilóval könnyebb Kati alatt 107 km/h-ra is felgyorsított. Hatodikban már nem igazán nő a tempó, ez inkább egyféle túrafokozatként szolgál. A piros váltófény nyolcezertől már villog, ami tempós használat mellett rendeltetésszerű tartomány. Ez sötétben eléggé zavaró.

A Bybre fékek nyomáspontjára és adagolhatóságára nem lehet panasz, ahogy a fékhatásra sem. Az ABS szépen dolgozik, de ha kicsit rosszalkodni támad kedvünk, akkor a Supermoto módban a hátsó kerék blokkolásgátlója kikapcsolható. A futóművet igaz, hogy nem lehet állítani, de városban elég jól elboldogul a gyengébb minőségi útburkolattal, kátyúkkal. Szükség esetén akár a padkáról le és fel is megoldható, de tartsuk szem előtt, hogy alul a katalizátor védője műanyagból készült, és inkább csak dizájnelem, mintsem valódi védelemre szánt periféria.

A gyári Pirelli Scorpion Rally STR gumiabroncsok száraz időben jól vizsgáztak, de 5 fok alatt a nyálkás, hideg aszfalton észnél kell lenni velük. A kis nyolcadliteres fogyasztása nagyon baráti, gyakorlatilag lazán beéri három liter alatt százon. Én 2,8 literes átlagot számoltam, amiben volt igazán pörgős használat és belvárosi araszolás is. Nyergében sajnos teljes mértékben ki vagyunk téve a szél ostromának és az időjárás viszontagságainak.

A gyári alkatrészkatalógusból rendelhető hozzá egy kisebb szélvédő, ez legalább a mellkasunkról eltereli a menetszél egy részét. A Husqvarna Svartpilen 125 egyik legnagyobb előnye, hogy nagyon könnyű, teli tankkal is csupán 155 kilót nyom. Emellett pedig igazán fordulékony kis bestia, mely ügyesen elfér a kocsisorok között. Remek manőverezési képességei miatt többször azon kaptam magam, hogy csibészesen akarok furakodni.

ÖSSZEGZÉS

 A legkisebb Husqvarna Svartpilen az egyik legmenőbb A1-es kezdőmotor. Ezt példásan igazolja, hogy a szerkesztőség előtt meglepően sokan megnézték, sőt lefotózták, de a benzinkúton is mindig kapott pár elismerő szót. Ha kedveljük a klasszikus motorformát, akkor a kerek lámpás 125-ös tuti befutó lehet. Közeli agglomerációból való ingázásra, városi motorozásra, de akár kisebb túrákra is jó partner, és mindenképpen nagyobb buli, mint egy szimpla robogóval közlekedni. Amikor visszaadtuk a tesztmotort, 2279-et mutatott a kilométeróra.

Fotó: Mező János